Vers mindenkinek

30937: :)

Hét ének Tenéked
Mikor a galambok átültek a verebekhez
csicseregtek
Mikor galambok közt ültek a lúdak
turbékoltak
Mikor a pókok keresztet vetettek
mekegtek
Mikor a hangyák hálót szőttek
bőgtek
Mikor megjöttél
dadogtam
Mikor elhagytál
zokogtam

:ĐĐ
keresem a szívárványt
talpa alatt találom ihletem
mélyben lapul
sáros cipők tapossák

Keresem egy régi versem!!!
Kérlek segítsetek: a címe Szívárvány
ha vki emlékszik rá vagy megtalálja légyszi küldje el nekem üzibe
elöre is köszi

30930: ja,mán értem...kezdhetted vóna ezzel...

Egy haikut csak
Hét elején, de csakis
Hexameterben.

A kapun túl
Kuporgó mosolyok fénye
világítja be
zegzugos ösvényeimet,
ahol épp bújócskát játszom
- önmagammal.
Kicsi gyerek a kedvem,
hol sír, hol nevet
ugyanazon
a mondaton:
Az élet csak játék,
ne sírj, ha végetér,
a szeretet integet
az útnak túlfelén!

Ha akarnám…
Enyém lennél, percekig, órákig
- ha akarnám.
Rám figyelnél, kedves lennél
- ha akarnám.
Mosolyt kapnék, izzó varázst
- ha akarnám.
Múló öröm, gyönyör jutna
- ha akarnám.
Röpke érzés, viharos szenvedély
- ha akarnám.
Adnál nekem, csupa semmit
- ha akarnám.
Nem kell, mit adnál, akkor sem
- ha akarnám!
Szerelmed kell, lelked, tested
- ha akarnád!

Hányszor hittem (Ars poetica?)
Oh! Hányszor éreztem már, hogy kiégtem,
S vége – meghalt bennem örökre a dal!
Elfogyott a szó, búsan némán néztem,
Ahogy nekem ütközik, a jéghideg fal.
Oh! Hányszor, de hányszor hittem, hogy vége,
Mert nem ír a toll, s elfogyott a papír!
Ám, ha írok – akkor repülök, égek,
Műveimen nem fog idő, s nem fog radír.
Belülről az alkotás fűt, nyom és feszít,
Szívemben érzem, hogy írni, írni kell!
Életem erőt, az alkotásból merít,
Ha nem lenne, létem léhán múlna el.
Ezért is írok, hisz él bennem a remény,
S a jövő záloga - így lesz e költemény.
2006. augusztus 12.

Elmentett pillanatok
A boldogság,
csak egy áldott pillanat;
mint gyermeki mosoly,
mely könnyet csalogat.
Tikkasztó hőségben
apró felhőcske,
jegyes, kéjes mosoly
vad ellenőrre.
S megannyi megtévedt
apró mozdulat,
mely az időtlenségből
lelkünkbe ragad.
Gyűjtsd össze, hogy legyen
mibe kapaszkodj,
ha léted mélybe ránt,
ne csak panaszkodj!
2004-11-21

bugyuta tutaja
kényelmes totoja
elemként bevetett
teteje rozoga

Vers mindegy kinek
Gyújtóst platnira bele csak most jösz,
Túrbózd azt, ki vagy, mennék vakok közt
Rezgés, edzés, egy-két forró metafóra
Mentál fotószintézis, fotó szinte ez is
Van gondod, hangold neki,
Aki Van Goghot tankolt
Fontolgatóra veszik, pont ott a dzsókba csókolt
Bontotta csirkecxsontot, bokától csípőcsontig,
Bocsánat, életfogytig, napraforgó helyett szotyi
Feltámadt széllal szemben nézne szemmel szebben
Szót nem szembe széllel szocdem jobbbos dodzsem
Dimbes-dombos Pesten erőspistás Kispest
Bekóstol, láss csodát, hekustól kussolás,
Kezdet CD-másolás, máskor máshol ás
Máskor más kulás, egy cserben hagyásos gázóraleolva-
sás-ka had dzsihád
Lázhatás e lázadás,
Országos oszt ott ül és lemezszerződtető tetőszerző lemez
Árvába enervál Minerva törtetést
Membránba nem várt verbál törmelék
Haversráctól szervált redvás tű elég
Szert válts ne herkán herbál fűvel élj
Standhal felé tendál mentál zendülés
Szandálba flangál szantál szentülés
Servantes szentgrál szervátültetés
Termálba nervál szarvátszúrtbelé
Cserpák, cseltvár körül-belül metélt
Sok tirpák germán szerdán tüntetés
Csak kvaterkálsz a Terkával, a cerkád túl kevés
Parkolásért perkálj hátsó fertáj büntetés
Mergába felváltva verdás küldetés
Tarhálsz, farhát, markáns szürke tél

