Vers mindenkinek

Fehéren fénylik az idő
Mely ürességet hordoz magában
Sorok közt hagyott szótagok
Melyek elbizonytalanítják álmában
Homályos vágyak
Üresen hagyott szótagok
Melyek némán meghúzódnak
Akár csak mit maga mögött hagyott
Fehér foltok
Melyek nappal s éjjel közt lebegnek
Bárgyú pillanatok
Melyek már tegnap elvesztek
Kérdések mikre választ nem lelek
A teljességben megbúvó apró jelek
Vágyat ébresztenek
Mit reggelre elfeledek
Megannyi terv s képzet
Mi jövőm előtt lebeg
S jelenem síkjára festett
Fehér helyeket
Paolo Szala

35752: [Bewusstseinstrom - elénk fordítva]

35751:
marasztalnak a telt zajok
a nappal átloholt hold-dal
és vagyok
léleknyi avarral
borított
zavarunkban

35751:
hullámhorizontnak háttal
szaggatott morajjal rohanunk
mi az, amitől nem látlak
ami elnyeli fényed
estékkel takar
feszítő fájdalom térdepel
sarkam vérzik
ma az átok érezni akar
vagyok alanya
hátha
mitől lennél más, mint egy csillag űzött hajnal
miért lennék más, mint egy eperszín éjjel
olvadunk
egymásra kenjük
a napot
a kiútra végtelent görgettek
az óriások
angyalt és embert egymásba látok
malasztallak
bújj közelebb, betűk alatt
alszunk ma/rasztallak

Látomás.
Nem vagy más.
Képzelem?
Csak álom.
Elhiszem.
Mert látom.
Fekszem csak
Az ágyon.
Millió.
Gondolat.
Ami jó.
Nem marad.
Szomorú.
Magányban.
Fekszem a.
Szobámban.
Egyedül.
Az álom.
Elrepül.
Sajnálom.
Többé már.
Nem vágyom.
Álmokra.
Valóság.
Kell nekem.
Igazság.
Úgy hiszem.
Vélemény.
Nem számít.
Nem kérek.
Akármit.
Elég volt.
Már nem kell.
Elég volt.
Felejtsd el.

35750:
mégsem marasztallak...
Esőcsepp hullámzik talpunk alatt,
a sötét felhők bőrünkre ülnek,
mint megannyi baktérium,
folytonosan települnek,
s legyen bár növény
vagy ragadós állat,
az éneklő jégveréssel
mindannyian tovaszállnak.
Merre van a végkijárat?
Télen álmodom,
nyárom ízlik a gyümölcs,
héthetvenhét határon át
kutattam a művészt,
a láthatatlant, az időt.
Emberekben láttam felismerni
a mezőkön fortyogó lilát,
cifrán hajlik a félbe vágott ég
megtömve észak kosarát:
eladnak érte mindent,
elhagyják érte a halált.

35749: most - mosolyban
a hátramaradt idő ordított
esőt a szemembe
csak múlt van, ne felejtsd
a kezét el ne engedd
megoldódott csomó
tekeregő dísz
ujjaim Tiédbe kapaszkodnak
még mindig melenget
a kétely
...
elmosódott szavak özönvízén
lyukas csónak
csodálja a holdat
ringass, ringass
...
rejtőző tudat
törd szét az időt
zúzd össze a teret
csak bakot ne tarts
...
mibe kapaszkodsz
ha a percek hálója
szétfoszlik köteled alatt
balerina
odafenn egyedül vagy
...
maradsz
ragadsz
kőbe vésett csoda
majd végigsimítom neved
az árkokban ujjbegyem eltéved
a levegőt visszatartom
ameddig csak lehet
ameddig csak szabad
körbefonlak
elmaradt tavasz
hallak
annyira hallani akarlak

35746:
az első gyötrelemmel
megjelent a vég,
s a rádhúzott álarcban
talán egyszer benned van,
mely ugyanúgy megszakad
és semmi nem marad csak
a gyalázativadék.

35746:
Csuromvéresen hadakoztam,
hogy ne lássam meg ezt a fényt,

35746: O R O S Z L Á N

35745:
Üvöltök akár az oroszlán ,
és bokrot lángra gyújtok.
Vízből van tablettás bor.
Fél a lélek, remélhet csodát?

