Vers mindenkinek

Szókanyar
Amazon vagy emezen,
verekedhetsz lemezen,
egérrel kattintgatva,
nem bagózva pitymallatra,
beleszédülve a gépbe,
mint olcsó szerelmes regénybe,
- ugyanúgy nem enged,
magához kötöz,
lelket lefölöz.

Hajnali lázas-béke
Csak még két percig mámorban leszek,
aztán a könyvem ölelésében elszenderedek,
-legalábbis remélem,mert sűrű volt a nap,
mikor én fekszem, mások már alszanak.
Csak még egy sor, csak még egy, aztán elragad,
álomba taszít a tengernyi gondolat:
Csak tűnődöm, a csillaghajón, a mobilon,
a Balázsokon,a Zolikon,
a fojtott izgalmon,ami bennem remeg
mikor végre először hokifékezek.
Előtör és elcsitul, tetszik nekem,
hogy bortól ittasan
kóvályog a fejem,
csak még pár perc, és elcsitulok,
de szabadulni nem tudok
a sok élménytől,még lüktetnek,
nem akar vége lenni a mai ünnepnek,
az álmok, a vágyak lázadnak, tüntetnek...

31942: :D

31940: :)

31928: naggggyon tetszett:D

amikor szeretkezünk,
a föld megremeg,
az ég leszakad.
felrepitesz a mennybe.
nem érdekel az örök kárhozat,
enyém vagy. egymásba temetkezünk.
ahogy a párnára szoritod két kezem...
óvatosan de erősen, férfi módjára.
nem jönnek a rimek, elvesztem.
rábámulok az óriás ég parányi holdjára.
eszembe jutsz. hogy mit csinálhatsz.
megöl az érzés.
megöl hiányod.
pedig még nem telt el két hét.
mégis vonz világod,
mibe egy pillanatra bepillanthattam.
amit most nélküled érzek leirhatatlan.
csak ülök az ágyamon és utánad
kiáltok szakadatlan.
bár kiáltásaim némák...
de ettől még igazak.
mint ahogy hiányod is az,
mely egyre tátong lelkemben,
s alig várom, hogy négy nap múlva
megérkezz és átölelj.
s újrakezdődjön minden...
és megint szeretkezünk,
aztán megint hiányzol majd.
egymásba temetkezünk.
s én újra várlak, hogy elgyere holnap,
és azután,és azután, s mindörökké...
Ámen

Karácsony.
Szép volt...
Lelkemben még mindíg dalol az égbolt
fényes aranycsillaga, ki az egyszerű
pásztoroknak megmutatta a jövőt, akit
a jászol ban szalmára szült egy asszony,
de már előtte tudta, hogy szíve alatt
édes kis magzatja lesz a világ megváltója...
A karácsony nem múlt.
Vége a nagy napnak, de a szívemben ott laknak
a kis ajándék -csodák, amit családomtól kaptam
e néhány napon át, a szeretet, ami belülről
szépséggel tölt el, hát kérlek Uram, a rossz
emlékeket űzd el mindenki szívéből, aki csak
gyűjti magába minden szókésből a penge vágását
erébe... kérlek adj békét, szerelmet, megnyugvást szívébe.
:)

31936: Köszi ;)

31934: ez érdekes:)

Karácsony.
ez is megvolt...
a terítőn még ott árulkodik eg két folt
s az ajándék ok még félig csomagban laknak
de már végre vége a nagy napnak
s talán pihenhetek..
lelkem fáradt
- idén sem tétlenkedet
csak pakolta a fegyvereket,
csavarta ki a kézből,
a hangos szókéseket
magába gyűjtötte élből.
szép volt.
végre vége...
Karácsony.
szeretet.
béke.
(megdolgoztam érte)

31922: Dori, ez is nagyon tetszik! Ezt az erzest ismerem, foleg, amit az utolso verszakban erzekeltetsz! Ez abszolute de igy van!
M.

sms
nincs nálam toll
de de a dobogó felső
fokára értem
lejártam szenvedésem fáj
dalom küszöböm
emelkedett
ön jelölt
társaságom lévén
álmodásom szertelen
szana szét
végén végtelen...
Refr.
beereszkedek
- és most mindenki -
...végtelen
beereszkedek

