Vers mindenkinek

Azért ez az iwiw nem semmi!
Egyik éjjel majd' hajnalig írtam egy általános iskolás osztálytársnőmmel, akivel 1966 óta nem láttuk egymást.
Reggel 4 körül - amikor elbúcsúztunk egymástól - született ez a vers. Lehet, hogy a hangulat tett elfogulttá, de én nagyon meghatódtam...
Harmincegynéhány év ködéből
pördültél elém, Te lány!
Neved olvasva felderengett
egy göndör bakfis, ki félénk, sovány,
és a neved csak egy a tízből,
kire az osztályból emlékezem.
- Úgy gondolom, hogy a fiúra,
ki voltam, nem emlékszel Te sem…
Beszélgetünk… És lám, az órák
észrevétlenül telnek el.
Egyikünk félszavakkal kérdez,
a másik félszavakkal felel.
Néhány óra, és úgy találom,
mindig is ismerhettelek,
csak később gonoszul elszaggattak
egymástól pajkos istenek -
elmúlt az este, és majd' az éj is.
Illendőségből búcsúzunk.
…Pedig akadna számolatlan
egymásnak sok-sok félszavunk…
Gyurcsi

31848:
széttépett kettősség
mihaszna egység
földig érő akarat
égből jövő semmi
ennyi meg annyi az
annyi
amennyi bír lenni
kettős akarat
égig érő semmi
égeti a talpadat
kilométerek gyönyörűsége
átállított idő
bezárt napfény-tető
meggörbült száj
emlékező mosoly
tükörfényes milliméter
semmi a távolság

31853: köszönöm. örülök, hogy tetszett.

31851: gyönyörű

Készülődő összeolvadás
Körbefon szobám
csendes zaja –
sóhajnyi világ.
Fiatal szeretőm nyugtalan,
de szemében öregek
bölcsessége;
Egem elképeszt
változásom káprázata:
ébredni vágyom mellette,
mert nélküle
szem elől tévesztem magam,
s hogy ne felejtsem,
tenyerébe írom
nevemet.

Szeretlek talán?
Érzék(i)csalódásaim
Felgerjesztve
Hevernek lábad előtt.
Kabátod rádobva segítesz át
Felfedett rejtelmeim
Csendesen nyújtózó víztükrén,
Mely így számodra a láthatatlanság
Ködébe burkolózva nyaldossa
Úriember-öltözéked
(egész jól áll, mellesleg).
Katarzisra készül bennem
a világ. Tavasz van,
én távolodba merülve
fázom, mellettünk a fák
zöld gyökeret hajtanak
levél helyett s a szökőkút
vizébe merül. Szemed után
az égbe nézek és egyetlen
mosolyodért eltéríteném
a szivárványt.

31848:
:)
dejó - bár az a fal, nem kéne, hogy temetőt játsszon!

31843:
Gondoltam az elírást, de végül mégis rájöttem! ;)
Jahh! A taliztam szó - bár közben arra is rájöttem micsoda :P - heveny rángatózást okozott nálam. 8(

a párnán duhajszál
a lepedő csatatérkép
legyöztem a magam mihasznált
széttépett kétség
repedezett menyezet
és mint a profilm végén mikor a fény földre rogy
a fal maga alá temet

31846: köszi ;)

31844: Mejis / tetszik

esténként csatát vivok
s de győzelmem fölényes
hogy én vagyok a jobb
ehez a földön kétség nem férhet
néha maga alá gyúr
s de enyém a tudás
sok év és tapasztalat
most még az én oldalamon áll
légy legyözőtt
és viseld a vereséget
lény nyugodt
te PÁRNA
most menjünk aludni szépen

31838:
Vannak, akik a verset rőfre mérik:
mint a csörgőkígyó,oly hosszú legyen!
A vers értéke nem a hosszától függ-
s hogy hány oldalnyi a terjedelem.
Egy sóhajtás, egy jajszó, egy örömkönny
egy ódánál is néha többet ér.
S előfordul, hogy egy látomás képe
hatalmas eposz-keretbe se fér.
Ha túlcsordul a lélek, telítettség
állapotában hosszan nem marad.
Közlésért kiált, hajt a kényszer: meg kell
osztanod mással is gondjaidat.
Zongora vagy- hegedű avagy hárfa,
melyen csak játszod a dallamot,
s boldog vagy, hogy lelked kiáramlását
embertársaidnak átadhatod.

