üldözés:
Te Jóska, asszem jönnek a
zsernyákok.
- Baszki.
- Talán mégse kellett volna
százhússzal hajtanod a
sétálóutcában.
- Nem érdekel! Sietünk.
- De muszáj volt menetiránnyal szemben
menni?
- Ez volt a legrövidebb út. Gondolod, hogy
majd elkezdem kerülgetni a
háztömböket? Ilyen utcákban
amúgy sincs menetirány.
- Hát, ha azt nézzük, hogy mindenki
szembejött velünk, akkor volt. Persze most
már mindegy. Azok a szerencsétlenek nem
mennek többé sehova.
- Na, annyira azért nem volt vészes.
Szerintem az a no a piros kabátban talán
még túl is élheti. Végülis
csak az egyik lába szakadt le.
- Jó hogy mondod, nem kéne a szóban
forgó lábat eltávolítani a
szélvédorol?
- Mégis mivel? Az ablaktörlo beragadt a
vértol. A hidraulikus kar meg letört azon a
kurva korláton. De úgyse látnék ki
jobban, ez a hájas pacák szinte mindent
eltakar. Kész szerencse, hogy a fejét nem
hozta magával, különben
egyáltalán nem maradt volna szabad hely.
- Az ellen a korlát ellen bevethetted volna a
lökhárító alá szerelt
láncfurészt.
- Igen, a tömeg szétoszlatására
meg bevethettem volna az egyik hutorács
mögötti lángszórót! De ha
hirtelen eléd ugrik egy korlát, nem mindig
van idod reagálni!
- Nem ugrott volna eléd hirtelen, ha nem
kilencvennel veszed be azt a városi utcasarok
által képzett, vagyis teljességgel
beláthatatlan kanyart!
- Mér is ne, ha egyszer kilencven fokos? De most
inkább azt mondd meg, hogy állunk a
zsarukkal.
- Pillanat, akad a periszkóp... nna. Francba.
Legfeljebb száz méterre lehetnek már
csak, és gyorsabbak. Be fognak érni. Na
persze, nekik nem csavarodtak belek a
tengelyükre.
- Így könnyu. De majd mindjárt nem lesz
az. Möhöhö. Kezdd csak el önteni
az olajat, Sanyó!
- Megtörtént.
- Na? Mi történik?
- Úgy tunik, boldogulnak vele, fene a
pofájukat.
- Akkor aktiváld a hátsó
gépágyút!
- Nem lesz az jó... össze-vissza
csúszkálnak az olajon, nem
találnám el oket. Úgyis ráz a
kocsi. Macskako?
- Nem. Baromfitelep. Fene gondolta volna, hogy
még létezik ilyen nyitottban.
- Miért tértél le az
útról?
- Javítás alatt áll. Mi van, ha
elakadunk egy kavicsdombban, és nem
érünk oda idoben az áruval? A
fonök kicsinál minket.
- Na mindegy, most azért menj vissza rá. Ez
a terep a rendoröknek kedvez, mert minket
lassítanak a tyúkok, ok meg már a
megtisztított részen repeszthetnek
végig. Az olaj hatása is elvész.
Egyébként kezd kifogyni.
- Akkor gyújsd meg, ami már
kiömlött!
- Nem gyulladt meg. Picsába. Na várjál,
megpróbálkozom a repeszbomba-vetovel.
Abból valami csak talál.
- Na?
- Örömmel jelentem, leomlott a ház
fél oldala az útra. Ha a zsernyákok
alatta lettek volna, kétségtelenül
végük lenne. De már túljutottak
azon a ponton.
- Faszba mánnn!!!
- Ne idegeskedj, az nem segít. Hátrafele
nincs rakétánk?
- Ninncs. Azt mondták, nehézkes lenne
arrafele is beilleszteni egy
irányítóberendezést. De ha lenne
is, ezeket a rakétákat ilyen közelre
már nem lehet használni. Minket is
elrepítene a pokolig. Talán még vissza
is.
- Te, ezek lonek! Szemét vadállatok!
Hát mit ártottunk mi nektek?!? És ezek
nevezik magukat egy jogállam rendfenntartó
szervének!
- Na, milyen jól jön a páncélzat
és a gólyóálló üveg.
Persze különben...
- Vigyázz, vaskerítééés!
- Különben MOST biztosan tropára
mentünk volna úgyis. A fonök így
se fog örülni, hogy behorpasztottuk a
verdája orrát. Merthogy a vért
könnyu lecsutakolni, de a horpadás... ehh
mindegy, majd ledolgozzuk. Zsaruk hol?
- Kábé huszonöt méternyire.
Lassan, de biztosan beérnek minket. Az uzit meg
persze most felejtem otthon. Kész. Semmit nem
tudunk már bevetni.
- Dehogyneem! Hol is az üto? A
bézból?
- A fejed fölött. De az nem
rézból, hanem tömör
acélból van. Tényleg! Nem is gondoltam
rá.
- Na, akkor vedd át a kormányt. Én
lassítok... mindjárt mellénk
érnek... kicsit primitív megoldás, de
általában az ilyenek segítenek, ha a
hájteh csodöt mond... na, nyomd csak le az
ablakot...