Vers mindenkinek

35782:
vas a taps
melegít az égi üllőt
Földre hozza Pegazust
s mi pen/derülünk egy kört

35778:[ölég József Attilás a kezdet, de Luca nagyon befigyel :D - jó kis miksz/túra]
Attila boszorkánya
hunokat ijesztgető
csattanó(s) ostorra
vágyott mindig ő

35782: Hallgassunk hát, vagy tapsoljunk,
mindegy, lényeg hogy itt vagyunk.
Olvassuk, s írjuk a verseket,
hisz megkönnyíti cseppet életünket.
S közben mulatunk nagyokat,
esetleg egymásnak írunk bókokat.
Tesszük azért, mert szeretjük,
s jó, hogy egymást megismerjük.
Ki verselget , rossz ember nem lehet,
remélem, Te véleményed is ez!:D

Ez egy elég régi (kicsit vacak is, tudom), de valami olyat szerettem volna megfogalmazni, hogy szerintem milyen is a vers. ;)
-------------------------------------------------------------
VÁLTOZATOK
I. Például
Érezd a ritmust
- lüktessen!
Füledbe rigmust
ültessen!
Próbáld, hogy legyen
költemény,
ne csupán zsenge
zöngemény.
Ha már a dallam
elfogyott,
vége van. Sóhajts
egy nagyot!
-o-
II. De
Nem mindenkor
sikerül,
hogy füledben
dallam ül.
Figyelj akkor
belülre,
lelkedet tedd
kívülre.
-o-
III. Vagy
Képzeleted engedd szabadon
- repüljön.
S hogy szóvicceiden mindenki
derüljön.
Nem baj, ha írásod lényege
érthető,
s az sem, ha senkivel össze nem
mérhető.
-o-
IV. Esetleg
Néha kell az írás,
mely könnyed,
hogy ne folyjon folyton
a könnyed.
-o-
V. Talán
Az sem árt, ha
csattan, ó
időnként a
csattanó.
-o-
VI. Végül
Ott légy minden
szavadban,
ne hagyj semmit
magadban.
Adj ki minden
haragot,
szenvedélyt és
bánatot.
-o-
VII. Mégis
Az nem biztos, hogy
így a jó,
hisz nem vagyok én
tanító.
Magam is csak
tanuló,
néha még buk-
dácsoló.
2003-11-05

35779:
S mi a dráma? - vers,
s minden vers te vagy,
a versek pedig mi vagyunk!
Egy vers mond verset a színpadon
s mi versek itt lent tapsolunk
vagy hallgatunk.

http://obuda.5mp.eu

JA:
(Amikor verset ír az ember...)
Amikor verset ír az ember,
mindíg más volna jó,
a szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember
nem írni volna jó,

35772: Ha kell, vedd hát vallomásnak,
a verselés csodájának.
Hisz versben minden olyan könnyű
s legfőképpen egyszerű.

A semmi szélén
ülök, alattam három-
lábú szék inog.

35775:
Leheletünk csillagszövedékén...

35775: asszem bajban vagyok a fosztó/képző/kkel... de sebaj, írom/mondom/használom, enyimé, bizony, így vét(kez)hetek... :D

35757:
ölelem unos
ölelem úttalan
parttalan
pártatlan Gaiám
megingó tudat
fákra támaszkodik
milyen kicsi az ég most
a kristálytörte fény eszmél
pszichoanalitikus összefogásban
emlékekkel kalandozik
valaha
Isten akaratában
Most Egy vagy Három
szeret a szűz
és ég
milyen kicsi is az ég most
a máglya

35771:
Fehér Ház
valaki integetett
mondta, csak barátság van
önfeladás-gyönyör kezdete
kis szigeten leragadás
aztán némán slukkolt egyet
és csak a lelke ordibált
tovább
tovább
tovább

35770: [mosoly, jó]

35769:
Mit nékem Dante terzinái
s hogy Goethe lelke, mit hogyan fogant!
Ez vallomás volt?

álmodjatok
még velem
hosszú távon
mint a filmeken
holtodig
és holtomig
ne múljon el
ne maradjon
ne álljon meg
ne haladjon
legyen sötét
legyen fény
legyen való
és remény

ha elhinnéd
hogy létezem
elhinném hogy
két szemem
csodát tehet
feltámaszthat
felébreszthet
égbe szállhat
valóra válthat
minden álmot
ami vakít
s amit látok
ami éjjel
szerencsével
csillagokkal
és tökéllyel
felsejlik
majd el is múlik
a virágszirom
így lehullik
a jégvirág
a jégverem
szerelem
és szerelmem
ne tegyétek
ezt velem

35768: Munka után bizony,
kéne a pihenés,
De mit tehet az ember,
ha megtenni ezt nehéz.
Meghát ha van egy másik,
ki kedves és merész,
s kiben ilyenkor is
a versnek lánga ég,
s nem fél kimondani,
mit esze s síve rejt
ilyen embert az ész
nehezen felejt.

35767:
nincsen itt pihenés, tudom.
Felhőid szerelmes gomolygása
élesztik léted örökletes ízét,
megbillent a tükörvilág
mennyboltunk mosolyt híntő ívén.
Tömörült benned annyi,
a kibontott rózsaszálak,
minek gondolni azon:
Ki marad utánad?

Álmaim csak képzelgések,
ily ember álmodni is csak
ébren képes.
De mesélek neked szívesen,
ez cseppet se reménytelen.
Orgonán pihenni,kettecskén,
ez nem valami hiú remény?
bár szép lenne , nem tagadom,
kéne már egy kis nyugalom.

35765:
Lány és fiú alakja vár
hangoddal épülő szebb hazán,
szólj az álmaidról
és pihenjünk orgonán.

35762: Csókok és ölelések
ibolyák fehérek kékek.
felelek én ha kéred,
s keresem veled a szépet.

Juhász Gy:
Hideg télben forró nyár lesz,
Ha ölellek Téged,
S érzem e bús pokolban
A mély üdvösséget

Már az álom hangzik,
igen fel-felhangzik,
s kiabálja,
aludj már ma,
aludj ha mondom,
kicsi csillagom.....

35761:
"Nem lesznek többé magtalan csókok,
nem lesznek többé átkos éjszakák,
minden csókon ott lesz éncsókom"
kacagnak, sírnak, derengenek,
és megszületnek az ibolyák.

35760: Gyere, verselj,
kacagj és kacagtass!
s hogy papírodon miket hagysz?
Azt bizony el ne is meséld,
nekem is van éppen elég.
Hisz ki kell írjad, hogy mi bánt,
de ne mindig tudja meg a világ!

35759:
Mikor láttatom magam
hangzik a nevetés,
s bekoccan közétek vidám kacajom,
de a láthatatlant én papírra feszítem:
nem tudok nevetni az irgalmason.

Mostan erre is benéztem,
E verseket szemezgettem.
Verses kedvű emberecskék:
az igazságot nem feledtétek.
De a vidámság hova lett?
Persze a gondot se felejtsétek
de muszáj, hogy néha nevessetek!

A Földet mi áldozzuk
oda jólétünkért.
S ha egyszer mégis
a természet megrázza magát,
csak porszemeink szállnak
a csillagok között,
s mi észre sem vesszük
már a bolygóhalált.

35754:
A föld, ez a türelmes áldozat,
mit tud tenni?
Akik szeretnek, azok égetnek hatalmasat,
a múlandót úgyis kristályszínben oldják,
öleld át a földet, fájdalmadat.