Én nem tudom, s nem tudod te sem
hogy miért nézzük mi
egymást,kedvesen..
Szemünkből miért sugárzik
égi fény,
én miért vagyok te, s te miért vagy
én.
Mi ez az egymást váró furcsa
láz,
szivünkbe hogyan költözött-e
nász,
vágyunk dalát ki komponálta, s milyen
orgonán?
Szeretlek! oh, míly egyszerü e szó,
legyen bár hazug, kacér, vagy
bíztató,
örök igéret, mit sem mond,
ki elhiszi, hiszékeny, vagy bolond.
Szeretlek! oh, ha néked mondom én,
lágyabb ez, mint a legszebb
költemény.
leheletem melengeti ezt a szót
s teremt a vágyban égiből
valót..
Hadd mondjam el, mi vagy te énnekem:
Hatalmas, zengő, büszke énekem..
Te vagy az örök és egész,
tekinteted szelíd és mégis
merész.
Csókod tüzében lelked benne ég,
szemednek kékje kékebb, mint az ég..
Fáradtan megvíva harcomat,oly jó
hajadba fúrni arcomat..
Hadd mondjam el a holnapot, s a mát..
szeretem a bőrőd
illatát,bársonyos kezed, puha
vállad,nyakad
s mindent, mit rímbe szedni nem szabad.
Rád gondolni édes szédület,
hogy járni, egyre járni
nélküled.,
hogy benned élni, s tőled jő e
fény...
hadd mondjam el, így szeretlek én!.-