és nem szerettelek.
csodálod? én igen.
rést ütöttél a rendszeren
mint ismerős idegen.
írtam neked verset is.
úgy kezdődött hogy
'se jóllakott,
se zavarodott nem vagyok
de szeretni
most mégsem tudok,
bocsáss meg érte'
ezt írtam, és
nagy szót szólok
ha szólok, hát most
már igazság is érje;
csak most szeretlek.
csak most igazán.
most se jobban és
hazudok is talán, de ez
mindegy már.
csak te szeress.
elveszítve is szeress!
most szeress igazán!
most tépj, szabadulj,
vedd a szerelmet lazán,
de szeress!
most úgy félek hogy elveszítelek,
hogy te légy bátor, és szeress.
két kézzel adtam a semmit,
és nem érdemlek semmit,
hát aztán?
önző vagyok, hazudok, csalok,
és szerelmet lopok, a semmi után.
ilyen vagyok.
annyira még nem szerettelek
hogy hazudjak neked
és most már késő, nézd
meg;
elvitted magaddal a szerepemet.
most semmi vagy.
már tényleg semmi,
és nekem most minden,
mert nincsen belőled semmi.
a nagy szerelemből se
maradt semmi,
de ha maradt is, amit érdemes
lenne még szeretni,
hát aztán?
mindegy már.
csak te szeress!
most már talán
tudnál is igazán.
én nem tudok szeretni,
ezért is mondom,
hogy most már szeretlek.
most már talán igazán.
te csak tömd be a szám,
és én éhes maradok.
maradj mellettem,
és én másba szaladok,
óvj a bajtól, ápolj,
és én beteg maradok,
adj szerelmet, életet,
és én meghalok.