A légy
Régen volt, amikor még iskolapad
közepére
- fordított, széleskarimájú,
furcsa kalapra ha-
sonlító kalamárist rendele el a
tanügyben
döntésben jogosult szerv - akkori kép
jön elő. Egy
sárgás őszi napon a
tanárnő: halkszavu néne,
phűsziszről magyaráz siheder
csapatának, torná-
tól kimerült, álmos nebulók
fáradt seregének.
S ekkor az ablak tárt félszárnyai
közt berepül egy
férfikorát nyárvégi napokban
érett körte le-
vével ünnepelő légy,
szórakozásául sok
ásitozó tanulónak. Néhány
jó körután, már
csillapodó idegekkel, mert verebek
csapatától
üldözött vala hősünk, napra,
melegre, símán
padra leszállott. Padbeli imposztor
látván a ma-
nővert, mindjárt kapcsolt, s lanyha
marokkal, hogy légy
szárnyaiban kárt ő ne tegyen, sebesen
kap, s kismada-
runk rab lett a marokban. Zúg a
sötétben, szökne. Hi-
ába, nem szabadul már. Sorsa a légysors
egyike.
Barlang szűk fala közt repdes, puha
szárnyát nem fica-
mítja. Nincs navigálás, röpte
manővert nem for-
máz. Ina fárad. S ekkor szűkül a
barlang,
két fala kétfele csúszik,
megsodorítva a foglyot,
gyúrja a hártyás szárnyat a
lábbal, és puha potroh
lágy tömegét nyomorítja-dagasztja.
Kínra feszül kín!
Hirtelen vakitó fény vág a
szemébe! Itt van a
vég már? Teste golyóba tekerten,
két mozaikszeme
pislog. - Perc és újra szabad lesz! - Balga
reménytől
kínját elfelejteni készül.
Szűk hasadékban,
biztos, hű menedékben újra
magához tér majd!
És nyárból menekített
táplálék erejével
újra repülni tanul, s már látja a
percet, melyről
minden légy szive álmodik: Télen,
jólfűtött szoba
dús melegében, halk repüléssel,
ünnepi-díszes,
tűlevelekkel ékes fára akasztott
habcsók
kör alakú céljába találni, s
ott falatozni
diszkréten, lehetőleg a csúcs
közelében, s várni a
távol, hóbasuvadt faluból pirosan
megjött nagy-
néni szavát: - Nézd, itt a
karácsonyi légy, e’
szöröncsét
hoz majd! És légy-lét vékony
fonalát őrízi a
vén babonát elnézve nevetvén, mind
az egész nép,
ott a szobában. S légysors vége az
aggkor végső,
messzi határán lesz majd. És ama
vég, ami eljön
- szép lesz -, mert a halál, a kerekre
kiteljesedett légy-
létfolyamat koronája: ajándék ! -
Perc töredékén
ennyi futott át képzeletén a
jövőről. S újból
kín a valóság:
szárnyatövénél
fogva-csípve
- lába kalimpál - kék tengerbe
meríti órjás,
ismeretlen erőszak. - Jó reflexü
kamasz két
ujjával a legyet, ama padbeli tintaüveg
tar-
talmának kék színe alá belenyomja,
s tisztát
kapva elő, rárakja a tintás,
félig-holt legyet,
hadd másszon! Utolsó útja nyomát
maszatolja,
húzza a kíntele, tintás kék
nyomokat a papíron.