Vers mindenkinek

Fázik a lélek
szeretetlen, csupaszon
- föld alá bújna.

35812: :D
Birkabőrbe bújt
az utolsó gondolat,
aztán elszaladt.

35811: [ezzel is a Hideg-re reagáltam, én már nem...]
gyűrűket olvasztok tegnapokba
az idő a sarkon szobrozott
szeretője árnyék
ék
ajtókba szorult lábak
szavak gallyait gyűjtöm máglyának
melegen ég
kezem fázósan megremeg
ujjak elhagyták ujjaimat
most nélkülük didergek

35810:[köszi, Veva, mert a vers ténylegesen jeges, tehát: nagyon jó :D ]
Főnix (inspiráció: Hideg)
Eltemetnek ma,
hamvamba fojtom magam:
szabad akarat.

Aprókat kopog
az éjjel a szememen,
toporgó álom.

35809:
Haszonnal járó elitélt vagy,
vagy a mennyben vagy a föld előtt,
de ahol most vagy,
valóra válik a mielőbb.

35809:
Húúú, de nehezen találtam meg azt a holtat!
Majd rákérdezek! ;)

35807: [direkt ismételt szót két versszakon belül?]
összekulcsolt kéz
immáron gordiuszi
csomó: vágjuk szét!

35801: [Ez itt inkább csak reakció, nem vélemény: nem, magában a rímelés nem zavar egyáltalán: néhol zseniálisnak tartom, van, máshol viszont szükségszerűtlennek. Az, hogy a mondandódat rímekkel toldod meg, még nem vers - hanem vers-szerű. Ez engem azonban nem zavar. :D Csak, ha már ennyit rímelsz, akkor írhatnál verset is... :) Én szivesen elolvasnám, és hidd el, hogy örülnék neki. Merj többet, engedd Magad szabadon, szárnyalj egy kicsit - a válaszadás csakis egy aspektus - a vers viszont a lélek energia-csillanása... :D ]
pro forma mosoly
kerekedik a szádon,
de az az arc/él

Kerekes László (kerlac)
Hideg volt
Sem éjjel, sem reggel
Többé el nem jött
Fagyott, holt sereggel
A csend költözött.
Hamvába holt a Nap
Soha fel nem süt
Csikordul csizmatalp
Verik az esküt.
Holdbéli sikoly-táj
Csak izom rándul
Ideg nélkül nem fáj
Pénzért elárul.

Gregory Corso: Házasság
(Mike Goldbergnek és feleségének)
Meg kéne házasodnom? Meg kéne javulnom?
Kápráztassam el a szomszédék lányát
bársonyruhámmal és faustus csuklyámmal?
Ne moziba vigyem hanem temetőbe
értekezzek vele az Ullman-fürdőkádak meg a
legújabb csaptelepek előnyeiről
aztán kívánjam meg csókoljam meg és a többi és a
többi
meg mindent csak azt nem én meg tele
megértéssel tudom miért
nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass!
Azt szeretem ha tapogatsz!
Ehelyett szépen összeölelkezünk
nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek
csillagokat számlálva duruzsolok neki egész
éjszaka -
Mikor bemutat a szüleinek
egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató
nyakkendő,
üljek le összeszorított térdekkel harmadosztályú
heverőjükre
és ne kérdezzem Merre van a fürdőszoba?
így lehetnék más mint aki vagyok,
fiatal senki minden vágyam egy habfürdő -
szörnyű is egy fiatal senkinek
kitéve közszemlére a család elé és a család ilyeneket
gondol Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat!
a tea meg a házi-sütemények után megkérdezik
Mivel foglalkozik?
Most mondjam meg? Tetszenék-e nekik akkor?
Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük a
lányunkat
de kapunk helyette egy fiút -
Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba?
Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család
barátai
és csak egy maroknyi tarkás szakállas haver
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért -
És a pap! Rám bámul mintha onanizálnék
és megkérdezi Óhajtod-e ezt a nőt
hites és törvényes feleségedül?
Én meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt
mondom Zselatin!
Megcsókolom a menyasszonyt és azok a gennyes
állatok veregetik a hátamat:
Na fiú, most már testestül-lelkestül a tiéd!
Ha-ha-ha!
és láthatod hogy a szemükben
valami obszcén nászéjszaka csillog -
Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg
cipőnyikorgás
Niagara! Csődület! Férjek! Feleségek! Virágok!
Mind kényelmes hotelekbe tódulunk
Mind ugyanazt csináljuk éjszaka
A közömbös portás tudja mi következik
A hallban lötyögők tudják amit tudnak
A fütyörésző liftkezelő tudja
A pislogó szobapincér tudja
Mindenki tudja! Esküszöm már ott tartok hogy
semmit sem csinálok!
Fennmaradok egész éjjel! Belebámulok a
szállodaportás pofájába!
Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba a
nászéjszakával!
ámokfutást rendezek ezekben a majdnem
felülmúlhatatlan szobákban
nyasgem! Unom a banánt!
Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét odúban a
Zuhatag alatt
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó
kiötölve a házasságtörés sohanemvolt módozatait,
bigámia megszállottja
válás szentje -
De mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne
javulnom
Milyen szép is volna hazamenni hozzá
megülni a tűz mellett a feleségem a konyhában
kötényben fiatalon és kedvesen a gyerekemmel a
szíve alatt
és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst
sírva jön be hozzám és felkelek a nagy
karosszékből
Azannya! A teremburáját! Tyű a kiskésit!
Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony, meg
kéne házasodnom!
Annyi ugyanis a dolgom! többek közt be kell
lopódznom Mr. Jones házába késő éjszaka
és be kell temetnem a golfütőit 1920-as norvég
könyvekkel
Továbbá egy Rimbaud-képet akasztanom a
fűnyírógépre
Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva
az egész léckerítést
Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön
a Közös Kassza számára
elmarnom és a fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek
gyülekeznek az égen!
Valamint ha a polgármester eljön a szavazatomért
Mikor hoznak törvényt á cápavadászok ellen?
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az
üvegben
Pingvinport, legyen szíves, hozzon egy kis
pingvinport -
Mégis, ha megházasodnék és Connecticut és minden
csupa hó
lebabázik az asszony és én álmatlanul mint a
rongy
éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes
ablaknak támasztva,
mögöttem a múlttal
minden helyzetek legközönségesebbjében találom
magam,
remegő ember
a felelősség súlyával a vállán és semmi
hogy-oda-ne-rohanjak
semmi római arcélű smúzolás -
Az lenne csak a szép!
Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust
Csörgőnek egy zsák törött Bach-lemezt
Kiszögezném Della Francescát az ágyra
(...) folyt.

