Vers mindenkinek

(A MAI-ban is meg a klubban is vannak - már felfedeztek, hogy ott vagy:) ))

Ákos! Ismered a Psalmus hungaricust?

(veva... :)

(vava, elolvastam, itt a válasz, mert ott nam akar működni a válasz funkció... offban röviden itt szólj hozzá te is!)
ok :)
hamarosan odanézek rája
(a MAI-ban vagy a klubban?)
(ha létrehozok saját műhely-blogot, az mire jó? neked van? hogy működik?)

(Marci - nézd meg kérlek a postaládádat - bár nem piroskodik! :) )

Dsidát annyira nem ismerem, de azok a versei, amiket olvastam, hihetetlenül szép impressziók!

Marci mail Vipre.

mondj véleményt Dsidáról, kérlek!

pszeudo-????
miért lenne pszeudo?

Posta Ákos pszeudo-műveltsége lenyűgöző

(egyelőre teljesen szerul műxik ez a szar (net a gépemen...)..., majd ha beáll egy normális működésre (talán ,egyszer csak, ki tuggya?))

Szia Marci!
(A mesét nem akarnád amoda feltenni! ...naaa!)
:)

ó jucA! te itt! :)

meghívás: szept 20-tól az Õszi Szalon kávézóban (VI. ker. Eötvös u.9.) hétfõ esténként 7 tõl zenés, beszélgetõs felolvasóestek lesznek. többnyire fiatal és többnyire egész jó szerzõktõl, többnyire versek. várunk mindenkit, aki verset nemcsak ír, de olvas is. a belépés díjtalan.
Sárossi Boginak meg üzenem, hogy jó magyartanára volt :-))

Fogadatlan kritikusnak ne nézd a betűit! :)

Elvesznék
Szemedbe nézve, szerelmet remélve
Fürkészném csillogó tekinteted,
S gyengéd pillantásodba merülve,
Elvesznék örökkön-örökre.
Kezedet fogva, lelkedet kényeztetve
Mondanám el, ha érdekelne,
S Szíved halk dobbanásába süllyedve,
Elvesznék örökkön-örökre.
Ajkaidat csókolva, bőrődet símogatva
Súgnám füledbe újra meg újra,
Miközben válaszodra éhezve,
Elvesznék örökkön-örökre.
Karomba zárva, szerelemre vágyva
Ringatnálak a boldogság mély álmába,
S aztán csak Rád tekintve,
Elvesznék örökkön-örökre.
Várom véleményeiteket a versemmel kapcsolatban!

hámintemonnyak, ölégszar!

jó olvasást és kritikát kispirosba vagy akota@freemail.hu emilre várom
Ugye megint csendes lesz az ősz
Ugye a nap is felkél legalább egyszer
Mert a hulló levelek beszéltek,
össze-vissza szónokolt a szél,
lengette karját
Te csak álltál és néztél őszintén
A lelkiismeret haldoklott,
torkaszakadtából akart visszaszólni,
de néma maradt, néma szenvedély
Álmokat szőtt, vad, az erotika és a halál útvesztőjén,
álmokat kergetett, freudi ébredéssel
Órmotlan, hideg reggelek,
Fázósan, pedig a nap ezer ágra ragyog
Katarktikus élmény, és mégis kérdezem
Ugye megint csendes lesz az ősz,
a fájdalom ilyenkor ír dalokat,
vonaton száguldó gondolatok,
borús-izzadó levegő, fojtó.
de elmossa az eső és kitakarítja a szél,
napbarnította bőröd lassan sápad,
ködössé válik a pillantás, mert nem találod.
Majd szól! Majd ír!
Vaskosan remeg a teremtő,
de néma marad, néma szenvedély.
.............................................................
kihalt
a szabadság és a szerelem
döglött kutya nyaldossa belsejét az elhallgatott szónak,
odafenn a csillagok fényezésre várnak,
idelenn szörnyetegek téblábolnak,
mert a busz megint késik, és az érzéseket kapkodják
napi háromszor egy.
Szabad vagy gyermekem!
Szabadnak születtél!
Miért vannak bűneim?
Miért? Vannak bűneim?
Az ember, holmi könnyű vér, nem prosti, nem eladó, de lelke kiadó,
az egymásra tapadó szavak, erkölcs, ösztön és a bűn,
a lélek és deformált belső, belekkel átitatott képek, háború
vad csaták, gyöngyöző veríték, ahol tested válik feszültté bennem
Szabad vagy gyermekem!
Szabadnak születtél!
Miért van szabadság?
Miért? Van szabadság?
hosszú, elnyúlt, fülsiketitő nyögés, mert sétabot simul hátamon
vállalom, vállalom, mert elmúlt a gyermekkor, elmentek és itt hagytak
elmúlt és mélyebb lett, elkötelezett, mint lélekharang a villamos síneken
meríts ki erre jársz, bűntelen és bűnös vad orgiák
minden a tiéd, az elhervadt virág, a lehullt tégla
a falprózott testem és összerogyott mozdulataim
Hagytam, hagyom, nem akartam, nem akarom, de tiéd vagyok
mert csókot lop a gyűrűző kékség, csókot akar és nem vallja be
mégis jó, tömény, fél deci, még egy
mert tömény, fél deci, még egy és az út porát rúgja cipőm
elmúlt? istenem mi van akkor, nem süt a nap, és esik az eső
Ez nem lehet a tél, de mindegy is, csengetsz, cipőd az ajtó előtt hagyod
A füst pedig száll. Fehér: hírdeti az élet mérgező.
Gyermekem szabadnak születtél!
Atyám, akkor hagyd hadd függjek tőle!

