2. lecke
A pap kocsival megy a templomába, mikor
meglát egy gyalogoló apácát.
Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a
kolostorba. Az apáca beül, keresztbe rakja a
lábát, és kivillantja a combját. A
pap nem állja meg, hogy ne fixírozza,
néhány pillanatra el is veszti az
uralmát a kocsi fölött. Miután
visszatereli a kocsit a saját sávjába,
hirtelen megfogja az apáca combját, aki a
szemébe néz, és azt kérdezi:
- Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az
apácától. Kis idő múlva,
engedve a kísértésnek, kihasználja
a sebességváltás adta
lehetőséget, és újrakezdi, mire
az apáca:
- Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb füligpirulás, újabb
elnézéskérés, újabb
dadogás:
- Bocsánatát kérem, nővér,
legyőzött a test gyarlósága.
Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy
szó nélkül kiszáll, és egy
utolsó, jelentőségteljes
pillantást vet a papra. A pap gyorsan
előveszi a Bibliát, megkeresi a 129.
zsoltárt, és ezt olvassa:
"Ne állj meg utadon, törekedj
minél feljebb jutni, és tied lesz a
mennyeknek országa."
Tanulság: Munkája során mindig
szerezzen be minden elérhető
információt, mert különben soha
vissza nem térő lehetőségeket
szalaszthat el.