Vers mindenkinek

szia veva! rég jártam itt - régen is írtam..... :(
jól vagy?

elillant boldogság
üvegbe zárlak
ha egyszer elmegyek
szomorún csodállak
őrizlek féltelek
de meg nem éllek
ez jutott nélküled
veled már félek

Szia Dorka!

haraggal írt lábnyom
döng a poros talajon
próbálom megérteni
vagy már nem is akarom?...

Tele-pók-fonál
A pók, míg fonta
ragacsos, halálos fonalát,
egy nő, épp alatta,
mit sem tudva telefonált.
A pók, mert
hallgatózni szeretett,
s már néhány szemmel
felmérte a terepet,
csak kúszott lefele
háziszőttes létráján,
míg lengve-lógva elakadt
az agyonhasznált székkarfán.
A nő, mit sem tudva
semmilyen veszélyről,
megpördült néhányszor
gyermeki szeszélyből
a széken, míg a szédült pók
fonalát egyre csak fonta,
ő nevetve csacsogott
a kagylóba nyafogva,
s míg pörgött körbe-körbe,
eltelt kerek másfél óra,
s így végül a székkel együtt
tekeredett a hálóba.

Szemünk sugarai
összeölelkezve táncolnak
a felforrt levegőben...

31098:
Szervusz, ezt korábban
írtad, vagy mostanában?

A pók körül a telefon,
amit hamar telefon.

A pókom jön a kezemen,
így hát neki üzenem,
hogy mindig legyen bátor,
mert kedvencem a póktábor.
Látom azt, hogy meneten leül,
úgy egyszerűen, nettelenül.
Rám méz hát a nyolc szemével,
és imádkozik két kezével.
Ezek után orromra mászik,
és lassan hálót szőni látszik.
Csendben végzi a szövögetést
alig hagyva egy csekély rést.
Felteszi hát szemüvegét
rám is kacsint egyet még,
majd az én két szemembe néz
mindaddig míg megáll az ész.

ŐSZI KÉPESLAPRA
Lassan áthangolnak az évek újra.
Homlokom hűsíti az úr, de kúrja
seggem ördög. Testem a lelkem unja.
S lelkem a testem.
Gyáva ősz, nem tör be az ablakon, hogy
híreket szállítson a rongy rokonhoz,
illatot, táncot, demizsonnyi borhoz
társakat inni.
Zsömle, kettészelve, de benne semmi.
Elcsoszog minden. Viharok, szerelmek,
ízöröm, s őrült, aki félni retteg,
még a zsarnok vágyak is útrakelnek.
Én maradok csak:
őszben a jégcsap.
Szöszmötölnöm kellene, lenne még mit.
<jt>

31095: :)

31091:
Míg a pók csüng a telefonálon,
s van még kaja az ócska fatálon,
a hétpettyesnek is visszahúz szíve,
- vele sem talált a pók telibe -
csak gyűlnek a nem hívott barátok,
s ha fújod, újraéled a zsarátnok.

31091:
Mi a csoda!
Pók van a 'fonba'?
;)
Egyre jobbak! :-)))

31092:
ez már a fullon is tetszett!

falu Thy
elértem hát az akaratom végre
helyes tükörként simítom az égre
magam fölé
kútkáva valóm eltört kerekét
gördülök
pördülök
más valóságok bordásfalain mászok
ott cselekszem ahol nincs tennivaló más ok
csak nézni ki látja
ajkunk noteszlapjainak rebbenő sóhaján
hogyan kap szárnyra világa
hatalmas teher a barlang elé toltan
az univerzum szívének csücskében holtan
egy nádfonatú székben kicsit megpihenve
feladom képeslapom az adott jelre
tűnékeny örökkévalóm nem vár
tovább

Lóg a pók a dróton, hoppá,
Ide hallom hova telefonál
Beszél a nyúllal nyíltan, ki
vacsorál, előtte teli fatál
"A létrát, mit adtam, hallod-e koma,
hozd vissza mire kezdődik a lakoma"
"A kacsa mondta, hogy rég kidobolták:
Egy vendég sem kap dobostortát"
Nem a desszertért kell a létra
Hanem elfogyott a fonálom
Leesnék az éterről
Ha rámtör a rémálom
Mert mobilról hívlak
S a drótról jobb lesz
mihamarabb leszállnom
Van ott egy halom termesz hangya
Éjjel ültetett babot (virradatra)
Szólok, hogy termesszék nagyra
S égig érjen amott pirkadatra
Természetükkel behálóznak
engem, hagyj má'
Létrát kértem, nem hangyát
Paszuly helyett inkább zabot
Miközben mérgesen telefonált
elvágott minden baráti fonált
a pók szembe úszva az árral
végül elszállt egy katicabogárral

Újra indul a Ködlámpa (irodalmi kávézó)!
Ma este 7-től Paládi Zsolt a vendégünk a Kópia Kávézóban (VI. Zichy J. u. 4. - Arany János utcai metrómegállótól 2 percre!)

