JOCÓ
Egy "hátrányos helyzetű"
családanya 15 gyerek kíséretében
belép a családsegítőbe.
- Ez igen! - így a szociális gondozó -,
Ezek mind a magáé?
- Persze, hogy az enyimek - válaszolja
enerváltan a hátrányos helyzetű
anya, akinek már
herótja lehet ettől a
kérdéstől, majd odafordul a
gyerekekhez, és kiadja
a
parancsot: - Üjjé le má, Jocó! -
mire az összes gyerek leül.
- Nosza - mondja szociális gondozó, - akkor
most közösen kitöltjük a
kérvényt. Először
kérném a gyerekek nevét,
egyenként.
- Ez itten a legidősebb, a Jocó.
- Aha. A következő?
- Ez meg itten a Jocó.
A szociális gondozó felhúzza a
szemöldökét,
megköszörüli a torkát, és
tovább ír. Egyik fiúnak a másik
után, a legidősebb négynek, mindnek
Jocó
a neve. Ezután a legidősebb leány
kerül sorra. Mit ad Isten, az is Jocó.
- Na jó - mondja, - kezdem kapisgálni a
dolgot. Akkor az összes gyereket
Jocónak hívják?
- Igen, ezze eccerűbb a dógom -
válaszolja az anya. - Ha itt az ideje,
hogy indúni köll az iskolába, csak
szóllok: "Jocókám,
indulás!". Ha kész
a vacsora, csak eekiátom magamat:
"Jocókám, kész a kaja!",
és má
szaladva gyün is az összes. Ha
félő, ho' kiszalad valamellik az
uccára,
csak szóllok: "Megájá,
Jocó!", és az összes megáll.
Életem legjobb
ötlete vót, az összeset Jocónak
keresztűni. A szociális gondozó
gondolkodik egy kicsit, megráncolja a
homlokát és merengve megkérdezi:
- És mi van akkor, ha csak az egyiket akarja
szólítani, nem pedig az
egész csapatot?
- Há' mi lenne? Akkó a
vezetéknevin szólittom.