Halljátok, ahogy a szél
nyújtózkodik? Mindjárt megfordul,
és idedugja azt a büdös lábát
az orrom alá. Az előbb bedugta a kezét
a teraszajtón, és megborzolta a hajamat...
Szörnyű alak! A szökőkút
sose csinálna ilyet, 10-kor már mindig
alszik. A szökőkút német;
precíz, meg szépen dolgozik, de persze
udvarolni, énekelni, meg bulizni nem tud
rendesen... Na, még mindig jobb, mintha a
teraszomra rondítana! A harangjátékot
viszont szeretem. Olyan, mint egy odaadó
bejárónő, mindig pontosan jön,
bekopogtat a szobámba, van, hogy behúzza a
függönyt is, és a fülembe
duruzsol. Cirógat, kedveskedik, aztán
eltűnik.
Egyszer elhozom őket hozzátok...