Vers mindenkinek

Lám, ki csendben ül,
többé már nem látható,
árny sem követi.

Az éj halk léptekkel közeleg.
Ha álmot vársz, csukd le a szemed,
szivárvány húrjai játszanak dallamot,
s aki a barátom, minddel ott vagyok.

Érzed, mit érezned kell
Látod, mit szemed észlel
Hallod, mit hallanod kell
S mondod, mit más szava felel
Megbújsz párás árnyad mögött
Melyet takar a sűrű fergeteg
Hol vakon bámulnak rád
De te útjára engeded
Hallod, mit látnod kell
Látod, mit nem felel
Érzed, mit mondanod kell
De hangod némán csuklik el
Elbújsz e hazug világ elől
Melyben elnémít a magány
S őszinte szavak híján
Beléfúlt foldfényes taván
Csak érzed, mit érezned kell
Csak látod, mit szemed észlel
Csak hallod, mit más ajka felel
De te hagyod, hogy némán vesszen el
Paolo Szala

The rest is silence...

egyre tovább csináljátok
így egyre közelebb a vége
mikor meg vége akkor szomorkodtok
hogy mennyi idő, közös öröm, ölelés és méreg
tűnhet csak úgy el, hogy már neki se kell
és nem kell neked se így már
de minden utca és illat és térkép tükrözi vissza
ugyanazt a képet s a képen egy szép pár
akik csak csinálták csak konokul csinálták
s mire felnéztek vége már, de nem ám most,
már régesrég már vége már

35870:
HASONLAT
te is olyan vagy,
mint amilyen én vagyok,
mint másoknak más
-0-
J.S. Bach: Mass in B minor "Agnus Dei" - Andreas Scholl
http://www.youtube.com/watch?v=tdLCcQixNvg

35868: [már tegnap terveztem, csak mára hagytam bonbonnak - kacaj]
GYAKORLAT
segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis
Elvis Presley - Bridge Over Troubled Water (1972)
http://www.youtube.com/watch?v=eagcXtT2ZG4

35867: 35866: [az első házassági ceremóniámon épp az Ódát szavaltattam el (mit Anhang - Veva: épp ezért választottam)- aztán meg el is váltam... József Attila után szabadon --- inkább már egy plátói pszichoterapeuta... ;) ]
hoppá: ha már, akkor már:
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. febr. - márc.

35865: - [örül]
HITEM
nyugtalan vizek
felett szállok, híd vagyok,
rajtam kelhetsz át
-0-
Johnny Cash's Bridge Over Troubled Water
http://www.youtube.com/watch?v=xcuFNbRxeNY

35866:
Ami utána jön, nekem meg az a része kedves nagyon!
"Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad."
JA. Óda Mellékdal

"Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihül e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólasz:"
/József Attila/

35864: [azt a gyöngyös Mindenit! Szent Lajos? - kérdés - hát lopja el a szomorúságot]
Fodor Ákos
METAIDILL
itt ülök én és
gondolataim se száll-
nak sehová se
Aretha Franklin: Bridge over troubled water
http://www.youtube.com/watch?v=_DBl5gAs6WI&feature=related

35863: - Zsófi anyának, válaszképpen.
TÓTH BÁLINT: Ketten egyedül
Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.
Ketten, egyedül, mint az ujjam,
mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.
Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,
mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.
-0-
Steal Away-Mahalia Jackson & Nat King Cole
http://www.youtube.com/watch?v=-O5hz5KnSdc

[mindenki Attilát citálja, lassan már felszínre hányja a föld --- Bélabának szeretettel, a költészet mindennapján - mosoly]
Pilinszky János: Mire megjössz
Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.
A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.
Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.
A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.
Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.
Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.
Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.
Philip Glass: The hours
http://www.youtube.com/watch?v=3FniHgiyaTY&feature=related

FALUDY GYÖRGY: Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem vonzott-űzött így még soha más:
a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva
rajzolt keskeny redőt a rohadás.
Te ültettél az omló földű fokra,
amerre nem tért vissza vízfolyás,
s csupán az illó Szót kaptam marokra
bolond bálodon, örök változás.
Mezitlen táncos érted lettem sértett
gőgömben. Jöjj hát, íhletett kisértet,
zuhanjon rám öklöd, ha megtalál,
mard, verd e testet és gyötörd e szívet
hogy dallal-vérrel kössünk ősi frigyet,
uram, vezérem, istenem: Halál.
-0-
Bartok String Quartet no.3 3 Movment - QUATUOR FRATRES
http://www.youtube.com/watch?v=_WiEjluLOPU

35853:
"... míg a hitnek szikrája
védőn benned toporog,
s te engeded a lángját gyúlni,
hisz ismered, mily konok."
[önmagában igaz, most kezdem tapasztalni, hogy mennyire - :) ]

Köszi Dzsó! Ez nagyon jó!!