35744:
Az ember sörényes létezése
mélyebb ütemmel zenél,
és kibontott arcú pengeéle
csillan, lobog a remény...

35743:
árnyékom köt
mint angyalt a szárnya
testem éveket ölt
fázós magára
néhe es(end)ő vagyok
hát csendesen hullok
át, egy másik világba

35742:
Láttam szomorún hajlani a fűzt,
mint könnyek zápora, omlik az ág,
de titkon remél még, zöld levelűn,
ontja a napnak szép árnyék dalát.

35737:
pörgőrületben
görbületekben bújkáló hit
fuldoklik pocsolyákban
"kerekek, lámpák, felgyorsult imák"
csak stigmák a menekülő tudaton
lassan magamba hajlok
fűz
a tavaszi tóparton

35736: bizony, olyan jól esett... :D :D :D

TISZTESSÉGES ASSZONY
Erkölcsi jóság,
együtt a szépséggel, bi-
zony sokba kerül.

BENTI SZELEK
Benti szelekből
előbb-utóbb kinti lesz,
a fene megesz

Kicsi szívem kicsi
szám,
mindenkinek
Kellemes Húsvéti
Ünnepeket kíván!

35722:
Én úgy vagyok,
hogy az ős nagyban gondolkodott,
és az a fontolat bennem úgy zenél,
mint mikor pirosat mutat a túlsó járda,
s én átillanva tekintgetek szerteszét.
Akkor még volt bizonyosság,
most pirosra váltó zöldek hitetnek harmóniát,
s hány embert zúznak tönkre
kerekek, lámpák, felgyorsult imák.

35735: Szógyakorló? :-)))))

megint
meg int
a karod
akarod
akarat
ki arat
kit
ki rabol
mit
araszolok
arra
szólok
harc
arc
makranc
mikro
mikor
gyere
erre

35731:
Egy bizonytalan DNS-re
A Messiást is
lehet más dugta bele
égbe kiáltó

35729: :) ))))))) (pom-pom)

Hol a tavaz?
Emberek mit tudtok a tavaszról?
Most is épp a hó szállingóz
Unom már a hideget és szelet
Sokkal jobban szretem a meleget.
Unom már a nehéz téli kabátot
Valmi sokkal könnyebbre vágyom.
A cinege is hetek óta hívja
Ezt a hideget már ő sem bírja.
Négy évszak
Télen hó volt és
-lapátoltunk
Jött a tavasz,
-kivirultunk
Nyáron csak nyáriruhát
-hordtunk
Ősszel sárguló levélben
-hancúroztunk.

-575-ösök
RARIORA A KÖNYVEK KÖZT
Nézd, mit találtam!
Ez egy dance macabre.
Na, szedd a lábad!
-0-
SZŰZNEMZÉS
Óh, te Messiás!
Egyetlen DNS-ed
Szűz Máriáé.
-0-
EBÉD
Itt vala Margot,
jó rizses lecsót hozott
Húsa is finom.
-0-
ELFEKVŐ BETEG ÓHAJA
Ha lesz rá pénzem,
mosdatáskor a nővér
kézimunkázzon!
-0-
CSIPKEVERŐNŐ
Máma Peti már
spanyolgallért veretett
csiperkéjére.

közmondás Nektek:Aki másnak göbörvényes annak pece páka

Tavasz van, különös,
csak a szelet érzem.
Virágok reszketnek
a fagyott füvű réten.
A Nap tavaszt ragyog,
bár felhők közül les ki,
s a tojásfestő markában
megfagyott a pemzli.
(felénk fagyos Nap süt)

-Tapasz van
Zsongnak az arcok
Dagad a fasz
Kapkodom a fejem
Itt a tavasz
Kanos punkok dugnak
Sebre lélek tapasz
És meghív még sörre
Egy részeg szőrös kopasz
Elhagyott a csajom
Nem állok már lábra
Még egy korsó, s pogózni megyek
Az "air is in the love"-ra

-Tavasz van
Zsonganak a méhek
Dagadnak a lombok
És bármerre nézek
Tavaszrózsás combok
Szoknya alól boka villan
Erre megy meg arra
Mosolyog a napsütésben
Egy agyondúdolt dalra
Átmosolyog az utcán
Arra megy meg erre
S a járdán némán virággá fakad
A "love is in the air"-re