Vers mindenkinek

Mit is mondtál nékem?
minden oly homályos,
miért is nem jössz vissza,
mit mondtál, ki vár ott?
Hogy baj van a szívemmel,
s nem tudok szeretni?
Te sem gondolod komolyan,
jobb ezen nevetni.
Ha nem kellek már többé,
nem kifogásokat keress
Mond meg egyszerűen,
többé már nem szeretsz.
Nem teszek ellene, ugyan
mért is tennék,
hadd maradjon meg szívemben,
úgy mint egy szép emlék.

35689: a kocsma teraszán röppenő illatok,
díszítí hálóját egy karácsonyi pók,
aludhatnék, elálmodni emlékeimet,
szilánkot szakít az éj...

35690: [örül]

Na, a nagy kancsót, azt
nézném százlátóval!
Most egyre sincs pénzem,
vigye el az ótvar...

35688: 35687:
Köszi György és Zsófi! :)

Síri csend.
Kihalt a táj.
Majd: öld meg!
Zsibong a nyáj.

Nem
valóságok várakoznak
véresre kaparásszák a küszöböt
partra dobott csillagok
- fuldoklanak –
a tömeg zajos ölén
ringatja a rontott sorsot
- múltba velük –
vesszen minden
tűzre Veled
hitem
a füstben a megváltás
zavarodottan kavarog
- akarhatok –
az égbolt is csak egy hurok
sámlira állok
- most ugorj –
pókhálót tapogat ujjbegyem
ráragadtak a szavak
lehoztam őket Neked
- most még elmehetsz –
nekem úgysem kellenek

35687:
pazarolt idő
a poharazás, ide
egy nagy kancsóval

35686:
kaleidoszkóp
pillanatok vert hada
új képet vetít

Száz vijjogó sast látsz
egy üvegben, Éva?
Én az üvegekben
jövőm látom néha...
Húsz üveg sör alján
ott látszik a másnap.
Fejfájás, hányinger...
Te se látnál másnak!

Százlátó üvegembe
csak ritkán nézel,
vijjogó sas szállt le rá,
s már abban fészkel.

35683:
ötágú csillag
varázsló nemzedékünk
lyukas egéről

Huhha! :P

35678:
Leheletünk csillagszövedékén
az értelem áthatol,
Az angyal feltekint,
éneke válaszol,
betelt a vizes pohár,
a tudat, a csillámló állapot.

35678:
Leheletünk csillagszövedékén
az értelem áthatol,
Az angyal feltekint,
éneke válaszol,
betelt a vizes pohár,
a tudat, a csillámló állapot.

35678:
Leheletünk csillagszövedékén
az értelem áthatol,
Az angyal feltekint,
éneke válaszol,
betelt a vizes pohár,
a tudat, a csillámló állapot.

35678:
Leheletünk csillagszövedékén
az értelem áthatol,
Az angyal feltekint,
éneke válaszol,
betelt a vizes pohár,
a tudat, a csillámló állapot.

35678:
Leheletünk csillagszövedékén
az értelem áthatol,
Az angyal feltekint,
éneke válaszol,
betelt a vizes pohár,
a tudat, a csillámló állapot.

35677: No de Gyurcsi,
pokolra mégse akarj menni!
Igaz, hogy gázszámlát
nem kell ott fizetni.
Rakhatnád a pokol tüzét,
ott minden órában,
s elöntene a melegség,
biz minden formában.
Lucifer meg gonosz lélek,
azt meg te is tudod,
Neki aztán lökheted
bármelyik költeményed.
mindig letöri ő
majd a jókedvedet.
Ezért aztán azt ajánlom
inkább itt verselj sokat,
s ha majd mindenképp muszáj,
válaszd az angyalokat.

