Vers mindenkinek

mint aki szótlan betépett
ontja lelkem a regéket.
oknak a tavaszt jelölném,
hogy lassan azt is ölelném
vagy ölném, szavamra, nem tudom,
inkább magamra sajdítom
a monitort, mert azt épp elérem
azt hiszem game over, egészen.
your score is zero, zero, zero
:)

borillo ez nagyon szep
es mely labnyomokat hagyptt bennem...)))

Köszönöm :)
A 2. versszak tükörkép. S az lehet furcsa is :)

a rajtad allo vagyak miert hazugsagok? miert sirhalom ( szomoru )? az elso versszak tutira tetszik. tok jo.

Lábnyomok a havon
lábnyomok, egy halom.
A hátamon, a réten -
rajtam állsz most éppen.
Hazugságok, vágyak
temetetlen ágyak,
kérdőjelek, pontok,
csomók, miket bontok.
Lábnyomokat bontok,
lábnyomok, meg pontok,
a hátamon ágyak,
rajtam álló vágyak,
hazugságok éppen.
Temetetlen réten
kérdőjel sírhalom
csomósodó havon.

Bocsásd meg, hogy ... megtörtént!
Bocsásd meg, te tanult öreg, annak a fiatal butának,
hogy sétára indult a Kalanddal, nekivágva Budának.
Hogy mesére váró tiszta szíve kibámult a világba,
s őszinteségét belecsalták egy mocskos, rút pocsolyába.
Hogy csapongó, vidám jókedve nem észlelte a jeleket,
bocsásd meg neki, hiszen még nem ismerte az embereket.
Nézd el kérlek félelmét is, mely a futástól visszafogta.
Ismeretlen tájon járva, már négy gonosznak volt a foglya.
A szégyen láncával kötözték meg, s nem tudott szabadulni,
egy rémes, szörnyű éjjel után mert végre hazaindulni.
Összetört testére, lelkére hazugságból vont álarcot.
Úgy gondolta elég neki, ha megnyugtatja a családot.
Meggyötört kölyök-tudatával felfogni azt még nem tudta:
- kinek tiszta volt igazsága, azzá akar válni újra.
Bocsásd meg a botlásait, hisz szidni magát meg nem únta:
- Neked már úgyis minden mindegy, ezt érdemled, hülye kurva!
Békülj hát! Engedd, hogy fájdalomfalaid leomoljanak!
Hiszen Isten már megbocsátott. Bocsáss meg végre ... magadnak!

Csireg csörög az ember
Hogy észrevegyék végre
Nem állna meg
Hogy meglássák arcát
Hogy felkapják fejük
Csak izeg-mozog
És legyintenek
Na mégegy, aki
Össze-vissza
Téblábol itt
Arcát nem látni
Na ez sem érdekes
Jobbra-balra
Hiába próbálkozik
Láss
És
Lássanak
Boldog a fény
Boldog az árnyék
Ahol kettejük ölelkeznek
Vakon is
Odatalálnék...

Hazugságok
Kéklő ködön át
nézlek,
szép vagy.
Szemed sugarát
hinted,
hívlak.
Ülj ide szívem
mellém,
ne félj!
Fordulj kedvesem
felém,
mesélj!
Ha nem vagy itt, akkor is látlak.
Álmomban is csak téged várlak.

Ez a hogyishívják micsoda,
Mi bennem kavarog most hol ide, hol oda,
Vagy nem is úgy, hanemhogy inkább másképp,
Mivelhogy ez nem az, hanem csak egy játék,
Melyet űzünk egy ideje -egészen régóta.
Ám nemcsak éppen bele,
Többségében rajta,
Lehet, hogy ez a keze,
De az is, hogy nyalja.
Bármikor és bárhogyan...
-Nem lehet, hogy ezt mondjam,
Hisz' valahogyan mégsem úgy,
-Megeshet, hogy ez itt, így
Nem esik meg sehogyan.
Ha esetleg megesik,
Két emberszív repesik.
Bár -arcocskám most vérvörös-
Ez legkisebb közös többszörös.
Hát akkor most rajta:
Reszkessen, ki hallja,
Mert összefonva, éhszomjasan, meg is merevedve,
Lehetőség szerinti fekhelyen tekeregve.
Amennyiben bele,
Isten legyen Vele,
Egyébiránt négyötöd,
S elütik a félötöt.

