Keletre néz az ablakom, s a Nap
reggelenként a párkányomra ül
azt mondja, várjak, míg bealkonyul
és fejünkre egy hatalmas kalap
borul, és megfest minden csillagot
az árnyék, vagy ki tudja, hogy mi is,
- ami kiborult -, mélyre váj vagy ás
sötét sava - vegyél egy
hírlapot
hogy lásd, mi nincs a sötétség
alatt,
és hogy tudd, mi az, ami elszökött,
elbújt, eltűnt, elmúlt vagy
elveszett
por-tiport álom gazdátlan marad
(és egyszer...) és talán majd
rájövök,
hogy minek írok ilyen verseket.