Én úgy gondolom, h Kölcsey
költészete túl van értékelve.
A korszellemnek megfelelő
költőről van szó, akinek a
szó szoros értelmében egyoldalú
világlátása volt. A versei
fröcsögnek a nacionalista
öntudattól, és az egyetlen
igényesen elkezdett versét, az
Elfojtódást is a végén
túlírta. Pedig nagyon szépen
ábrázolta benne az
eszkalálódó fájdalmat. De
szerintem ez az egyetlen olyan verse, mely
maradandó, és nem az akkori
aktuálpolitika folyománya. És szerintem
az olyan versek, amelyek bármilyen módon is
politikai célokat szolgálnak, nem
értékesek, hiszen az irodalmonak az
esztétikummal, és az emóciókkal
kell foglalkoznia. Ebből a korból a magyar
költészetből a Fanni hagyományait
valamint Czucor Gergely néhány versét
tartom a legértékesebbeknek.