Vers mindenkinek

besig: irany a wiw/forum topik. nem mondom ketszer.

nem értem, miért kéne kitörölni. attól még, h valaki politikailag egy redvás geci, lehet nagy művész. pl. major tamás a magyar színházművészet zsarnoka volt, aki akkor adott munkát ennek-annak, ha cserébe az illető szívességből soférködik neki, amikor megy romániába szopatni, meg jópár nagy művészt elgáncsolt stb..., faszfej tetü (nekem a szüleim előadóművészek, tehát tudnak egyet s mást)de adott esetben pl. az Ötödik pecsétben nyújott a művészi alakításai zseniálisak.
Ugyanígy Páger Antal, aki effektív nyilas párttag volt, és sokáig Latin-Amerikában élt, mert nem mert Mo-ra jönni, attól még a Hattyudalban olyat alakít, h libabőrös leszek,annyira átérzem az általa közvetített emóciókat.
meg Révai, a komcsi miniszter, aki aztán tényleg a kultúrterror leggaládabb tetve volt, is csodálaots regényeket írt a római korról. Nekem pl. egyik kedvencem az Aranyfürt.

szeretném kérni a gépházat, hogy a 16290-es hozzászólást törölje.

88.
kikérem magamnak ezt a pamfletet!
én nem vagyok pánrasszista (azt Bácsfi Diánának hívják, és érdekes módon annak ellenére, hogy a politikai-világnézeti dolgokban egy eszelős vadbarom, szépen, mívesen megformált verseket ír, egészen érdekes trópuszokat alkot.Mindez persze nem menti föl az általa képviselt fasisztoid ideológiák förtelmei alól, azt, ami érték, benne is el kell ismerni!)
Bácsfi Diána
A Király éneke
Legyőztem a halált legyőztem a létet
a Meg Nem Születettek termeiben jártam
most a csendes vízen halad éji bárkám
aszúbor nyelvemen kalász fürtjeimben
így siklok Nyugatra könnyekből szőtt hattyú
kísér el az úton szárnya csattogása
sikong füleimben halotti énekem
már látom a nyárfák kecses téli ága
hívogató ujjad én Hófehér Úrnőm
fátyol libbenése tenger mormolása
Legyőztem a halált legyőztem a létet
messze hegyek ormán várak magasában
bömbölő oroszlán bíbor Nappá válva
küzdöttem a világ minden királyával
véríz a nyelvemen pálma fürtjeimben
Rőtvörös Királynőm kristálykacagása
mézillatú csókja még égeti számat
királyi tölgy lombja hűvös rejtekében
hét csillag világít habfehér ölében
hét csillag ragyog le hószín homlokára
lovak nyerítése városok zsongása
Legyőztem a halált legyőztem a létet
láttam ami lent és láttam ami fent van
én az újesztendő győzelmes bikája
e világ üdvére töretik meg testem
e világ üdvére ontatik ki vérem
kígyók sziszegése korbács suhogása
ecet marja nyelvem tövis fürtjeimben
Éjfekete Úrnőm így fogad magába
anyám leányom kedvesem hóhérom
újra meg fog szülni pálmafa tövében
örökkön átkozott mámorító élet
legyőztem a halált legyőztem a létet

Kriszta, a 16168-as nagyon klassz.

Itt pánrasszista ifjak
Okádnak tavaszt
Kacsázó rímeikbe
Elmém botlik
Mindúntalan
Rázza velőmet
Saját sikolyom
Ahogyan a vörös versek
Rázzák azt
Akinek zöld fűben
Boldogsága
Egy cirógató hajszál
Az ölében
Ejnye
Hát már senki sem ígér
Nyuglmat vagy otthont?
Már nem remélhetek
Bátor szállást?
Már nem írhatok nyugodtan
Mert ifjak
Százfele cibálják énemet
És okádékkal árasztják el
Itt e kis pihenő kertemet?
Hogy lehet kihányni szép réteket
Kerteket
Virágokat
Hogy lehet embertelenül
A szeretet nélkül
A gyűlölet nélkül
A bölcsesség nélkül
Verset okádva
Az emberekhez szólni?
Rimbaud szelleme
Fásult táncba kezd
Ő tud mosolyogni...
Én csak takarítok
Hátha utolérem magam
És végre mosolyogva én is megpihenhetek...

Nagy István [herceg] 16204. | 2004. szept. 10. | 18:57:15
Felelek
Néha kószálnak a szavak
Leírtam, ott van. Miért?
A Mosoly
Orromra csúszott szemüvegem
és nyakam között húzódik a fejemen
Látnád a szememben
De hulló csillag
CSak.
Ami megszámolhatatlan fényév míg ide-oda ér,
és ki kérdi hogy miért..
De főleg nincs is szemüvegem
(Mit nem értesz ?)

