Azt hiszem, felfedeztem sajat gasztronomiai
paradigmaim hatarait ezen a hetvegen.
Baratom szulei gorogok, es reszt vettem a husveti
sutes-fozesben, ami sokkal brutalisabbra sikerult,
mint amire eredetileg fel voltam keszulve.
Nagyszombat ejfelkor van egy feltamadas mise, miutan
mindenki ego gyertyakkal hazavonul, eloetelnek bavag
egy kis spanakópitta-t (spenotos retest) es
elfogyasztja a felvert avgolémono-val (citromos
tojassal) behabart magerítsa-t, ami egy
belsosegekbol keszult leves. Van benne barany maj,
sziv, es ujszulott barany aprora metelt vekonybele,
petrezselyemmel, ujhagymaval, kaporral megfozve. (Az
apritas feladata persze mondanom sem kell, ram lett
bizva) A vendegsereg csillogo szemekkel fogyasztotta a
furcsa keszitmenyt. Bevallom, eddig is gyanitottam,
hogy furcsa dolgok kerulnek neha az anyos-jelolt
foztjebe. Par hettel ezelott Demetri valami gyanusan
labszagu erjesztett koleskasa-levessel hozakodott elo,
arra sem volt igazan gusztusom, de ez a baranybel, ez
tobb volt a soknal. A vegen persze mosolyogva
megkerdeztek, miert nem izlett a fantasztikus
gasztronomiai kulonlegesseg. A leves utan sult barany,
maj es sweetbread (ami a szotar szerint vagy
pajzsmirigy, vagy hasnyalamirigy, khm) volt feltalalva
orgeanoval, olivaolajjal es citromlevel, tavaszi fejes
salataval. Majd tsouréki (kalacs-szeru fonott
kenyer, citrom izesitessel) es piros tojasok, amivel
"megvivnak" az asztalnal. Marokban tartva
egymashoz utogetik a tojasokat, es akie nem torik
ossze, az nyer. (Hogy mit, az nem derult ki)
Demetri szerint megtiszteltetes, hogy be lettem avatva
ezekbe a rejtelmekbe, mert a mamaja biztos azt remeli,
hogy majd en is folytatom a tradiciot, de megigertem
Demetrinek, hogy soha nem fogok baranybelbol levest
fozni.