Vers, telenül
(e vers egy sóhajjal kezdődik
majd közhelyekbe fullad
mindezek ellenére
ajánlom JUDITNAK)
„Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának”
A holnapunk titok marad
junk a mának
hogy ki is vagy nekem
mennyi mindenem
sehogyis mondhatom
férlegépleések erdejében
jelentések erejében
sem bízhatom
szétszáll a forma, a kósza ufó
elszomorul mert nicsn metafo
rája
Se jelző se semmi más
csak karcosan bántja
(megtorpan a verbalitás)
verset vers hiánya
mert üres váz csak, holmi lom
„színes párnákról
álmodom”
(e sor örömének fáját
kusza impressziók rágják)
egy idézet maradt még: kedvenced
(ha több nem is), ez egy sor még tetszhet
és az utolsó sor soha nem maradhat ki:
Mandovszky, Mandovszky, Kutya Mandovszky!