Vers mindenkinek

na talan majd kesobb
most mennem kell
var a nyuszi...))))

Néhány szó vagy talán sor is kiesett már a fejemből, de
Nyuszi ül a fűben,
fűben szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris egyet elkapott.
Valamiféle gyerekjáték volt.

..füben szundikálva...
de a kepzelet a legnagyobb ur...

"fekete feher "hendrix koszonom szepen
veva de jo eszembe juttatad a nyuszi ul a fuben.... de elfelejtettem a folytatast, ti tudjatok????

jol latod errol van szo
mint egy eluszo hajo
egy feltoro emlek
ha ferfi lennek
en lennek a vadasz
vagy a buzakalasz
de lehet, hogy a piroslo pipacs
vagy a reszketo nyul
de a kepzelet a legnagyobb ur...

Papillon: nem baj sőt... :) )
A fűben ül a nyuszi,
s mikor a vadász keresi,
hipp-hopp!
Már nincs is ott.
A varázskalap,
mely nem vadászkalap,
a lőhalál elől elrejti.
-----
Henrik: gyakran én is azért írok!

nem - nem baj!
ééés - tetszik is!

Néha mikor hullnak a könnyek
csak úgy - jönnek fejemből a rímek
értelem és érzelem nélkül
csak úgy - megkönnyebbülésül
kiöntöm magamból a szavak tengerét
olcsó rímek, üres sorok szerteszét
s mégis mikor összeállnak
értelmet adó versre találnak
szemeim
tükröződik belső énem
s rájövök, hogy egész múltam s lényem
ott fekszik elöttem feketén-fehéren
kegyetlenül

ez most baj?

en a vadasz meg a nyul.....))))))

Te írtad v. sem?

Mindez persze megnyugtató, főleg, hogy a nyuszi jól van így húsvét után :) ))

hendrix kedves honnan tudjam???..)))))
de a nyuszi jol van

Waterloo?

veva kedves honnan tudjam...))))
de mondjuk ugy hogy visszahullt a mult poraba....

öreg vadasz soha nem hal meg, csak atalakul :) )

Namostvégülis meghalt az öreg vadász?

A vadasz es a kisnyul
Mig dobban a szivem
Es reszket a nyarfa
Mig éro buzakalasz
Befordul a nyarba
Ugrik a kisnyul
A puska zajara
Bokor mélyén lapul
Fulét is befogja
De oreg a vadasz
Es rozsdas a puska
Nem is nyulat keres
Csak emlékei hajtjak
Ahol csatatér volt régen
Most legelészo birkak
Tragyazzak a rétet
Simitjak a multat
Terméketlen foldbol
Igy csinalnak ujjat
Pipacs nyilik batran
Szirmait kinalja
Foldre hull a puska
S az oreg meg utana
Mig luktet a vérem
Es susog a szello
Mig sotétlo felhobol
Megered az eso
Fulel a kisnyul
Dalol az erdo

Tevékeny unalom, munka a neved!

Szia Gabri!
Szerintem egyszer is elég volt.
Véleményem meg az, hogy tényleg nagyon szép és jó ez a Villon est, de már évek óta nem változott semmit. Ha jól emlékszem vlmikor 3 éve kezdték művelni?!

IRODALMI TEAHÁZ
„ Befogad és kitaszít a világ”
MÁCSAI PÁL és HUZELLA PÉTER
VILLON estje
2003. május 8- án csütörtökön 19.00- tól
Volt MOM Művelődési Központ, CSÖRSZ U. 18.
Az előadás után vendégünk egy csésze teára aprósüteményre gyertyafénynél.
Belépő: 1100 FT
Jegyek korlátozott számban elővételben a helyszínen kaphatók

Maya! Én is köszönöm és úgy vettem észre, hogy nekem tetsző verseket írsz :) )

IRODALMI TEAHÁZ - VILLON EST
„Befogad és kitaszít a világ”
MÁCSAI PÁL és HUZELLA PÉTER
VILLON estje
2003. május 8- án csütörtökön 19.00- tól
Az előadás után vendégünk egy csésze teára aprósüteményre gyertyafénynél.
Belépő: 1100 FT
Jegyek korlátozott számban elővételben a helyszínen kaphatók