31933: és még Garai + Lakatosné
minden érzéstelen reggelen
s dübörög bennem a heavy metal
vajon meddig lóghatok még így?
hajlott hátú bácsi mereng, jó szóra vár
érzelmek helyett csak az ész volt az oltár,
de engem nem tudnak bosszantani
lelkemben csilingel egy aprócska dallam
és nem röhög rajtam a kokkolínó maci

mondd miért taszítasz a szikláról a mélybe?
- és én mért kapaszkodom még mindig kezébe?...
erőtlen erővel ölelem
minden érzéstelen reggelen
s minden fájó estén...
hiába lenne
jobb ha leesnék...
alattam a mélység
vonz és taszít.
vajon meddig lóghatok még így?
s meddig taszítasz, löksz egyre lejebb?
szilárd szikla szíved még meddig enged?
fáj minden csók
mert érzés nincs benne...
ölelésedben reszketek
- kereslek egyre.
már nem vagy enyém
..tán nem is voltál...
érzelmek helyett csak
az ész volt az oltár.
de nem enged karom!
véresen is ölel.
odalent még tudom
nincs nékem hely...

Ülök a széken és hallom a szomszédból,
a Heineken a tuti,a két galamb turbékol,
megy már a mozikban a Casino Royal
a vidám maca közben virágokat dobál,
mert van neki samponja, megnézheted,
hogyan jelentkezik rajta a "kasmír élvezet".
Az illatkapszula felszabadul,
röhög a kokkolínó maci,
ontja a tévé gátlástalanul,
de engem nem tudnak bosszantani.
Nem indul a reggel?-hol a fitness műzli?
Vedd be az activált, és nyomás repülni!
Nem vagy elég fitt, a centrumot nem szeded,
sárosan jön haza a hülyegyereked?
Vedd meg a Tomit, az okos megoldás,
mosolyog majd rád a szomszéd meg a portás.
Rendelj play station-t, lepd meg a gyereket,
vegyél ránctalanítót,
kend be a fejedet.
Fájhat a fejed, ha nem mentél még Mol-kútra,
de enyhíti a fájdalmad 15 perc múlva,
a világraszóló Advil ultra.
A kis lakásodba hazamehetsz nyugodtan,
a szörnyű éhség nem lapul a sarokban,
mert teli a hűtő a maxi kinggel,
az electrolux hatodik érzék lebilincsel.
Vidáman vetődsz a puha fehér ágyba,
nem vetted hát az Arielt hiába.
Az ablak alatt a muskátli a szubsztráltól megnő,
előtte virít 5 milláért a turbódízel teknő:
Mert Peugeot 407, a játéknak vége,
most már csak pár liternyi evó dízel kéne...
Lemegyek hát a boltba, látom,akciós a tampon
-egye fene megvesszük, ebből is kell pár karton...
... szerencsére megtelt a kád,
a fürdővízben olvasok,
eszembejut a sok reklám,
aztán a vízbe Palmolive-ot csorgatok :)

A számkivetett karácsonya
Hajlott hátú bácsi mereng, jó szóra vár,
karácsonykor úgy érzi, jobban fáj búja,
távolból finom vacsora illata száll,
s egy ócska lemez, mennyből az angyalt fújja.
Nincs senkije, szegényen utcára került,
kínozza az élet, száműzte a világ,
elfáradt már, beteg lett, öreg s kimerült,
számára minden kegyetlen és sivár.
Neki a szeretet ünnep üres frázis,
nem hoznak ajándék ot hozzá angyalok,
sírnia kell, a szeme könnyezik máris,
számára egyformán szürkék a nappalok.
Volt, hogy ennél sokkal jobb időket megélt,
míg nem volt beteg s mint az állat dolgozott,
nyugdíja most a betevőre is kevés,
a ruha rajt mocskos, lyukas és foltozott.
Padon fekve alszik, fázik a két lába,
kabátját szaggatja a fagyos, hűvös szél,
gyomra üresen korog, bántja a nátha,
nem kegyelmez neki a kemény, hideg tél.
Odafentről őrzi az öreg hold lángja,
magához öleli a fekete este,
talán csak egy meleg szoba minden álma,
de míg didereg, lassan kihűl a teste.
Felfelé útján angyalok vigyáznak rá,
lelkében csilingel egy aprócska dallam,
tán karácsonyát a mennyekben tölti már,
kegyetlen életét maga mögött hagyva.
2006.dec.18.

"Szőketiszaparton mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem" :D

"A másik gyorsabb, övé a vita,
érveit könnyű váltakoztatnia.
De folytonos diadala felett
irgalommal vár az Egyetlenegy."