Milyen keserédes!
(én viszont most lelépek - bár ez kicsit sem rímel, majd legközelebb -- szasz!)

Emlékszem és emlékszem
s vajon ki nem emlékszik..
Tudjuk télen hó hullik,
Kedves után könnyen csepeg
Szeretnek az emberek
Hogyha fájnak sírnak is,
S no nem mindig veszt Elek
Én sem mindig vesztegelek

A hűtlen leány
Bús gerlice bóbiskol egy korhadt tölgyfa ágán.
Mikor leszel már enyém egyetlenem drágám?
Mikor száll a pára föl megdermedt szívemről?
Egy elhagyott szerető a kardjába dől.
Miért dobta el magától az ifjú életét?
Mert dalolni hallotta a bús gerlicét.
Az dalolta, szerelme elhagyta,
Hogy jöjjön az éjjel, már csak azt várta.
Lelke elröppen, magasba száll,
Siratja immár a hűtlen leány.
Meghalni nem mer, csupán kesereg;
Majd hirtelen hosszú útnak ered.
Hová visz az útja, nyugatra vagy keletre?
Mindegy; bárhova, a messzi végtelenbe.
A Ladikost keresi, ki őt átvinné
Oda hol már újra a fiúé.
2003. 09. 04 - 05 Budapest

@->>--- @->>--- @->>---

ELHOZTAM NEKED A KÖVEKET
elhoztamneked. aköveket. aviláglegszebbköveit.
süllyedő. talajon. halálbakészülő. égrefeszülő. öngyilkostorony.
szüntelen. fesztelen. magasságát.
szédítő. lépcső. forduló. egymásraroskadó. ferdemészkő. fokait.
mint. vágyaink. ingatagkártya. vára.
mára. csakegyhalom. fájdalom. törmelék. úszigrég. atengerszint. felett.
félek. hogyelveszít. elek.
ezértelhoztamneked. aköveket.
ólomszínűsóhaj. okbűnealatt. meghaj. lótégladarab. okat.
vízfölé. feszülősötét. sikátoréles. ívét.
egyélet. reítélt. halálraítélt. utolsólépteit.
mint. bőröndnyimagány.
húzodbután. magad. után. aköztünklévő. szakad. ékot.
mertmegfojt. atudat. hogyhidat. isépíthettélvolna.
távolodó. fájón. folyó. partjainkra.
elhoztamneked.
távoli. félszigeten. hódí. tóidegen. fejedelmek. fejedelmipalotáját.
egyszelet. márványcsipkésmennyezetet.
egylehelet. nyifallal. körülvett. diadal. ittascsodát .
aleigázottak. fölött.
mint. szavainkközött. a félt. és.
börtönöd. lettemén. és. tesemengedtél. sohaszabadon.
szárnyakat. nyakat. szegőfájdalom. hatalom.
mertelhoztamneked. aköveket.
oszlopokködbe. zárt. körbe. zárt. dallamát.
ősinépek. titkoserejének. sámánhangjait.
mint. közöséletünk. letűnt. napjait. átjáró.
kielégíthetetlen. állatiösztön.
úgykötözzön. mostsaját. nyomorúság. odhoz. súlyoslátványuk.
c(_)

OTT KELLETT VOLNA FELADNI
próbálok (egy) hullámhosszra
kerülni velem
magammal az életemmel
keservesen
hullám már volt elég
nagyjából a hosszát is látom
de a közös pillanat hiányzik
a messzemosott összhatáron
(tudod)
a földöntúli áramlás
kicsibe burkolt ijesztő nagyok
csak egyszer sikerült. régen.
de akkor biztosan.
tudom. hiszen (ember) vagyok
talán ott kellett volna feladni
utolsót nyögni a fölsírás helyett
betűk előtt grimaszt tudni elsőként
és szembeköpni a természetet
c(_)

Stuttgart
A horizonton hol a vasúti sinek
A végtelenben metszik egymást
S az égbolt a domboldalra hajlik
A szőlősorok gyűrűjében
A városok városa tárul elém.
Szebbet a világon senkise
Láthatott mert a lankás dombok közti
Völgyek annyi kincset őriznek
Hogy ki látja rabja lészen örökké már.
2004.08.05., Stuttgart

ooooops gépelési hiba

Stuttgart
A horizonton hol a vasúti sinek
A végtelenben metszik egymást
S az égbolt a domboldalra hajlik
A szöllősorok gyűrűjében
A városok városa tárul elém.
Szebbet a világon senkise
Láthatott mert a lankás dombok közti
Völgyek annyi kincset őriznek
Hogy ki látja rabja lészen örökké már.
2004.08.05., Stuttgart

Majd lehull…
Majd lehull a lepel,
s már játékból sem kell
igazat hazudni.
Csak álmok maradnak
messze pillanatnak
képzelgő vágyai.
Nem minden az idő,
de ha mégis eljő
az utolsó holnapom,
mondhatom, hogy éltem?
- vagy csak azt reméltem?
S ábránd volt minden napom.

