Vers mindenkinek

Boldi, igazán tehetséges vagy néhanap ;) )

bogi: a szerző én vagyok. Nadine egy halott nő.

Szemem csügg absztrakt fákon
igéző rengeteg
amig szülöm bukásom
izzadva rettegek
szögezd a testedet fel
patkónak, ostorod
tekerd nyakad köré
s hajtónak felveszed
a szived ( egy bolondot ).

de ki a szerzö? és kicsoda Nadine?

a szerző és a fordító egyaránt köszöni a bókot.

akkor köszi neki! meg mindenkinek aki meg is írja azt, amit én "csak" érzek...

nagyon szívesen.
dr. bouboux barátomnak köszönd, ő fordította magyarra.

ezt jobbkor nem is írhattad volna ide... köszi!
őszintén...

[...]
és elengedem a párkányt a levegőbe ugrom és
persze nincs szárnyam ami megtartana
levél vagyok a tél előcsarnokában mint
az úszás a mézben mint
belemerülni egy tollakkal teli medencébe és
látom a hitetlenséget a szörnyek arcán
egyik a másik után robban fel mint
a rothadó szemgolyók
táptalajuk annihilációja öt másodpercre még
sohamár ti kibaszottak
és szabad leszek angyal leszek mindenség leszek
elsősorban semmi sem leszek
megtérek abyssomba és
semmi sem bánthat már.

Na ez elég je volt!

vagyok
szappanbuborék-darázsfészek,
tudod, poliéderek mikor
összetapadnak, és ha
csak egyet is
elpattantasz, a maradék
összeomlik zűrzavaros
reflexiók millió
parányi forgatagában
és egy pillanat múlva
nincs többé fészek
csak az üresség
vagyok
az agy hat húszkor,
aki tudja, az óra
tíz perccel
később üvölt ébresztőt
<nem tudunk mit kezdeni a reggeli hideggel,
az éterként elpárolgó álmokkal nem úszhatunk
vissza tükörvilágból a földre>
[...]
és tükör van
minden tükörben
és minden kép visszatükröz valamit
és
a képek összefüggéseikkel együtt mérgek
üdvözöllek tükörvilágban
ÉS MÁR
TUDOK ÖLNI
és az összes tükör egymásba
omlik túlszáguldva túlrepülve
azon a ponton, ahonnan nincs
visszatérés és ez
egy óriási nagy gyönyörű kristályosan csillámló
robbanás és ––
az üres
mélyűr
tükörszilánkok millió
jelentésétől megfosztott
zűrzavaros reflexió
nincs angyal antikrisztus asztronauta
nincs nadine
tükörvilág összetört
vétel és vége

szia es csao

en vagyok a nyari mikulas
ehehehh
megkernem egy baratomat hogy ezt olvassa fel
a piknik napon
ezt uzenem nektek nagyon szeretlek benneteket
ho

a mese halad az utcan
es az utcanak fala van..........................................................
a falon sok plakatok.............................................................
atlagban kirakattalan...........................................................
almodik.............................................................................................
tovabb lapjain
mitossza lehelve
amit anno f a`va` va`lva
preselt papirlapokrol
roptetett egekbe
onnan koszont
minket az utca.................... ....... wiw mindenkije
hirmondo.................................... magyarorszag
ja
es ho - ja

FOGTOK VERSEKET FELOLVASNI HOLNAPI PIKNIKNAPON?

A szél tavaszi eső illatát sodorja felém
- fűben, fában feléled a remény,
de az áttetsző felhők elhaladnak,
s az illatok elhalványodnak.

Majd ha műember műfelhőt megcsapol,
műeső csorog műnyakon.

Hm? Ha hinnék benne, lehet!

Kb.monja el mindenki 3-szor, hátha hat!

Ez egy sámánének?

Meleg van, geczi meleg,
tróger meleg,meleg meleg
meleg.
Ma esni fog, mert esnie kell.
Kénytelen esni, hisz esni muszály!
Ess, ess, ess

Egy édesbús melódia járja be lelkemet,
dallama múltba visz.
Memóriám gyüjti hozzá az emlékeket
s szívem ilyenkor újra hisz
szerelemben,
szeretetben,
tisztaságban,
barátságban.
S ha vége a múltidéző dalnak,
csupán emlékfoszlányok maradnak
szívemben,
lelkemben.

Osont a szellő vidáman a szobába
felborítva mindent mi került az útjába
nem kímélve terítőt, sem a régi vázát
megzavarta minden apró gyermek álmát
hiába volt nehéz - a függöny is fellibent
a táncoló párocska a szobában megjelent
kidülledő szemek, apró suta léptek
következtetést vonni ebből még vétek!

És még ki?

Snap
valami dallam szokik be a gangrol
egy edes hajlam csabit hogy felejtsem
krajcsaknet aki a postassal balrol
meg szomszedunk lanyat aki egy delutan
de nem errol akartam
hanem arrol hogy a fuggony
ami moge tancolni bujtunk
es takartam
suta mozdulataim
mert szerettem volna ha tetszem
szerettem volna ha fekszem
es lelki szemeimmel latom csupan
amint lebben
es besurran
magam
maga

Bozoki Anita (9 eves)
Mico egy es fel eves cica.
Roka, moka, haboka,
Feleseg nelkul
Negyere haza.

Szeretek hozzád érni.
Szeretem, ha megsímogatsz.
Szeretlek megölelni.
Szeretem, ha csókot adsz.
Azt mondod szeretsz - és én elhiszem,
ha rád gondolok, boldog a szívem.
Minden találkozásnak előre örülök,
s ha velem vagy, boldog hallgatásba merülök.
Attól a perctől már előre félek,
mikortól nem leszel nekem.
Ha igaz, hogy szeretsz, ne hagyj el kérlek,
még sokáig szeress engem.
Szeretek rád nézni,
szeretem, mikor rám nevetsz.
Szeretlek szeretni,
s szeretem, ha te is szeretsz.

Reggeli
mostanaban szines konnyedsegrol almodom
latom, ott lent alig allok a labomon
olyan tarka minden es zsibong
varjal tsak...
( feltunt egy felho mint masnibog )
szoval tarka fajta emberfalka kering a foldemen
szallok itt es varom hogy feltunjon zoldemen
egy szines paletta mivel
ma lett a vege a kezdet kozepenek
errol szolt ez a reggeli kora enek
paramm paramm
mmmmm - mmm

Hazi Feladat : Miert szeretem a boxerkutyat...?
azert szeretem a boxerkutyat amiert a feher meg fekete not
azert szeretem ot mert nem kerge korbe
es a farka sem kergeti ot
azert szeretem mert nem elek sokaig
azert szeretem mert nyalas es okadik
azert mert fuvet eszik azert hogy karban tartsa
azert mert huledezik mikor a harcsa
jol kap ha nem esik jol az egyedul
azert szeretem mert annyira emberi
mikor a boxerkutya lelke
a Holdra hegedul

Fuvallat
Álmos szemeim
Ködfátyolán keresztül
Láttalak ma reggel.
Arcod a függönyre vetült
S a szellő lágy lebbenése
Simogatta végig arcom.
A napfény melegsége
Csókként égetett ajkamon.
Te voltál. Tudom.
Hisz minden hajnalon
A te arcod látom
És minden alkonyon
Tőled búcsúzom,
Mert Veled fekszem s
Veled indul a napom.