Meg fogom nézni Neked az aszalt szilva
árát,de megdöbbentően
ócsó vót, arra emlékszem, el sem
akartam hinni, mert Pesten már évek óta
25 dekákat vettünk csak, mert olyan marha
drága - ráadásul maggal,
kőkemény és koszos.
Ez tiszta, nincs benne mag, és csomagolva van,
nem a zőccséges adja a retkes kezével.
Eszter hozott tegnap szárított paradicsomot
is, sajnos abból csak 25 dekát, de nagyon
fincsi. Van még három kiló aszalt
meggyünk is, az csudafinom, chilei. Aszalt
szilvát is hozott, az is chilei, bár lehet,
hogy még Szatmárbú
szállították Pinochetnek, a kertek
alatt. (Free Pinochet!)
Az ilyen hülye szállodai receptekkel az a
baj, hogy ehhez kell min. három szakács, aki
a kezem alá dolgozik, de legalábbis egy nagy
villa szakácsnéval és
szobalánnyal. A szakácsné
elkészíti, a szobalány feltálalja.
Vagy? Csináljam meg ezt a kaját, aztán
üljek neki megenni a konyhában, hokedlin?
A májat köztudottan nem szabad besózni
sütés előtt, mert akkor nem puhul meg.
Vagy ez a libamájra nem vonatkozik? Na mindegy.
Amúgy ott dögöljek meg, amikor Tokajit
forralok serpenyőben.
Bécsben ettem tavaly nyáron a Marriotban,
mondhaom: tényleg nagyon jól főznek.
De megszámoltam: nyolc szakács és hat
pincér állt sorfalat, amikor
beléptünk az étterembe. Hát
úgy könnyű ilyen kaját
készíteni!
Aunt Rézi recepteket Verne Gyula
könyvekből érdemesebb venni, a
polinéziai szigetvilágban
különösen kedvelt; már persze, ha
nem egy aszott vénlány a Rézi
néni.
Gondolod, hogy még mindig nyomkodják a
parasztasszonyok a kukoricát lefelé a liba
nyakán? Az tényleg egy borzalom lehet. Na
majd evés közben erről fogok
mesélni. :) ))
Eszter hozot még Herz szalámit is. Rá
van írva, hogy importálja: Andreas
Grünfeld. Lehet, hogy végre megint
szamárból van?