mindenkinek üdvöz, hoztam egy verset, ami
szinte direkt
folytatásra/parafrazeálásra
való... ha van hozzá kedvetek!
Emőd Tamás: A doktor úr
Cipője sarka félre volt taposva,
nem ismerték, sosem kereste posta,
falhoz lapulva kullogott a járdán,
borús szemében nem csillant
szivárvány,
a doktor úr szerény volt és
figyelmes,
türelmes, békés, nyájas,
illedelmes
és gyakran mondogatta fűnek-fának:
- "Pardon, bocsánat!"
A doktor úrból honvéd lett a
télen,
a sorban állt sáppadtan és
fehéren,
zsebébe könyvek, Kant, Spinóza,
Spencer,
s a jobblábában nem volt semmi rendszer;
ha jobbra mondták, mindíg balra
lépett,
rapportra stimmelték az orra végett,
s ő halkan szólt a cugg
parancsnokának:
- "Pardon, bocsánat!"
Lemberg alatt rohamra ment a doktor,
megrészegült a pattogó
doboktól,
kiválasztott magának egy kozákot
és a kozáknak buzgón
nekivágott;
de lám, hogy nekidöfné jól a
puskát,
véletlenül meglök egy másik
muszkát --
és odaszólt a meglökött
kozáknak:
- "Pardon, bocsánat!"
(1916)