Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a
zsidókat a Vatikánból. A zsidók
felháborodtak, ezért a pápa
beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja
győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről
ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a
pápával a "párbajra". A rabbi
azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a
vitát és egyiküknek se legyen szabad
beszélni. A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi
leültek egymással szemben, a hívek
köréjük gyűltek. A pápa
felemelte három ujját. A rabbi felmutatta
egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a
levegőbe. A rabbi a földre mutatott. A
pápa elővett egy ostyát és egy
pohár bort. A rabbi elővett egy
almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy,
rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a
bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat,
hogy a Szentháromságra emlékeztessem.
Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy
Isten van mindkét vallásban. Ezután
rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva,
hogy Isten mindenhol ott van
körülöttünk. Erre a földre
mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk.
Ekkor elővettem egy ostyát és egy
pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a
bűneink alól. Ő elővett egy
almát, hogy az eredendő bűnre
emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit
tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a
rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három
napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY
zsidó sem fog elmenni. Ezután
körbemutatott, jelezve, hogy az egész
várost megtisztítja a zsidóktól. A
földre mutattam, jelezve, hogy mind itt
maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire
én is.