Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni
valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni
szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak
remélni.
Megalázva írni könyörgő
levelet, sírdogálva várni, s nem
jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat űzni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró
csókot kérni, mással látni
őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon
leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne
tudja,
Mi is az a bánat.