János király karácsonya
János király nem volt jó –
volt görbe dolga sok.
És néha senki sem szólt hozzá,
így teltek a napok.
És aki látta, nem köszönt,
szótlan továbbhaladt,
csak gőgös pillantása hullt
Jánosra és továbbvonult,
ő némán állt és elpirult
koronája alatt.
János király nem volt jó,
nem kedvelték, tehát nem
látogatták, hasztalan
forralt mindig teát,
s ha eljött a december,
polcán sok kis cédulát,
mely boldog ünnepet kívánt,
soha nem írta jóbarát,
csak mindig ő maga.
János király nem volt jó,
s ajándék ot, noha
vágyott reá, nemis kapott
sok éven át soha.
De karácsonykor mindig,
míg szépen énekelt a lantos
és jó pénzt kapott,
ő harisnyával caplatott
a kéményhez, kirakta ott
s fénylő reménye kelt.
János király nem volt jó,
s így magányosan élt,
egyedül tervelet levelet,
míg a tetőre ért.
Leírta és lerakta, így
Kért fájdalmára írt:
„E LAP MINDENKIHEZ KIÁLT,
SZENT KARÁCSONYHOZ LEGKIVÁLT.”
Sarkába nem „János
király”-t –
szerényen „jancsi”-t írt.
„Szeretnék egy kis puskát
és egy kis édességet
egy kis csokoládét
a szopogatás végett;
a narancsot se bánom,
a diót szeretem,
ÚGY SZERETNÉK egy zsebkést,
mely vígan szeletel.
És, ó, Karácsony Apó,
kérlek, hogy kegyesen
hozz egy igazi nagy piros
gumilabdát nekem!”
János király nem volt jó –
a csatornacsövön
szobájába csúszott megint,
és várta, hogy mi jön.
és egész éjjel ott feküdt,
félt és remélt bután.
„No, azt hiszem, ő járhat
ott”
(a homloka is izzadott)
„biztos ajándék ot hozott
sok hosszú év után.”
„Jaj, felejtsd el a puskát,
felejtsd el az édességet,
és csokoládé sem kell
a szopogatás végett,
a diót, a narancsot
már nem is szeretem,
és VAN MÁR egy zsebkésem,
mely majdnem szeletel.
De, ó, Karácsony Apó,
kérlek, hogy kegyesen
hozz egy igazi nagy piros
gumilabdát nekem!”
János király nem volt jó –
karácsony reggele
eljött vidáman s számtalan
szép ajándék vele.
A harisnyákban játékok,
sok-sok kíváncsi szem
minderre boldogan tekint,
János mogorván mondja:
„Mint sejtettem, úgy történt
megint:
számomra semmi sem.”
„Szerettem volna puskát
és egy kis édességet
és egy kis csokoládét
a szopogatás végett;
kértem diót, narancsot,
mert nagyon szeretem,
és minthogy nincs zsebkésem,
hát nem is szeletel.
És, ó, Karácsony Apó
nem hozott kegyesen
egy igazi nagy piros
gumilabdát nekem!”
János király kinézett
durcásan ablakán:
lent nagyvidáman játszott
sok fiú s kisleány.
Mind irigyelte őket,
állt rendületlenül…
S hát, íme, pirosan beszáll
egy jó nagy labda, a király
fején pördül, de meg nem áll,
s az ágyára repül.
ÉS, Ó, KARÁCSONY APÓ,
HÁLÁJÁT REBEGI,
MERT HOZTÁL
EGY NAGY
IGAZI
GUMILABDÁT
NEKI!
A.A. Milne