He? Biztos találtak vlmit a sorok között!

Peer Krisztián dán lapértesülések szerint esélyes az orvosi Nobel-díjra!

Valaki azt mondta nekem,
hogy nagyon szép a szemem.
Valaki azt mondta, kiszúrom,
amint megtehetem!
Valaki azt mondta nekem,
tiszta az én lelkem.
Valaki azt mondta, megölöm,
amint megtehetem!
Valaki azt mondta nekem,
tiéd lett az én szívem.
Valaki azt mondta, a tied elveszem,
s darabokra tördelem!
Valaki azt mondta nekem,
beszélj hozzám kedves.
Valaki azt mondta nekem,
ne szólj többet sohasem!
Valaki azt mondaná nekem,
szép e vers, tetszik nekem.
Valaki azt kérdezné tőlem,
mért fáj a pici szívem?
Valaki azt mondta nekem,
szeretlek téged kedvesem!
VAlaki ezt mondta nekkem,
s én boldogan elhittem.
Valaki azt mondta nekem,
szép az a felhő odafenn!
Valaki azt mondta nekem,
a felhő sötét, fénytelen.
Valaki rámnéz és azt mondja,
gyenge szív, de nagy a búja.
Valaki rámnéz és azt mondja,
gyilkos, önnönmaga hóhérja!
Valaki azt mondja halkan,
mondjam a búmat nyugodtan!
VAlaki azt mondja hosszan,
Az ő élete milyen bútlan.
Én halgatok, s a lelekem,
összetörik lassan, nesztelen.
Valaki majd azt mondja,
rommá lettem, s végtelen.
Valaki örülni fog csendben,
kiszúrtam, megöltem, elvettem,
S nekem könnyem csillan,
szemem néma tükrében.
Valaki nem szól semmit,
csak könnyeivel küszködik.
Hol engem eltemetnek,
ott sem ejt senki könnyeket!

Elmúlt a húsvét
S lassan a hasmenés
Is elmúlik nyomban
S míg zöldülök
Nyomoromban
Álmomban
Nyulak törnek elő
Tojással dobálnak
Sonkákkal ütnek
S kicsúfolása szerepüknek
Hogy amit szartak csokit
Abból formázunk nyuszit
És mindenki megelégedve
Nyög
Üvölt
Vagy visít
Az ágyra heveredve...

Sziasztok!
Ajánlanám az irodalom kedvelőinek a http://www.verslista.hu oldalt. Ha megtetszik iratkozz fel a levelezőlistára is! A listának most készül a 2. verseskötetválogatása is - jelenleg kb. 60 fős a lista (de a létszám már volt 100 fő fölötti is).. A lista témája főként irodalom; de zene, képzőművészet is a lista témájába, a tagok érdeklődési körébe tartozik. Ha kedvet kaptál a honlapon látottak alapján, akkor iratkozz fel bátran - mindenkit várunk szeretettel! (subscribe@verslista.hu)
Anisse

vartam
mert lattam hallani
sok jo pocsek eleten keresztul
lepked a nagual - lany felem
nesztelen parnas talpain
melyek balra toltak el esztelen
gyujtopontomat
az emberi tudomas tartomanyan kivul
de belul a fenylo tojason
amit magam teljessegenek almodok
rola
vele
mindenek felett
amit borostyanfeny ragyogva lattatni kepes
ebben a keptelen vegtelensegben
amiben ismerni velem
akit szerethetek

Leiro'dott...
Ro'zsa, ro'ka
mu'zsa, felelo"sse'g,
orombe oltoztetett sziv.
Tala'n csak a kis hercegben
le'tezik?
Los Angeles hegyei,
csend.
Az o'cea'n parti konga'k hangjai,
ve'gtelense'g.
Sziva'rva'ny szinei,
orokke'valo'sa'g.
Nagual szavai,
szabadsag.
Mege'rtett...