30942: 30943:
: ))
Mik, meg nem történnek! :)

Hat dal karddal
Hétfő reggel álmodtam
Kardhal voltam álmomban
Kedd reggel keltem s ettem
Kardot nyeltem
Szerda este haddal
Vívni mentem karddal
Csütörtök este ittam
Kardélre hánytam
Péntek éjjel
Józanodtam
Szombaton
Átöleltél karoddal

Összerezzen a galagonya, ha lát
Fagyos szíved nem bánja
Szép mosolyod, csípőd körvonalát
Minden szem megcsodálja

30940: Ez nekem naon teccik :)

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

hmmm...!
:)

Ölelj át szép daloddal Istenem
borítsd rám mosolyod tündéri köpenyét
add hogy én is szívből szerethessek
hogy megérinthessem mindenki szívét... :)

Egyetlen
Letéptem lantomról a húrokat,
Egy maradt csak,
Ezen küszködöm játszva
A tiszta harmóniát:
Tenger szemedbe nézek,
S a mindenséget látom,
Te az enyémben csodákat, miket
Viharként fújtál belém.
Túlfeszült már e húr is,
De nem szakadt, hanem – csoda! –
Átkristályosúlt,
S már nem téphető,
Csak zeng, zeng
Két hangon egyszerre…
És lantom már a Világ,
És e húr összeköt, körbeölel,
Magába zár, elringat
Minket. Senki mást.

30932:
mééég??

30934: nocsak-nocsak? :D

nocsak-nocsak! :)

ALKOHOL
Előhivom a lehetetlent,
egy ház áll rajta s egy bokor,
egy néma, néma állat és
egy nadrágszár a szürkületben.

....:( ....:( ....
Pokolra jutva
Görcsösen kapaszkodnak bennem a szavak,
ezer gondolat-tövis húsomba tépett,
fekete sebekből serken a vér
s kenyeret magának hiába kér
bennem az Élet.
Hogy viselje sorsát vénába szúr,
de szárnyalás helyett pokolra tér,
testébe hasít mélyen a korbács,
ereket szabdal, véres a forgács,
sátáni bér.
A kapu bezárva, és nincsen már kiút;
hát tébolyult elmék s halott árnyak
között én is gödröt ások,
míg a poklot fűtik sokan mások
a Halálnak.

Elveszve a sötétben
Vadul kutatlak Téged,
Mélyen az erdőben
Süvít a szél... úgy félek!
Arcomba tépnek a fák,
Valami szívembe hasít,
A seb... megint fáj!
A halál a fülembe sikít.
Segíts, kérlek!
Szerelmem! Hol vagy?
Bármit megteszek Érted!
...eléd rogyok holtan...
Ez csak egy őrült álom?
Kezemből vér folyik...
A végét vááárom!
Ölelésed: hiányzik!

Taliándörögd, helyzetdal
üvöltözés trendi versolvasás smafu
idegileg lenni isa por es hamu
mikor a "barátok" ellenséggé lesznek
mikor ellenségek ellenséggé tesznek
belenyugodhatnánk kerítésbe falba
fakadhatok sírva kifele meg dalra
sírva hiszen immár hivatalos lettünk
mégis újra s újra kérdőjelzik tettünk
kifele mert hát hogy mire ez a hajha
diplomátot hírből sem tud ez a fajta?
dalra pedig este beülünk a lukba
mindezeknek ellen kulturához jutva
alacsony a plafon asztalon a mécs ég
távozik belőlünk félelem és kétség

Ráncos lelkek
plasztikája,
e világban
- bár még drága -
talán azt is
megstoppolják,
s hiába kiabál,
mint kinek a foga fáj,
a szende lelkiismeret
már összefércelve arra vár,
hogy mikor lesz belőle ékes zseb,
hová bedobhatnánk,
mi nehéz a léleknek.

30927:
:)

felvart lelkek
tapadós testek
fenébe hordjátok
viszitek, teszitek
kevéske életkedv jutott
de még az is sok
utat eredményez
jajj hova menjek