Kulináris

szeriontem meg fogj a kóstolni...vagy már szereti is...de nekem nagyon nem ízlett, pedig soxor próbálkoztam a franciáknál:)

Nekem ízlett.:) Most mi lesz Fannival?

kuszkusz rossz, fannikám, ne egyél:)

Péter, nyilván ez lenne a kényelmes magyarázat - különös tekintettel arra, hogy egy srácon mutatkoztak a tünetek...:)
Más kérdés, hogy nekem nincs ennyi fantáziám egy hazugsághoz.

Fanni, a legbiztosabb út a kuszkuszhoz egy Dezső Gábornak írt kispiros.:)
Vagy Tesco idegen áruk pultja, vagy hogy hívják, nem is, világkonyha, zacskós kuszkusz-alap, használati utasítás + még bele ez+az, pl. mazsola, paradicsompaprika, apróra vágott szárított paradicsom, rozmaring, ilyesmi...

a.) Mit írt erről az idős mester?
b.) Ha az előbbi eset mondjuk az Egyesült Államokban történt volna, azaz a gyroson történt többrendbeli erőszaktétel/és/megfertőzés ügyében esküdtek járnak el, hát az Isten óvja a derék - bár szexuálisan meglehetősen kielégületlen vagy legalábbis sajátos szexuális rítusokkal élő - arab szakácsokat a mai, amúgy is eléggé feltüzelt lelkületű patriótáktól.
Kérdés a topic-társakhoz: ha ilyen fertőzést vinnél haza, nem lenne neked is egyszerűbb, ráfogni a gyros-ra (arabokra)?

2003. júl. 07. | 17:06:51 nekem Ráth-Végh István ugrott be, mintha nála is olvastam volna ilyen kori sztorikat.

Ha viszont igaz lett volna, elgondolkodtam vón' talán a gyros képviseletéről a büntető eljárás során, lévén, amit ő elszenvedett az egy meglehetős brutális gang-bang lehetett, a félhomályos konyha óvó leple alatt...

Írjatok nekem couscous recepteket, lécci! kösz

Anna, majd mi ellepjük a konyhádat, jó?

Nem volt időm végigolvasni mindent, de ez a "leprás török beleverte a Gyrosba" című Blikk-fantázia azért tetszett. Sőt, talán azt is bebizonyítja a Holnapi Blikk meg nem nevezett újságírója, hogy a szifilisz levegőn keresztül, szúnyogcsípéssel terjed, és naponta 300 áldozatot szed. Na ne! (Gondolom, a nemi betegségek alapvető tulajdonsága, hogy nemi úton terjednek. No meg, elképzelem, hogy áll a fazék fölött, turbánban... Hagyjuk!)

Akkor részemről inkább a Copaca Bán

vagy bán-címet kaptak: Benke bán!

a sztárszakácsokat később szentté is avatták ám. a leghíresebbek egyike: St. Ahl

Mixi: tonhalkrémek, boursenek elfogytak, de túrótorta van (és jön hozzád ma este befőzni!)

Természetesen tudom, hogy az olasz állam akkor még...

Nem biztos, hogy ontopic, de van itt valakinek sejtése arról, hogy a középkorban - akár nálunk, mondjuk - kik lehettek sztár-szakács státuszban (mondjuk az aktuális uralkodó udvarában)? Csak én gondolom, hogy leginkább franciák és olaszok lehettek?

remek!

nem, ez egy magyar szakácskönyv, amiben középkori receptek vannak.

mert ha igen, ott biztos még olyat is találsz, aki fillérekért megfaragja neked, sőt, sőt, sőt

kubai recept?

Hát nem tom, hogy nézett ki a nádcukor. Én már ettem (inkább rágcsáltam) cukornádat, meg ittam cukornádlét, de szerintem a nádcukor ugyanúgy néz ki, mint az itt kapható kristálycukor. Lehet, hogy régen tömbökben volt?

megvan: amíg a cukkorrépát föl nem fedezték, csak (import) nádcukor (cukornádból) volt. azelőtt meg csak mézzel édesítettek. és a cukor nem magyar szó. nádból készült édesítő = nádméz.

nem a nádmézzel van a gond, hanem a faragással. ez olyan, mint a borsdarálás?

(csak viccesen értettem. 1,5 kg nem tudja ellepni a konyhát, annál azért nagyobb.)
nádmézről még: http://www.elelmezesvezetok.hu/1998-11-17.htm

faragd meg nádmézzel: cukrozd meg?!

(ezek szerint: cukornád. Nem?)

hogy érted, hogy ellepjék?

ja, nem a nádméznél érdekesebb, hanem az előzőnél :)
ezt találtam:
Nádméz
(növ.), Calepinus és Molnár Albert szótáraiban a cukornak (saccharum) csak ez a magyar neve ismeretes. Páriz-Pápainál már ott van a cukor is s ez a jövevény szó a XVIII. sz.-ban polgárjogot nyerve, a tősgyökeres szót a használatból kiszorította.

sokkal érdekesebb és vidámabb kérdés, hogy itt figyel 1,5 kg lecsópaprika és alig várom, hogy ellepjék a konyhámat.