Zsongás
Ott a zongora, kopottan feketén,
odaülök, szeretgetem kicsit,
kopogok a tetején,
néhány kósza ritmus, becsukom a szemem,
hallom azt a dallamot,
újra elképzelem,
felidézem hangról hangra,
újra nyitva a fedele:
még bátortalanul csúszik rá a kezem
közben halkan énekelem...
...lágy hangzatok, most csak
szolídak, csendesek,
ha túl vad a harmónia, félek felébredek.
És az öreg kottatartó még
nem is olyan vén, jól emlékszik,
mit játszottam annakidején,
barátságosan néz, nem méreget,
hallgatja ahogy játszok, és énekelek,
és ahogy elhal az utolsó
hang döbbenete,
már szól is a szívemben a gitárzene,
még rezeg a húr, még tart a pedál,
s dübörög bennem a heavy metal.

ugyan már tavaly ilyenkor egyszer, mégis:
advent
talán csak a kimondott szó
maradt kimondatlanul
hangtalanul felragyogó
rég felejtett fázó ima
a szűkös szavakon túl
didergésben tetten ért
annyi sajgó tettemért
parázsló penitencia

31922: Hittem a szót, mely létem éke.
Éreztem, s mindent mi a szellem léte,
Léptem köveken melyek ingatagok voltak,
tudtam, mikor a szakadék szélén áltam.
Vissza kell fordulni ebben a rohanó mában!
S nyujtani kezem az élő világnak.
s ne odázzak, szavak hangjára.
Figyeljek oda, emberek varázsára.
Távolinak tünik, a pillanat,
s melyben már nem önmagamban keresem
a hitetlen, gondolatok születését.
Elfogadom az ovó kezeket, segitését,
mert tudom az ember tud szeretni,
és ezt nem lehet sosem el feledni!!!!!
KELLEMES ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!

Fényszinű angyal
Karácsonyestét suttog
Borzadt szivünkbe

bocs
békést, boldogt

félek, rettegek
hogy a sir majd eltemet
mielőtt megszületnék

Azt hiszem zátonyra futottam,
nem így terveztem, nem tudtam,
és hiába van kulcs a kezemben,
a zár nem fordul, megfeneklettem.
Szeretni, aztán letagadni,
mikor azt mondja jön,csak várom,
csak várom őt, hogy elém álljon,
és közömbös arcot vágjon.
És én tudom, tudom, hogy lépnem
kell az úton,hallom mondják:
"a bolond mégsem teszi-
a kudarc fogja észhez téríteni"
De mégis hol húzódik a határ
min átlépni nem lehet?
Hol a lövészárok,
honnét én is lőhetek?
Nem látok előre de nem nézek hátra
nem várok hiába párperces csodákra.
Felszegett fejjel lépkedek, ég a szívem még
Csak mosolygok rád hidegen, ezt teszi a büszkeség.
Nem tudom, ezek után mit tegyek,
most még félek, mint egy kisgyerek,
de ígérem mindent megteszek
hogy végre tényleg jobban legyek.

31919:
Jó volt ez a becék nélküli!!

Kerékpáros dala vidám szembeszélben
Félszeg rések nyílnak
Dél felől a hírnök
Dalolva hoz rózsát
Örül a sok mérnök
És a jókedv terjed
Beszippantja éber
Jámbor és halandó
Kitárják a termet
Ahol napok óta
Őrök bújócskáznak
És feketekávét
Isznak, hogyha fáznak
Kissé kékes hideg
Hangulat jár erre
Csapódnak az ajtók
Lázadnak a vizek
De nevetést is hallunk
Gurulni a lépcsőn
Válasz is jön néha-
Általában későn
Biciklik a térben
Éterben a holnap
Sötétben szánkó znak
Szolgái a Holdnak
Sokan beszédülnek
Egy hosszú sötét csőbe
De néhányan kijutnak
Pontban délidőre
Egy mezőre belőle.

31914:
Csak így, becék nélkül
lemeztelenítve
fázik a Jézuska
korhadt fakereszten.
Itt a hármas útnál
bádoghangon sóhajt,
csak a szél mond neki
kívánságot, óhajt.
Jézus Krisztus kérlek
adj erőt, hogy fújjak,
ez az én örömöm,
hóra havat túrjak.
Az lesz majd ajándék
mikor a hold fölkel,
s rápislog a hóra
egy hószemüveggel.

talán

31916:
aszondod, közhelyek ellen közhelyekkel? :?