35675:
Hogy én mennybe menjek?
Ez csak hiú álom!
Akkor mi lesz velem?
Mindjárt kitalálom...
Megyek a pokolra
- jó társaság ott van! -
jó, de mihez kezdek
magammal ott mostan?
Irományaimat
rakom a zsákomba!
Rögtön egy ördögöt
ölelek - bár ronda,
felolvasom neki
bármelyik versemet.
Ördög a pokolból
hazáig hesseget!
Lehet, úgy csinálom,
nem jövök fel onnan!
Na, akkor az ördög
lesz óriási gondban!
Kénytelen feljönni,
- mi meg, a hétszázát,
nem fizetnénk többet
sohase gázszámlát!

Tegnap itt járt egy
tündéri kisleány,
úgy ragyogott, mint tiszta égen
a holdsugár.
Kacagása feledtette bajomat,
fecsegése törölt minden haragot.

35674:
csak posztomusz művész lehettem
és közhellyé válok boldogan
belémfáradtak hű szerelmek
én kicsontoztam a sorsokat
a rózsa víz nélkül megmarad
száradt falakról emléke él
holtaknak vittem illatokat:
és befogadott engem az ég

Nyugi, Veva, nincs már senki
szeplőtlen!
Egy kislány volt, aztán azt is
meglőttem...
Egészségem? Jó, mert ittam
rá sokszor,
Így már nincs mit irigyelnem
másoktól!
Vágyam most már nem is maradt
más semmi:
- Ezt a verset fejfámra kell
rátenni!

Tékozlók vagyunk mindahányan.
Szétszórjuk értékeink;
egészségünk, vágyálmunk a jóra,
s néha tisztaságunk is oda.
Az ember kívánság irigyféle,
bántja más szeplőtelensége.

35668: "Sebeink fénylenek még
a kiömlött óceán édes-sós tekintetében,
árnyékba omlik a csend,
mikor visszamosolyognak végtelen szépen...
mikor már Ő halad át az anyagon,
Ki minden gondolatot magára véve
Ő lett a derű, az eltékozolt."

Bundácskád is tetszett.
Sejtette testedet,
abban sodort felém
irgalmas végzeted...
Levéve, szűk ruhád
ígérte alakod,
néztelek, s dicsértem
sorsodat, a vakot...
Ruhádból kibontva
csak bőröd a gát,
le vele! Mindenki
adja csak önmagát!
Combod, melled, farod,
friss, gőzölgő májad
- felkavaró érzés
minden kannibálnak!...
Szeretlek!

Időgép
- Hé, ember! Várjon egy kicsit, mondani akarok valamit!
Nem lát rajtam valami különlegeset? Képzelje el, én egy
időutazó vagyok!
Hogy honnan jöttem? Hát a múltból! Én láttam a Kennedy-gyilkosságot - igaz, csak néhány napra rá, a Híradóban -, de ott voltam a magyarországi forradalomnál, a Holdraszállásról is az elsők között értesültem...
Szóval, ez itt a jövő... Jó... Tetszik! Ez hajtott ide! A kíváncsiság! Már az ötvenes években nagyon izgatott, hogy vajon milyen lesz a világ az ezredfordulón, és íme, most személyesen is megtapasztalhatom!
No, de nem érek rá Magával csevegni, csak beugrottam ebbe az időbe, rohanok tovább, a jövő felé! Nagyon izgulok, minél előbb meg akarom tudni, hogy hová tart a Világ!
Tehát, irány a Jövő! Óránként hatvan perces sebességgel
robog velünk tovább az időgép...

35668:
A húsvét jön épp! :)
Pinczési Juditot én is szerettem!

egyetlen álmom
hogy feltámadjon

Pinczési Juditnak
Példakép figyelj most megsúgom én
lent volt az élet de fönt van a fény
ha ez maradt hát ez maradt
könny kitört
és szív szakadt
Példakép figyelj ez csak neked szól
a tömör halál a tenger alól
a te hullámod és minden szavad
mint ár-apály messze elragad
Példakép gyere megmutatom én
hol látszik arcod a folyó tükrén
merre sodor? messze sodor
a föld meghal
s az ég dalol