31830: Éva igazad van elirtam
de én taliztam egy olyan vers kötetet
amiben igy van irva én meg át vettem
rosszul

31837: :)

hanyag

nehéz az ébredés, taszit a gondolat
s megint ébredni, nem egy jó fordulat
mozdul a testem, az agyam méla
reggel mindenki ilyen béna?
érik a gondolat, perifériák peregnek
valami születik!
ebben én részt veszek?
s talán alszom tovább
de vágtam felém az idő!
bokros last a pillanat
na keljünk, mert ütött az óra
s még nem vagyok olyan hagyag

31833:
Távoltűznél guggol a hajnal,
a fűszálakon látod nyomát,
mire a Nap felszárogatja,
túl van már, árkon és bokron át.
;)
---------------------
(a fullon nem igazán jött be a 819-es, úgyhogy becsuktam :( )

Beteg szavak
Oly sokszor bánt az üres szó, ha léha,
Ha nem száll, mert nincs benne tűz, sem érzés,
Gyenge lángnál útját homály fedi néha,
S mint öregnek, nehezére esik a nézés.
Jöjjön hát egy új lant! Jöjjön szósereggel,
Hisz a lángot szítani kell, ha hamvadó,
A beteg szavakat takarja rímekkel,
Kiáltson messzire, s legyen hangadó!
Szálljon hát tova, rohanva az ének,
Útját ne állják elhalt szavak gáncsként,
Hadd szóljon, poharában ne legyen méreg,
Csillogjon ékként ajkamon, fénylő láncként.
Merész szavakkal legyen mindig bátor,
Harcoljon, ha kell - mint hős gladiátor!
2006. december 10.

31836: Tetszenek a verseid, mind a kettő!!:) )

Így megyek
Itthagyok mindent mit láttam-
varjú sem károg utánam.
Porfelhő vagyok csak- árok,
melyből a víz elszivárog.
Fájdalomtól rándul vállam,
varjú sem károg utánam.
A Tejútig röppenek fel,
eltűnök a végtelennel.
Fájdalomtól rándul a vállam:
varjú sem károg utánam.
A göncöl-szekérre szállok,
s még a nyomom sem találod.

A szikla szélén
Keringtünk kettős pályán,
de egymás mellett- alig.
Öntörvényű két makacs csillag:
jobb, ha nem is találkozik
Mindig a katasztrófa szélén.
Szűkös talán a földi tér?
A sérelmek felizzása
jobbat holnapra sem ígér.
Fénylő csillag szerep se kell már:
kihúnyó üstökös vagyok.
Zuhanjak ki a mindenségből
szívem is már alig sajog.
Önmagából kiábrándulva
az ember csak árnyat ölel?
Állok a szikla szélén.
Nincs visszhang.Senki sem felel.

:D

31821: távoltűznél : )))

Vigyázva rétre lép
A fűszál felfigyel
Illően hajlik el
S kíváncsin bámul
A lány után
Nevének hallatán
Surran a szoknya
Sietve szép szerető
Karjai közt
landol a nő

31825: :) :) :) igen. köszi! :*

31829:
Az nem a vacka?
Vaszkának még nem hallottam...

az állat fészkét, vagyis maga csinált fekhelyére mondják, nem minden napos szó

remélem én tudok majd ilyen jókat irni
gratulálok mindenkinek

31824:
Nem lett nagyon rossz, csak nem mindenhol értettem. ;) (mijaza vaszka?)
Vannak benne nagyon jó sorok, gondolatok! :)