35804: Hogy rám mi vár,
azt csak sejthetem.
De ha lehet, inkább feledem.
Nem érdemes rá gondolni,
mert akkor hozzám járna
a dilidoki.
Ígyhát inkább verselgetek,
s más helyeken is feleselek,
Vidám vagyok, mert csak így lehet
elviselni az életet.

35803:
Seretetteli világban élek,
nem vagyok egyedül,
ez a színház milyen nyitott,
milyen súlytalan a derű,
körülöttem nyüzsögnek
a tarkazengű életek,
akik engem itt középen
táncra hívnak szüntelen!
Vár a mondhatatlan...

35796: Valóban,így történhetett,
hogy a szavak születtek,
s az évszakokat is említetted,
melyek engem versre ihletnek.
Most arra kérlek, írj tavaszról,
s a nyárról,legyen már
végre jóidő,
pezsegjen hát az élet,
s teljen új reménnyel meg,
mindenki ki él s remél.

Hoppá,ezt benéztem. Zsófi ez a te versedre válasz.:D

35784: Persze,de a vers lehet sokféle,
minthogy szoknyának ia lényege lehet a fodor
De lehet, hogy épp a versed olvasva jelenik
meg arcomon a mosoly. S a lelkem is aképp
békél meg, hogy olvasom, s írom a sorokat,
s legyen az ilyen,vagy olyan, ha tetszik, örömet okoz.
S igen , bárhogy is ír az ember, az mindíg Önmaga
s valóban nincs rá recept, nem kell hozzá patika.
S ha úgy találod, hogy verseimbe esetleg sok a rím,
én így írok,nemtagadom, eképp fejezem ki gondolatom.

35799: Szép dolognak tartom a nemzet iránt való elkötelezettséget,
de túltengő érzelmeidet vidd máshová! Ez nem politikai topik!

35798: gané-dombra szállt a bögöly,
meglocsollak, meg ne dögölj!

35797: versnek tartod?

35795: de bizony!!!!!

35784:
Szóljon hát a vélemény,
mely nyafka-csacska költemény:
Valamikor régen született a gondolat.
Ebből lélegzett a sóhaj
ebből lett a szó,
és ebből lett itt minden,
mi pusztulni való.
De mielőtt versbe szállnak
a nyughatatlan évszakok,
táncra kel a novemberrel
a kialakult, a halott.
És decemberre már hímző a lélek,
melyből lett a gondolat,
hogy új ünnepre hívjon az élet,
a kimondhatatlan áradat.

35793: ???
nem kéne ez ide!!!

35791: Különben azt a hosszút már nagyon régen írtam, a JA hatáson meg sosem csodálkozom, őt olvasom a legtöbbet! :D

Regös Péternek, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének mocskolódő, gyűlölködő verse a magyarokról-Vajon a Dohány utcaiak elhatárolódnak-e? De kicsoda is Regős Péter?
" Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.
Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltünnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.
Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.
Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.
Mindenki utálja öket,
Magyar férfiakat, s nöket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.
Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.
Regős levele Lipták Bélához

35791:
:)
Jók ezek!

35790: [igen, ezért nem is kísérleteztem a sziporkáiddal (nem pejoratív) - most játszhatunk? mert ez úúúúúgy adja magát, :D ]
Elemi erő,
s szellemek suttogása
a vers p/v/arázsa.
Sugallat:
A stabilitás,
szellemek pillanatnyi
együttállása.
:D

35788: én is valami ilyesmiket akartam megfogalmazni! ;)
-------------------------------
A stabilitás,
elemek pillanatnyi
együttállása.

35788: azt hiszem, hogy az utolsó sor nem utolsó sor, hanem a cím... na ja... gyorsírtam :D

35784:
nem a rím teszi a verset
szoknyát sem a fodor
néha a lélek nevethet
derülhet át a Falon
valami furcsa mámor
vagy a bánat edzi
a mosoly is költemény
az arcodat megpödri
huncutul ott ragad
könnyed más útra tereli-
a vers te vagy, Önmagad
nem pusztán pár szó
nincs rá hathatós recept
bele a lelked való
a meztelen Valód

35786: i - Ms Dekoncentrácia :)