Ha majd a hajnal...
Ha majd a hajnal első virradó
sugara bőrömet simítja végig
és a folyóparttól ideszálló madarak
csicsergése ébreszt
álmomból melyet az éj
bocsájtott szemeimre
pillanatra el is röppen hirtelen tartalma
mégis megmarad a nap minden
pillanatában hiszen rólad
álmodom éjszakáim sorát
s rólad szólnak szintúgy
holnap gondolataim egész nap
múg a hajnal első virradó
sugara bőrömet simítja végig
2004.08.05., Bietigheim-Bissingen

Marciii!
Várom a tieidet!

Keresem magam
Képzelet szárnyán
repül a bárkám,
kihez száll – kihez száll?
Könnyek erdején
átsuhan a fény.
Ki látja – ki látja?
Keservek földjén
botorkálok én,
kinek fáj – kinek fáj?
Meglelt dallamom
játszik hangomon,
ki várja – ki várja?

16271. :) oksi!

Buta tücsök! Mért hegedülsz?
Ki vágyik a táncra?
Érzelmeket mért lázítasz?
Fűzve vannak: láncra.
Fűszálak is rád hajolnak,
takarnak előlem.
S ha kereslek? El is ugrassz
- elég volt belőlem.

Egy estém otthon
Úgy, mint nagyon régen,
ültem az ágyszélen
mesekönyvvel kézben,
s a lányokat néztem.
Imáik hallgattam,
s én is hálát adtam,
hogy velük lehettem
s őket ölelhettem.
Szemükben szeretet,
nyakamból kezüket
csak lassan engedik,
hajamat rendezik,
hogy még egy keveset
hozzám érhessenek,
s félelmet csitítsak,
paplant igazítsak,
– csak még egy pillanat!
S míg jő a virradat,
ülhetnék ágyszélen,
rágódva meséken.
Lassan csendesednek,
s el is szenderednek;
hát villanyt kapcsolok,
s lassan kiosonok.
De még az ajtóból
visszanézve rájuk,
elviszem magammal
álmomba szobájuk.

veva: a petőfi-ellenesség tetszik!

Marci! Kedvet kaptam tőled!
Fogva tart a táj
Tudjátok?
- Gyönyörű a Mátra!
S, hogy Petőfi mit mond?
- Ki bánja?
Csak réved a szemem
a messzeségbe,
beleveszve napos
álkékségbe;
hogy majd a szűk, zárt térben
az emléket,
mint kelléket
kibonthassam,
s képzeletem szabadságát
neki adhassam.
Hogy a fák közt sétálva
szelíd őzet lessek,
s csak vigyázva lépkedjek,
hogy gödörbe ne essek.
Messzi múltból felbukkannak
varázsos ligetek,
gyermekkorom idejéből
boldogság-szigetek.
Ha a család együtt kószált
egy Mátra-béli völgyben,
s megpihenni leültünk
a puha zsenge fűben.
Emlékemben élnek
puha telt illatok,
s időnként még ma is
hívnak gondolatok;
- szerelmes akácok
suttognak lelkembe:
itthon vagy, maradj még,
ne fuss el messzire!

Zentai Adél:Fölösleges
Fáradt tekintettel
a vekkerre bámulva
egyhangú reggeleken,
Egyhangú perceket
papírlapra felróva
homályos éjeken,
Homályos lélekkel
az órákat számlálva
nesztelen deleken,
Nesztelen léptekkel
az időn átosonva
fáradt újéveken
keresztül küszködik,
úszik az árral szemben,
vagdalkozik az ember,
az idő letelik,
mit magának szabott,
s hirtelen észreveszi,
hitét végleg elveszti,
hogy élete fagyott.
ps.: ez a vers az egyik költőtársam, és jó barátnőm verse. szerintem nagyon jó vers, tőle ez a legjobb!

wegyébként köszi, veva! :) ezt a verset én is nagyon szeretem

egy mézes becenevű lánynak írtam, akivel nagyon jóban voltam (barátságilag :) )

16255!
Eszembe jutott az a korszakom nekem is - a világról gondolkodtam, a teljesről, s úgy gondoltam már nagyon sok mindent tudok, amit más nem!
De az Egy csepp méz:) ))

54, a tiéd