Ez utóbbival egyetértek, mármint ami az
ízléstelen jópofizást illeti, az
tényleg bicskanyitogató. Viszont az
életciklusról eltér a
véleményem. Szerintem:
1. hónap: az étterem megnyílik, a
vezetőségnek semmi
vendéglátós tapasztalata nincs, a
konyha pocsék, de legalább azt hiszik,
ők aztán tudják, mitől
döglik a légy. Az egész kurva trendi,
iszonyú drága, és a liege-i
passzírozott steakburgonyának keresztelt
krumplipürét is homárcsipesszel
hozzák ki.
2. hónap: a helyre buknak a sznobok, a
homárcsipeszes trükk
látványáért tízezreket
fizetnek a vendégek, a hely tömve van,
akinek pedig egy minimális ízlése
és jóérzése van, azt a
pincérek (hostok / hostessek, esetleg
sommelier-k) hamar kiutálják.
3. hónap: a konyhában csótány
kerül a mángoldpürébe, az
ÁNTSZ két napra bezáratja a helyet. A
szomszéd utcában megnyíló
étteremben csigavillával
szervírozzák a pezsgőzselét, a
vendégek átszoknak.
4. hónap: az éttermet eladják, az
új tulaj felújítja a helyet, a
hetvennyolc millió forintos berendezés a
ház előtti konténerben köt ki, a
lomtalanító ószeresek meggazdagodnak.