Loibersbeck Károly
Kazuma Gaiden - Álmatlanság
Csend ül a zajban, hangulatokban,
álomra csendülök csendben.
Sors szeme rajtam, arculatomban,
ágyamra szédülök este.
.
Éber a játék, szürke nagy
árnyék,
bódít száz gondolat engem.
Múltam itt fáj még, kérem hogy
játssz még,
kávétól száraz a nyelvem.
.
Éjjeli baglyom, nappal is hallom,
tövisem bent kell most hagynom.
Pihennem kéne, csak úszom a lébe`,
szavaidat hangokként hallom.
.
Reggeli versben, álmatlan testem,
igézve idézi azt ami fáj.
Emberi testben, csillogó lelkem,
álmában is ébren ordibál.