-Te mondd meg
Nézd, én is harminckettő vagyok
Világok lobognak bennem
Nem ellenségem a testem
És még rólam szólnak a dalok
Te tudtad miért kell születni a világra
Kuglert majszolni vagy túlélni egy feleséget
Nem ajándék , mégsem jut mindenkinek
Mégis kinyí...
Igen írhatnék tavaszról
Látod te is fentről
Vetkőznek a csajok
Csak forgólódunk az utcán
"Mamma!" - kiáltunk
Havi kétszázért ülnek a pult mögött
És kinnvan mindnek a fél csecse
Te mondd meg!
Felelj!
Mihaszna körülnéznem a tavasszal zsongó
Ébredező városon
Ősztől fél már mindenki
Ősztől félni most?
Most?
Igen írhatnék tavaszról
De sólyom nem vagyok
Nem kis vadakra lesek
Az egyre zöldebb bércek alatt
Te mondd meg!
Felelj!
Van kenyér annak ki őz húsára éhes?
Lehet-e tavasz annak
Ki őszre gereblyéz már?
Gagyog a tévé
Hatalmas vásárcsarnok szippant
Egyre mélyebben torkába
Gyomrába
Szorít a macskajaj
Hetvenegy éve még
Egész néped tanítottad
Ültél a tavaszi kávéházi szegleten
És kiborítottad
A poharat véletlen a könyököddel
De tanítottad:
Sose lökd el
Magadtól a kisfiút, aki vagy
Hogy megcsalt szív módra
Meg ne hasadj
Merre tovább Attila
Mosolyogva lépjünk ki
Kávézószegletből a napsütésre
Szegény
Legénynek
Kincse a teste
Fütyörészik nappal
Bujálkodik este
Neked az utolsó tavaszod volt az
Nekem idén ez az első
Hangodat mint a jázmin illatát reggel
Elfújja egy kósza szellő

József Attila
MÉRT HAGYTÁL EL, HOGYHA KÍVÁNSZ
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!
1924 nyara

Zúzmarás gondolatok
óvatos kocogással
bújnak elő
téli rejtekükből,
hogy harmattá válva
üljenek meg
a felszabadult vágyak
szemgödrének szélén.

Nézd, hogy huppan a csöndben egy szótöredék,
s mint tükörben fénylik az égről a kék.

József Attila --- Ordas
Éles a szeme a vadnak,
ragadozónak, szabadnak.
Mint a kék tél s a gyötrelem,
világos és könyörtelen.
Ordas kapál az ugaron;
ugassatok az udvaron.
Vonítsatok, de ne nagyon,
meghallja az árny a fagyon.
Zúzmara-lógókkal illan,
jég fénye közt tovavillan;
a kín csattogó hercege,
álmunk házőrzője, ebe!
Friss havat zabál s még érzi
husotok, amint bevérzi.
Eltünődik, száját nyalja
s morog, de maga se hallja.
1932

KÖLTÉSZET NAPJA
JÓZSEF ATTILA
Bánat
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.

Ha már mindenről lemondtál,
lesz még miért élned?
Vagy komor napok várnak,
s nincstelen reménynek
gyűjtesz alamizsnát,
hogy pislákoló életed
még egy napig élhesd,
mert nem adod fel...
- míg a hitnek szikrája
védőn benned toporog,
s te engeded a lángját gyúlni,
hisz ismered, mily konok.

35847: [ igen ]
kurva nagy egy hegy
én közepén, te felül
földrajzban ez egy

35850: [kláris ide vagy oda, tényleg jó ez nagyon - ismét holt költő után társul... mosoly]
üvölteni kell
lefejelni világunk
mézesmadzag csend

35849: - Metróóóóóó!
Z V O L S Z K Y
SPLEEN
Az ajtókat bezártam
Némán távozott a Csend is
Ő volt utolsó társam
Felejthető ez a rend is
BAH-csomópont vagy fúga
Elkerül még a halál is
D-moll toccata búgja
Holtommal szép a majális
Elszigetelt a vén liget
Tavaszt üzen a május
Hajamban nikotin sziszeg
Holt költők hívnak társul
Eladó itt a kikelet
Kedvem nem szökken szárba
Rigófütty szól s cinege
Kriptában bong egy hárfa
Felejteni a szerelmet
Kútba ejteni klárist
Versbe önteném keservem
Toll nincs csak kalamáris
Szívemet őrzöm hiába
Kereshet aki várt már
Ha lélekvándorlás van
Meglehet úgy sem talál rám
Bp., 1995. április 2.

35848: retróóóó
József Attila: Klárisok
Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
1928 nyara

- Már egy éva nem volt fent. Ach, Zsiga, Zsiga! [derül]
KLÁRIS
fogaid klárisa gyöngyös koszorú
mosolyod üde szép fehér virág
fekete szemed csupa nevetés
sötét tűzpermete puha fekete fény
patak éneke csillogó világ
gólyahírpihe habos illata
pillád árnyéka egynyári virág
éjszínű viola világít egyedül
fogaid klárisa csillogó világ
mosolyod üde habos illata
fekete szemed egynyári virág
sötét tűzpermete világít egyedül
puha fekete fény éjszínű viola
csupa nevetés pillád árnyéka
szép fehér virág gólyahírpihe
gyöngyös koszorú patak éneke
fogaid klárisa patak éneke
gyöngyös koszorú csillogó világ
mosolyod üde gólyahírpihe
szép fehér virág habos illata
fekete szemed pillád árnyéka
csupa nevetés egynyári virág
sötét tűzpermete éjszínű viola
puha fekete fény világít egyedül

A kőbanya ott széplik
a domb tetején,
sáros a lába,
madár ül fején,
könnye ha cseppen,
kavicsok görögnek,
s ha összegurulnak,
szikrákat ránk köpnek.
S a kőbanya csak áll,
szeme messze néz,
nem kívánja szája,
hiába a méz,
csak gurulnak könnyei,
a bálványság rossz ómen,
nem szereti senki,
hisz egy bánat gólem.