Vers mindenkinek

Azt
Azt álmodtam, hogy itt vagy velem,
Azt éreztem hogy újra érint a szerelem.
De amint felébredtem, rájöttem,
Bizony hatalmasat tévedtem.
Nem vagy itt, ezt látom érzem,
Hírtelen rámtőr a vakító félelem.
Utolsó csókod, mint fáradt madár,
Megpihen ajkamon, majd tovaszáll.
Azt látom, még talán van remény,
Hogy újra érintsen a szenvedély.
Hideg szoba falai magamhoz térítenek,
Szívemből egy darabot kitépnek.
Azt kérem tőled, hogy néha gondolj rám,
Tudd hogy bármikor jöhetsz hozzám.
Mert itt leszek mindig, mint egy jó barát
Mindig minden percben gondolni fogok rád!
Fekete László
Bp.,2006.07.22.

Oly jó volt érezni ajkad nedves lehelletét
hajadnak illatát, testednek melegét
szívednek dobbanását bőröd érintését
mezítelen lelkednek minden rezdülését.
Oly jó volt érezni bátorító ölelésed
könnyekre fakasztó őszinte nevetésed
soha el nem múló jókedved, kedvességed
utópia vagy számomra, de kereslek Téged!

Ujjammal írtam porba nevedet,
de eső mosta,
s szél porozta szemembe,
eltűnt örökre,
minden elfeledett
- nincs nyomod sehol,
csak az ujjam,
az ujjam őrizte meg
kihülő emlékedet.

Vérrel karcoltam lelkedbe szívemet
hiába kértem: az idő eltemet.
Hagyj szabadon tombolni Te Isten legszebb teremtménye!
ne add nekem szerelmedet...

úgy tűnik, Pécsett csak fűzfapoéták élnek... ;)
http://www.wiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=3246776

Vázámban elpusztult virágok,
szirmaik szőnyege az asztalon.
Örökre elolvadt jégkockák
nyomai száradnak poharamon.
Hová lettél rózsák lovagja?
Hangodat elvitte a hazug szél.
Mosolyodból bimbók születtek,
sóhajaid visszhangozza az éj.
Magamban keresem arcodat,
torz tükörre kusza emlék tapad,
vésőm fájdalom-köveket váj,
szilánkok nyomán könnypatak fakad.
Tengerbe ömlik minden bánat,
de rajta a remény hajója ring,
Rossz és Jó örök táncát járja
s vele életünk végtelen kering.
2006-07-17
---------
denagyonnyárvan!
hol vagytok?

Az öregek szépsége
Ne nézd a ráncokat,
a megroggyanó térdek
ingatag járását!
Nézz a szemükbe
- lélek tükre -
s bölcs szépséget találsz!

30914:
Ez csak akkor balhés, ha valaki, akinek a sorai beleégtek valakibe, érzékeny az effélére.
Van, aki hétköznapi szavak miatt is kiabál - más a sorok átvételéért sem (főleg, ha már nem tud, mert meghótt szegény).
Mindenesetre tényleg érdekes kérdés! :)

30906: Amúgy érdekes kérdés ez: mármint az "áthallások" más versekből. Jelzők, szavak, talán konkrét sorok is olykor, amik annyira belénkégtek...

30900: Ez is szép:)

30902: Deeee jóóóóó:) :)

Kőcseppek
Kőgatya libeg
kőember gyerekén,
kőszél szaggatja
a kőfoltot fenekén.
Kőkönnyek potyognak
zafírkő szemekből,
kőpénzek kiestek
lyukas kőzsebekből.
---------
hmmm - mintha egyszer már írtam volna valami köves bolondverset (de nem találtam meg 8( ).

30909: szia, hát persze, hogy megyógyulnak:-)

30908: Szia! :)
Hm! Mert sajnos mostanában így igaz :( --- remélem, majd meg is gyógyulnak!

30907: +miért nem inkább meggyógyulnak?

Tévedések
Te orvosnak,
én kertésznek születtem,
de minden összekavarodott.
Te elvesztetted a betegeidet,
tőlem elkószáltak a virágok.
Te zöldséget árulsz,
kicsi kertedben rózsák teremnek,
köröttem mind megbetegszenek,
akik szeretnek.

30903:
Ááá, nem hiszem én sem. Inkább arra gondoltam, olvastad valahol, s ugyanúgy megragadt benned, mint ahogy bennem is! :)

30904: Hát Cseh Tamást nagyon szeretem bevallom:) Mondjuk abból a dalból a "csönd" szón kivül más nemigen szerepel a versben...

30901: Cseh Tamás & Bereményi Géza "Csönded vagyok"?

30901: lehet... ha így van, nem szándékos a plagizáció

Ha kell, fejemet a falba verem,
S ha kell varázsolok szép holnapot,
Rózsát rajzolok a viziló fülébe,
Gumikacsát úsztatok a medencében,
De hogy szép szemedbe szomorúság bújjon,
Azt én soha, sohasenem hagyom!

30899:
Nem is tudom... - az első sor egy nagyon jó "kép"! (olyan, mintha olvastam volna már valahol...)

A tűző napba nézve kicsordul a könny
S a megvadult patak körül a tenger csupa közöny...
Kilépve medréből, le a sziklafalon,
Végigzuhogva utat tör ...irgalom...
S az éles sziklák közt cseppekké porladva
Izzó szivárványként hasít a magasba.

Már
Csönded lettem,
Szemed rímtelen ragyogása.
Nincstelen fájdalom
zagyva gagyogása.
Hiányod háborít.
Átáztat. Beborít.
Nem voltam se sok, se elég.
Nem bántasz. Mégis
védelek még.

fehér sapkában
középen
jó eséllyel úszik az égen
szárnyait mereven tartva
szájában
csak nehogy elejtse
vagy örömében elfelejtse
és placcs

30885: huhh az első két sor:-))