Ha boldogok vagyunk a Földön,
mondd, miért bámuljuk a kék eget?
Tán azt hisszük, a valóságnál
több a képzelet?
Ez butaság, hisz látod:
mi formáljuk a világot.
Tán elbújni könnyebb,
nem tudom.
Ha könnyek peregnek arcodon,
én szaladok, s letörlöm.
Pedig tudom,
az álom, és nem az élet a
börtön.
Versek voltak és lesznek,
de élni kell, mert az a legszebb.