Megla'togat megannyi szo'.
Korunk logika'ja lett az e'rv,
de nincs helye orokervenyu" versben,
hogy aki tiszta a'lmaiban e'l,
le'tezik.
La'ngelme vagy, ta'n meglehet,
de ba'rmily visszhangjuk is
ta'madna valloma'saidnak.
Mi haszna? I'gy is u'gy is
olyan vila'gro'l szo'lnak,
melyek neked jelentik
azt, amit.
Mie'rt la'gy a selyem?
Mie'rt sebez a ko"?
Ke'rdi a "gyermek",
kit a ke'rde's sose fa'raszt.
I'gy tudni meg, melyik vila'g ez,
milyen amaz.
Nem jott - ment voltam itt.
Csupa'n vende'g, kit megismertek?
Bolyongnom kell,
csoda'lva be'nasa'gomat
vila'gok kozott.
Van itt valaki?
Hol a holt
konnyu" le'pte puha'n tovacseng.
Me'ly csend,
csak egy ta'voli zaj,
mint a ve'gzet:
a vizese's-moraj.
Az o"serdo" se'ta'l...
Csak egy ember,
csondben le'peget...

Dzso! Taps meg viragcsokor.:)

Vágyom
Megfagyott a hold
Hideg fényében nézlek
Te takarsz be amíg
Neked zenélek
Beléd öltözök
Így vágyván a nyárra
Hogy ne dermesszen a Hold
Hogy ne fagyjak halálra
Már nem várom, de titkon egy tapsra vágyok
Igaz minden szavad - tudom, hisz mesédbe látok
Kezemre kesztyűt húzok, midegy bőr-e vagy szatén
Csupaszon megfáznék - te szegény te szegény
Lila már a szám, de
Belehelsz ha kérem
Ez szerelem vagy divat?
Csak olvaszd meg a vérem
Hadd ömöljön körbe
Átfázott testemen
Takarj be kérlek
Vagy fagyjak meg meztelen
Ne vádolj ne vádolj kalaptalanul
Tudom már tudom már - jó rabbi holtig tanul
Fejemre usankát sapkát kipát veszek én
Csupaszon megfáznék - te szegény te szegény

Na próbájjuk folytatni
Vágyom
Már nem várom, de titkon egy tapsra vágyok
Igaz minden szavad - tudom, hisz mesédbe látok
Kezemre kesztyűt húzok, midegy bőr-e vagy szatén
Csupaszon megfáznék - te szegény te szegény
Ne vádolj ne vádolj kalaptalanul
Tudom már tudom már - jó rabbi holtig tanul
Fejemre usankát sapkát kipát veszek én
Csupaszon megfáznék - te szegény te szegény

Tegnap, BUKTA feszt éjjelén, hazafelé menet e négy sort sikerült szülnöm, mondjuk egy eljövendő dal refrénje:
ne vádolj ne vádolj kalaptalanul
tudom már tudom már - jó rabbi holtig tanul
fejemre usankát sapkát kipát veszek én
csupaszon megfáznék - te szegény te szegény

Csikó vagy mikor megébredtél
hátadra nyerget kötök
s ha levetsz is fájdalmamban
élvezem tomboló dühöd

megertett megnemkapott 2
egymas szemeben hetkoznapjainkban
ujjunk osszeer a penztaros ujjaval
pennyket mozgatva varazslatunkban
egyedul de nem maganyosan
egymas szemeben a masik valosagban
tekintetem latva teged
elhomalyosul

Jó7végét!
:)

Orrélnék ha tudnék
Ha ismerném titkait
Az orrolásnak
Orrolnék ha tudnék
Ha ismerném rejtelmeit
Valami tudásának
Orrolnék ha tudnék
Ha tudnám merre van
Szívem vagy az orrom
Orrolnék ha tudnék
De csak hazudnék
(Na azér mondom)

Szomorú vagy, bánat gyötör
arcodra mosolyt csalok
nézlek,némán figyelem
hogy úszik hangulatod
vidám vagy örömtől teli
mosolyod ellopom
kiragasztom lámpaoszlopokra
s huncutul a várost bámulom

Dzsodzso, orrolsz rám ma? :)

De mással is!

És elnemhangzottmegnemértett?

Megnemírottelnemküldöttvers 1
Téged elengedhetlek, de az emlékek maradnak.
Pár nap krónikája. Képek, illatok, mozdulatok.
Bár téged elengedhetlek, de a lényed ittragad,
s hiába fordulunk sarkon, én meg ott maradok.
Távolságot mérhetünk közénk, sok téglát jó falnak,
de a lelked idevillan, az enyém ott csavarog.
Kiköthetem magam a konvektorhoz, hogy hagyjam
békédet zavartalan. És másnap azzal indulok
arra, merre sejtelek.
Jó veled.