Vers mindenkinek

Azt nem kell valakitől kérni!

:)

megvan, hogy ki kér elnézést, most az a kérdés kitől?

Zen mécs karban
Tiszta dalban
Szélben halban
Csúf iszapban
Házban lázban
Fáklyában
Gránátban
Könyvben
Könnyben
Szóközökben
Mindenütt
-------------------
A semmi ott van
A mindenben mindenhol
A csepp lecsurog az ablakról
S nézem erősen
De párolog száll leesik
S másik üvegre fröccsen

ha akarod... akár :)

Na jó, de ki kér elnézést?

nem fáj semmi
nem ér el semmi
magamban hordom a minden ízét
felnyalja lelkem a hangod színét
szopogatja s érzi, a mindenséget éli
minden napnak minden perce
eggyé válik mindörökre
s elér
beér
a boldogság
a lét

"Gyémánttűz lángol, az idő kitágul és görbül a tér
Reggel a tejboltban Künstlerné slafrokban csodát mesél"
(mielőtt még bárki azzal jönne, hogy nem én írtam, hadd szögezzem le gyorsan: tényleg nem.)

Anyáknapi hüppögés
Nem írok,
nem sírok,
ez a nap is elmúlt.
Feltörnek
emlékek,
irányít a régmúlt
mikor még
gyerekként
nézhettem fel reád,
ilyenkor
mindenkor
került egy szál virág.
Ma már nem ünnepnap
ez a szép vasárnap
nekem,
hisz több év is eltelt,
hogy nem vagy már itt „lent”
velem.
Jaj, hányszor hiányzol,
hiába vigyázol
a távolból rám,
hibákat halmozok,
jó szóval tartozok,
ha nem szólsz hozzám.
Ha már nem bújhatok védelmet keresőn karodba,
e verset, mint virágot, lélekben teszem sírodra.

Elhagy a bajban
S míg tapicskolsz a szarban
Egy fájdalom az agyban
közös múltatok
Elviszi jussát
S míg átszeli az utcát
Egy tüske a szívben
Amit tanultatok

Átok és áldás
a versírás,
mert nem hagy nyugodni
- este elaludni,
reggel elindulni.

Hazugságok
Kéklő ködön át
nézlek,
szép vagy.
Szemed sugarát
hinted,
hívlak.
Ülj ide szívem
mellém,
ne félj!
Fordulj kedvesem
felém,
mesélj!
Ha nem vagy itt, akkor is látlak.
Álmomban is csak téged várlak.

Henrik: amiért megirtad a versedet, azzal egyetértek, de mégis...
Amit megcsodálok, megsimogatok, képtelen lennék elpusztítani.
Levél megy.

háztól-házig - persze :)

megtanuljuk a hibákat
el nem hagyjuk őket
kísérgetnek házótól-hazáig
az ajtóban adják a kilincset

Csak tömött csirkét?
Sha nem hát eszed a "bio" zöldséget, amit traktorral művelt földeken termesztenek
áramot használsz, ivóvizet pocsékolsz stb.
most akkor jobb
gratulálok

Igaz, hogy nehéz lenne újra
ősembernek lenni,
de nem vagyok hajlandó
nyulat, őzet enni.

lépdelek a mezőn virágokon taposok
kezemben egy kiskés nyulakat gyilkolok
megfogok egy lepkét kitépem a szárnyát
eltiprom a mező minden boldogságát
hátamon puska lelövök egy őzet
ebből majd anyám pörköltet főzhet
olvasod e verset lelked háborog
de a finom husit te is befalod
természetről dalolsz de álszent vagy és gyáva
te se élnél többet ősember módjára

zümm zümm
virágról virágra
Nem tanulunk
A hibákból hiába...

kipergő magok hintáznak a szélben
feltörő hangok ringatnak a fényben
elmosódó karod mosolyát repítem
messzeségtől fájó csendburok a létem

Virágok nyílnak
Csukódnak
Reggel-este
Megállás nélkül
Mégse mozognak
Én is lélegzem
Mégse történik semmi
Vu-vej rabszolga
A lelkem
Tanítja testem
Inni
Meg
Enni

vasárnapi tüntetés?

Igen, csak itt a végén minden összeáll egy péppé...

hmm. kispál?

Itt van végre mindenki
Itt van de jó
Bazmeg eljött az egész bagázs
De kurva jó
Együtt így mindenki
Csoportkép gyertek
Fasza mindenki nézzen ide
Te is meg te is
Ti meg gyertek előre
Szuper mindenki mosolyog
Királyok vagytok
Imádom bazmeg

Miért van az, ha meglátlak téged
összerezzenek és félek
elcsépelt közhellyel szólva
mint elefánt a porcelánboltba
belépve, bármerre járok török és bontok
érzem,
így hatnak rád a szavak miket mondok
Miért van az, hogy megszólalni félek
kinyitom szám, de már nem beszélek
nem merek
félek megszúrom lelkedet
inkább csak hallgatok
s magamban ordítva szemedbe bámulok
Miért van az, hogy még mindíg úgy hiányzol
hogy így elkerültük egymást távol
a szabadságot csak akkor érzem
ha képedet kezembe veszem és nézem
ahogy mosolyra nyílik szemed
s feltüzel az emlékezet

ne wiwj csatákat értem
beszorult alád a térdem
nyerhetsz de ez nem érdem
Pécelnél jobb lenni Érden

meg egy magyarazattal tartozom
tarsasag volt nalam a wiw meg mindig be van kapcsolva a gepemen
mindenki irt valamit mint a negykezes zongorazasnal szelesebb klaviaturan
most mar megint magamba vagyok
koszike

ho, hát akkor boldog szeretésnapot neked! szeretettel: B

Oly ismerős vagy, mintha valaha
éltél volna már velem...
Hajnal, a csillgokat kioltva
elővonta mélyéből a napot,
s a hegyre arany koszorút rakott.
Megszülettél.
Megéltél már pár telet,
mely leráz a kopár
földre a fákról minden levelet,
de elérkezett a tavasz napja,
rügy, lomb, virág mind újra megered.
Szállnak a napok, hónapok, évadok.
Ottlétem ritka napfény volt
ködében a télnek...
Óceán és naphunyat között
a sors egy órát köztünk font-kötött.
Életed lángja lankadatlan világít,
sugara bátran fenn fényeskedik,
amíg sarkain fönnáll e világ itt.
Így élve, mindig zöldellő burokban,
öröklétű lesz, mint a végtelen...
...hol épp jövök, hol épp megyek
csak mikor teszem, épp melyiket?...