pont azt mondom, h még azok is elkövettek egy-lét ilyesmit.
talán egyetlen kivétel Szalay Fruzina! ;-)

hm.
Kosztolányi Dezső: Rapszódia
Nincs, ahova hazatérjek,
ténfergek, mint a kísértet
éjszaka.
Süt a napfény, mégse látnak,
a magyar a nagyvilágnak
árvája.
Megy az élet, jõ az élet,
ebek vagyunk és cselédek,
bolondok.
Jajgatok, de nincs, ki hallja,
vizes a kalapom alja
a könnytõl.
Jaj, ha szám egyet kiáltna,
kitûzném a kapufára
szívemet.
Csak csöndesen, szívem aludj,
jó nekem így, jó nekem úgy,
akárhogy.
Így végezték bús hatalmak,
olcsó víz a magyar harmat,
sárba hull.
Mit bánják õk? Nevetnek õk,
várnak akácos temetõk
mireánk.
Édesanyám, minek szültél?
Elhervadtál, megõszültél
hiába.

hát nem gyönyörű vers?

Pálos Rozita: Szél szitál
szél szitál a friss
lombokon - nincs idegen
már és nincs rokon
csak a mindenkivel egy
reménykedő fájdalom

pl.:
Pálos Rozita
Vargha Gyula
Pap Károly
érdekes Kármán, aki hirdetett politikai tartalmat, de nem a műalkotásaiban, hanem a publicisztikáiban. Ugyanilyen Kosztolányi is.

miért, kik vannak az általad képviselt nézeten, mármint a legnagyobbak közül?

hát sajnos még a legnagyobbaknak is nehezükre esett távol tartani magukat a politikától, még azoknak is akad egy-két ilyen versük, akik amúgy az általam is képviselt nézeten vannak. ;-(
Ez a helyzet az egész Ostblock-os kultúrával.
Még legkedvesebb magyar költőm, Pálos Rozita is írt olyan verseket, amelyek abszolut az akkori mához szóltak. Node nem úgy mint a nemzethaláltól fröcsögő Petőfi, vagy Miczkiewicz.
Pálos Rozita: Ma örül kacag az ajtó
Ma örülkacag az ajtó
nem
fogta rendőr végrehajtó
De ez az egyetlen ilyen verse. A többi színtiszta költészet.
Ha gondoljátok, még bemásolok sok verest tőle. (Pálos Rozita is skorpió, és valószínűleg dupla-, mint én vagyok.)

Meg gondolom a többség is

Ááá! Teljesen nyugodtan - ezt azért sokkal szívesebben olvasom itt! :)

bocs a versíróktól, ezt a témát inkább az irodalom topikban kellene folytatni, ha.

a magyar irodalom soha nem csak esztétikummal és emóciókkal foglalkozott, hanem folyamatosan muszáj volt valakinek foglalkoznia nemzethalál képzelt vagy valós veszélyével, kicsiny, testvér nélküli népünknek eme örök rettegésével. a magyar irodalom fura, csakis a magyarok számára érthető nyelven íródott, és ezzel implikálta, hogy önmagán túl mindig tartalmazta az "önazonosság kifejezése" komponenst is. ezért a magyar irodalom soha nem volt politikai tartalmak nélküli, s a mai napig így van ez.

na, ez korrekt. és akkor most mi lenne, ha a továbbiakban ebben a stílusban folytatnád a tevékenységedet? úgy tűnik, ez a közkívánat...