Benkő Péter - Mondd gondolsz e rám
Mikor az este otthon egyedül talál
Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz.
Mondd, gondolsz e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az
idő elszivárog
És elfelejtett szavak után, már nem
fordulsz vissza
Mondd, gondolsz e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz mintha
élnél,
Órádra nem nézel, elrohansz,
Mielőtt sírásra görbülne
szád
Mondd, gondolsz e rám?
Mit elvettél magadtól, nem kapod
ajándék ba vissza
Imád az égbe, hallgatásod földre
száll,
Mondd, gondolsz e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei
virágok,
Magadat a tükörben oly öregnek
látod,
Mondd, gondolsz e rám?
Tested áruként a holnapnak
kínálod,
És napról – napra árulod el
titkait másnak,
Mondd, gondolsz e rám?
Mikor szerelemes kutyák vonyítanak az
éjben,
Te egyedül gömbölyödsz
fészkedbe,
Mondd, gondolsz e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra rád
találjon
De legbensőbb titkaid, nem érti új
barátod,
Mondd, gondolsz e rám?
Egyszer majd tudod szép lesz újra minden,
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
Igaz lesz minden szó.
A csókok szívhez érnek,
S a madarak messzi délről, lassan haza
térnek.
S én várni fogok, mert várni kell,
Arra ki nem jön el.
Fáradt éjszakában, tudod álmatlan
a csend.
De hajnalban a derengés új reményt
üzen,
Éhes madár a reggel az emlék
megpihen...
Akit az éjjel vártam nem jön ma sem
el...