Hová?
Hová túnt a régi rend?
Múlt aranykor feldereng
Agresszió, erőszak,
Ez jut ma nekünk csak!
Hiányzik a nevelés.
Hátamban bitang kés.
Mindenki mutogat:
És mind másra mutat...
Hová lett a műveltség?
Ma már nem vonzó készség
Olvasni hülyeség!
Egész nap csak tévézz!
Mindenütt sok pingálás,
Nem művészi alkotás!
Tán önmegvalósítás?
De miért rongálás?
Özönlik a sok reklám
Market-ingben nevetsz rám,
Hogy többet fogyasszak,
S minden mást tagadjak...
Hová tűntek a férfiak?
Kérdem sok meleg miatt.
Persze tudom: ”mások” ők
S nem értik szegény nők.
Miért e sok torz jellem?
Csúf belső és szép kellem?
Személyiségi jog!
Sok ember viszolyog...
Hová lett a szerelem?
Pornó filmben nézhetem.
Gyomrom is felfordul,
Jókedvem elborul.
Virágzik ígéret csokra
Hazugságok bokra.
Egyik sem jobb mint más
Alig több mint ”nullás”.
Hová lett a tisztesség?
Erről már szó se essék!
Tudjuk: kéz kezet mos
S nyelvekről ennyit most.
Igy ”műk’szik” a jogállam,
most is sajog az álam
”Soha jobban nem álltam”
Sírom már megástam...
Hová lesz így az ország
A sok tőkés nevet rád.
Választó-fogyasztó,
Ez a státusz quo!

Csőcsere
Szakértő szemmel bámult a gödörbe.
Kell-e még merni vizet a vödörbe?
- kérdezném tőle, de oly nagyon szakért,
én meg nem ugrálom át a csatatért,
egy hümmögésbe átcsúszó válaszért.
Földkupac, csődomb, járdán is tornyozva,
napokig le vagyok ettől én lombozva.
Ásványvízből kávé – álmosan kavarom,
s a munkahelyi csapból arcomat megmosom;
no lám, egy kicsit tán, mégis ez otthonom.

Gyönyörű; szép tó...Elrejtve a fák között...Madarak...
Gyerekek játszanak...Vidámak...körülöttük lepkék...Színesek
Távol mindentől.Egy hazug világban...Ébredés...Egy könnyes arc
tükörbe látja gyermeteg képét...Fájdalom...Egy hang...Miért?
Nincs válasz...Szigorú csend...Reménytelenség...Elhomályosodó múlt...
Pusztító öntudat...Összetört tükör...Vér...Elveszett befagyott tó partján...
Egy kiszáradt fa...Lepkék...Mélyen elásva tele érzelmekkel...
Az én világom ami a tiéd...Sötét...Élettelen...Akár a sír...

(a kis pimasz)
még van erőm felkelni -
megszokásból,
még van szemem nézni -
megszokásból,
még van amin gondolkodni -
megszokásból
(valahogy elkerül a múzsám -
megszokásból)

31045: MIért utálod te az életet ?

31083: Na !!! meg ne fulladjál már itten nekem . . .:) Na és te milyet tudsz akkor ?

31082: khm-khm! sőt köhömm-köhömm! :P

Na milyen versike ? Hogy tetszik ? :P :D Jó, mi ?

31080:
háááát... :P
nem is tudom! ;)

Egyszer volt egy kisködmön,
Abba belenőtt az Ödön
De mire felnézett,
Az anyja megint félrelépett
Ez lett aztán testvére
Akinek ködmöm, ugye kéne
Mert nem járhatna mezítláb
Mert kivernék a fogsorát
Aztán nagy lett Ödönke
Nem volt hol kötekednie
Gondolt egyet a n agyokos
Berontott ide, mint egy nagy fos . . . .
Jár a szája, de görbe a lába
Ő lenne az etalon ?
Én azt mondom fapadon
Aki idejön azt -------
Az a fasza ki ilyet csinál
Nem pofáját jártatja már
Mindenféle dologról,
Hogy attól még a hülye is arról koldul . ..
Szóval ne jártassad iten a szádat
---- inkább a babádat
Aki lehet ilyen olyan,
Lényege, hogy ------ le hosszan . . . .

(önértékelés)
.

31075:
:)
Árnyékot vacog! Hmmm!
(az a baj, hogy fáj a fejem - kifájtak belőle a gondolatok 8( )

Jékely Zoltán:
Önaltató, I
Most jöszte álom, jöszte, záporozd rám
sok únhatatlan, illanó csodád!
Lelkem már messzi tájakon poroszkál,
s mit abbahagytam, azt űzöm tovább:
fél-csókok duzzadón kiteljesednek,
vadul harap a tiltó, büszke száj,
dermedt kezek, holt szók elevenednek,
déli verő már a nyirkos homály,
s kérlelhetetlen leszek én, a gyáva,
izgalma által elgáncsolt lovag,
kinek vére kevesebb, mint a vágya,
s kinél az eunuk is boldogabb!…
Ó, jöszte hát vigasztalóan, Álom!
Úgy várlak elrontott napom után,
ahogy majd egyszer hívom a halálom,
elrontott, gyáva életem után.
1935