Mondj igent
Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a
naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát
megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós
nászát?
Tudnál-e táncolni a
gyönyörtől,
Könnyezve sírni az
örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?
Mondj igent, s akkor talán a boldogság
egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás
újjászületés a halál.
Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?
Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?
Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát
megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?
Mondj igent, s akkor talán a boldogság
egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás
újjászületés a halál.
Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen
csodát?
Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?
Tudnál e sötétben fényt
keresni,
Szavak és tárgyak nélkül
szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki
mást?
Mondj igent, s akkor talán, a boldogság
egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás
újjászületés a halál
Mondj igent, s akkor talán, a boldogság
egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás
újjászületés a halál.
Szeisz Kriszta