Rám szólt, üvőltve kért
belém harapott és megkostolt
Az voltam. Ez lettem.
Az elmúlt idő pedig haldoklik,
csendesen, elnyúló hangon
és azt mondja- Az is én voltam.
Mégis mi ez? Miért? Hogyan?
Az élet nem válaszol
Az élet nem ígér. Az életet
élni kell.
Évek szaladnak, pillanatok jönnek
Lesújtanak, felemelnek
Süllyedve és emelkedve,
kérdések és válaszok
nélkül
Nincs ht és csoda, nincs titok
A sors és történelem,
a végtelen percek.
Szeret, utál, feszít és karcol.
Vágyat rajzol
Elhagy, kezem fogja és elenged
Kockák, fotók és elhalványul
minden papir
Kitöröltek az emlékek
Semmim sincs:
Se holdam, se éjjelem, se nappalom
Senkim sincs, csak az óra ketyeg halkan
Egy felépült világ dőlt
össze
Viasz és marcipán bábuk,
nem létező emberi kapcsolatok
Eltűnt minden, mit hittem, hogy van
Hittem, de tudtam, nincs, mert álom az
egész
Az egész világ és a
létezés
És csak én maradtam, egy végtelen, egy
egész-
a kopár, fák nélküli
városban
elhagyott tudat, érzelem és
ösztön
a kihalt szavak, szerelem és szeretet
Nincs már kinek mondani,
Nincs már kérdőjel és pont, az
ékezet
Gyertyát gyújt mindenki lelkében a
karácsony
A láng ég, vele ezek a sorok
Midőn kialszik egyszer,
lezárt lakat kerül e lapra,
hírdetve,
hogy ennek is vége.
...............................................
száz ünnepre
megfogant a kétségbeesés
szeplőtelen, tiszta, fogát
vicsorító
száz ünnep múlt el már
de a csend szól újra hozzám
szüzies mosolya jajveszékelő
örök gyalázat, örök és
hitetlen
két kéz imára kulcsol
a kereszt foszlott szálkák halmaza
szöget ver a mindenható
távolban mormoló emberkórus
testem fáj, testem reszket
száz ünnep múlt el már
pokol és a menny kapuján
ima, gyónterem és a
rózsafüzér
fölötte glória és csöpög
a vér
ha visszatérhetnék, lázas arcommal
szűtelen vággyal, száz ünnepre
hogy szóljon, hogy mondjon
hogy akarjon
hogy feslett képét láthassam egyszer
és arcát ne takarja el
mert megszületni milyen egyszerű
üdvözlégy hát gyermekem
de száz ünnep múlt el már
hogy valamit nekem mondanál
álmok nélkül múlt el sok-sok
szürke év
mert az ima kevés, mi atyánk
aki a mennyekben
magasztos valóság, s tehetetlen múlt
mert száz ünnep múlt el már
szívem bezárt ajtaján