Az ír férfi bemegy egy dublini bárba,
rendel három korsó Guinness-t és
> leül a helyiség hátsó
részében, iszik egy-egy kortyot
mindegyikből egymás
> után. Miután imigyen mindhármat
kiissza, visszamegy a pulthoz és még
> hármat rendel. A csapos így szól
hozzá, `Tudja, miután kiengedek egy
> korsóval, az hamarosan elveszti az
aromáját; jobb lenne az íze, ha
> egyszerre csak egyet venne.' Az ír
úriember így felel erre, `Nos, tudnia
> kell, hogy nekem van két fivérem. Az
egyik Amerikában, a másik
> Ausztráliában, és én meg itt
Dublinban. Amikor elmentünk otthonról,
> megígértük, hogy mindig így
fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az
időre,
> amikor még mind együtt ittunk.' A
csapos elismeri, hogy ez egy szép
> szokás, és annyiban hagyja a dolgot. Az
ír férfi törzsvendég lesz a
bárban
> és mindig ugyanígy iszik: rendel
három korsóval, és ezeket úgy
issza meg,
> hogy mindegyikből egy-egy kortyot iszik
sorban egymás után. Az egyik nap
> bejön és csak két korsóval
rendel. Az összes többi
törzsvendég észreveszi
> ezt és elcsendesedik. Amikor visszajön
a pulthoz a második körért, a
> csapos megszólal, `Nem akarom megzavarni
gyászát, de ki akarom fejezni
> részvétemet az önt ért nagy
veszteség miatt.' Az ír férfi egy
pillanatig
> zavartnak tűnik, de aztán fény
gyúl a szemében és nevetni kezd.
`Ó, nem
> arról van szó,' mondja, `Mindenki
jól van. Csak én abbahagytam az
ivást!'