Végül a szeretet győz mindenen.
Tőled az függ, hogy engeded vagy sem.
Ha neked jobban esik a gyűlölet,
találkát adhatsz az örök semminek.
A szeretet nem mindig ég nagy lánggal lángolva,
elég, ha az Egyik a Másikat elfogadja.
Ahhoz is e nemes érzés kell,
hogy megbékélj a szenvedéssel.
Ha végül már mindened-mindened elfogyott,
s akiknek számítottál, mindenki elhagyott,
örökségül a mindenséget megkapod,
amikor önmagad ajándék ba adod.

Éva(veva), szép és köszi.:)
Ajgi, tetszik.:)

Első hó éje amikor a hóval körbetapasztott
távírópóznák letérnek az útról
egyenként hátrálnak tévetegen
rendjüket összezilálva
és mindegyikük
vezető lesz
és a fehér sorompók sávja
közelebb moccan a hótól fehér
talpfákhoz amelyek belevágnak
a vízszintes világba
a régtől-ismerős vidék
valami emlékeztető
de sose-látott térré távolodik
és a költő nyaralója előtt a kerítés
már a te házad ügyetlenül állogatott
karópalánkját juttatja eszedbe
a karókba a fák halála szárad
ember-életnyi
időn át
és amíg élsz
akár az öröklét juthat eszedbe róla
első hó éjszakája mikor
nem boldog lettél könnyű se csak szabad
a gyerekkor adja meg ezt csupán
és a halál-előtti perc
és szabaddá az tesz
hogy még hitedért sem vagy felelős
a hit már rajtad kívül éli a sorsát
ott ahol különösen érthető lesz a tér
mint hó-sugarazta
zug a kis nyaraló üvegén túl
ahol a fény erejétől reggel óta erőtlen
asszony önmagából magyarázódik
és a tied mert ő a hited
tőled nem-függőn kívüled él

Romhányi József:
Szavaim
Szavaim szökkenő szöcskék
Izgága bolhák, szúnyogcsődörök
Perc-öröm legyen nektek az örök rét.
Csapjatok hűhót, vásári fajtát
Ott hol az unalom lomhán lődörög
Legyen a móka, habókos kerge
Fogjon bár érte a szikár ész perbe.
Cirregj cserfes szó, dongj, döngicsélj
Vidor kuncogó kedvet dícsérj.
Szavaim.
Szavaim tarka giz-gazok
Ti sáfrány sárgák, pipiske lilák
Hintsetek el néha egy-egy kis magot
Szép a dudva is, ahol sivárság,
Szikes közöny már csupán a világ
Irthat az ítész, szívós a gyom
Bújj ki gond árkán, hit pamlagon
Sívó homokon konokon viríts
Ripacs szópipacs, rím kikirics
Szavaim, szavaim
Magányos némák, búvók
Riadtak, hallgatagok
Veletek múlatok minden estén át
Ha az özvegy hold már az égen baktat
Utolsó útjára kísérve a napot
És nyílik az ajtó hangtalan nesszel
Beosonsz hozzám, az ágyamra fekszel
Jössz kínnal szült tréfák szelíd vigaszának
Én titkos szeretőm, szemérmes bánat

Egykori kínzó gyötrelmek
időnként visszaköszönnek.
Meglátom más arcában,
eltitkolt fájdalmában.
Meghallom hangszínében,
érzem tekintetében.
Olyan bánat is megtalál,
mit nem old fel csak a halál.
De ha boldog vagy örülök,
a jókedvedtől derülök.
Az a hatalmas erő,
mely a derűben lakik,
előhozza szemedbő'
a nevetés könnyeit.
Öröm, humor és vidámság,
az életet meghosszítják.

Bahavazott már a hó erdőt mezőt rétet
Minden mint a nagyanyó haja hófehár lett
Minden mint a magyapó bajsza hófehér lett
Csak a feketerigó maradt feketének
Kányádi Sándor

Nezval Eszter : Holdsugar
Hopihe huppan a feher mezore
lagy paplan alatt nyugszik a nap
csillogo szemeddel koveted leptem
mint ropog az ut labam alatt