Vers mindenkinek

rozsdás fűrészek
zenéje zajonva zengi
húsomba hiányod
:-/

reggelem ül a helyemen
hátába vésett eleven
álmom hálom
emberek jönnek "man"-nek
látom hogy néznek
telnek napjaim
padjaim terén szerény magam
várlak
porba karcolom harcom
csata után
a táj képe
csendé lett
minta hogy ho
va

25852: Ez igen, ez olyan igazi csegezis [bocsánat]:
...
meghalnék, hogy érezd hiányom
meghalnék, hogy szívedben csendesen kiáltson
végre a gondolat
...

25845: élvezettel olvas, és csettint: ez igen!
Fáradt
estébehullott napon
várlak,
álombarajzolt padon.
Hátam
deszkáin támasztom,...

fáradt percem lefektetem
asztalodon heveredjen
nézd hogy terül, folyik szét
nézd hogy lüktetni is kész
hiába fáradt végsőkig
meghalnék, ha kéne teérted
meghalnék, ha tudnám megérted
meghalnék, hogy érezd hiányom
meghalnék, hogy szívedben csendesen kiáltson
végre a gondolat
hogy megtaláld magad,
meghalnék.

Egy régebbi, rövidke versem:
http://rozselang.uw.hu/versek/az_utolso_rozsaszal.mp3

25461: csöndes igazad igazol

25611: hm...hm...

Egykor és most
Egykor, mikor ifjak valánk még,
S szivünk szerelmi lázban égett,
Tüzön-vizen rohantunk által
Egy fitos orrú fruska végett.
S mikor ott voltunk, hol bennünket
Senki és semmi nem zavar,
Amíg a ruháját bontogattuk:
Azt rebegtük:-hamar, hamar...
Most, hogyha hasomló esetben
Az éden kapujához érünk,
S a csókok édes melegséggel
Izgatják kéjsóvárgó vérünk:
Kizökkent a jó hangulatból
És váratlanul megzavar,
Ha a hölgy türelmetlenül szól:
De uram, -hát hamar - hamar...

25843: köszi, bárcsak szép lenne..:)

25842: is-is

Fáradt
estébehullott napon
várlak,
álombarajzolt padon.
Hátam
deszkáin támasztom,
látlak,
közel jössz, s tudom...
hogy csak álom.
Leülsz
mellém és fogom
kezed
álmodott padon,
mese,
mit suttognék nagyon,
vége
szó nélkül, s hagyom...
mert csak álom.
Elmesélném az álmom...

25843: fogadjunk, szereted a bort!:)

25829:sztem nekem szép.

25837: írok, ha megint jő a kín,
szavam, hej, legyen idekinn,
jobb a fehérre odakaparva,
mint a sörbe-borba belefojtva...
írok, ha megint jő a nap,
szavam, hej, idekinn ragadt,
jobb a fehéret boldogit'ni,
mint a piát erre pazarolni...

Püff! Má' megen! Ajándék?

Szárnyszegetlen
Hogy munka az írás?
Csak nyavalygós sírás,
ha már nem játék,
- mert ez ajándék !
Ha soraid kínlódva,
görcsösen kaparod,
s fejed elmélázva
időnként vakarod,
tedd le a tollad,
vagy add kölcsön másnak,
hisz ha szükség lesz rá,
úgyis megtalálnak
a szavak, a módok,
s papír is majd akad,
ha csurranásig megtelt,
a lelked dalra fakad.
------------------
(ez most nem innen indult!)

Rosszat is, meg jót,
sokat és keveset,
s jó ha megtalálod,
hogy hol az eredet.
A gondolat gyökerét
kell-e locsolgatni?
Napfénnyel, néhány könnyel,
vagy életet habzó sörrel?
Esetleg a csend kiált benned?
Nem kell minden szót felvenned!
De a sajátjaidat ne hagyd szét,
azzal érintheted meg,
egy feléd nyúló reszketeg kezét.

De szeretnék, de szeretnék tenger mellett lakni,
Jó melegben, csobban-locsog, szem-láthatárt kapni,
Számból olasz-spanyol dumát profi fejjel dobni,
Olyan embert, kimegtanít borért-sörért látni!
(:

25826: Au kedves, írj sok rosszat, de tényleg legyen rengeteg,
a tökély-érzést félredobva legyen kínrím-fergeteteg. (;

huh fiuk..
elakadt a szó
lenyűgözve ülök
szememben egy könnycsepp
mit most nektek küldök
köszönöm a verset
hogy olvashattam
köszönöm.. és látod?
elakad a szavam...

Egy hónap
Messzi múltnak tűnő, pillantásnyi idő,
Összemosódó vágtató percek
Minden csillanással mélyen szíven ütő,
Börtönömmé váló tengerkék szemed.
Harminc szívdobbanás: ennyinek tűnik,
Harminc sóhaj, mi belőlem szakadt,
Harminc szempillantás, mik messzire űzik
Gondjaim s végre valahára elhozzák a tavaszt.
Harminc kérdés, melyre ugyanaz a válasz,
Harminc csók, mely kapkodó esetlen,
Harminc felelet mely boldogságot áraszt,
Harminc bódító, forró, könyörgő: „szeretlek”.
Harminc nap, amelyért harminc évet adnék,
Harminc mosoly, mely boldog örömöm,
Egy hónap milyet kérlek sokat adj még,
S csak annyit mondhatok ezerszer köszönöm!

25832: azoké a szívem

Csönd 2
Tátogó szemek néma üressége,
Parttalan sötét, mely folyton bekerít,
Olvad, szétfolyik minden büszkeségem,
Ha egyszer az akarat mindent elveszít.
Fülem már fáj a maró némaságtól,
Szívem dobbanásai szaggatják agyam,
Üvöltenék, sírnék az égető vágytól,
Gyertek, gyertek ide, csak ne legyek magam.
Nézem, nézem a fekete fényképet,
Mely a világról a kezembe akadt,
A kép üres, néma, nincsen rajta élet,
Az erőt adó fény örökre elapadt.
Üvöltésem hangja csak suttogásnak hallik,
Nem viszi a hangot a sűrű sötétség,
Az élet, a szerelem, tőlem távol zajlik,
Takarja tőlem őket a messzeség.

25830:
Szia MBT! :)
De azért ugye, a régieknek is tudsz időnként örülni... 80

Csönd
Amikor még forrón szeretted családod,
Azt hitted nélküle élni se tudsz,
Őket és lényüket vadul imádod,
Elképzelni se merted, hogy ide jutsz.
Értetlen szemmel magadtól kérdezed:
Mi történt, ki hibázott, hibázhatott?
Lelked vad bája, mely egykor létezett,
Miért hallgat most és mitől lett halott?
A választ tudod de kimondani félsz,
nincs már olyan ki helyetted dönt,
mostantól kezdve egyedül küzdesz élsz,
és akárhogy is harcolsz elborít a csönd.

Itt vagyok ragyogok,
mint a fekete kefe!
(Bocs!)
- Kedves noszira újra itt. Sok az új arc, és ez jó.

Félek, de élek,
téged
reméllek...
Megölelni
szeretnélek...
Titokban
zsebretennélek...
A világnak
elmeséllek...
De nagyon-nagyon
féltenélek...
Hol vagy, kóbor lélek?

Jahh! Szia Marci! :)

25824:
Csak úgy tűnik...
Talán szellemet játszom,
de majd magam megrázom,
s álmom megtalálom
máshol.
(huhh, de bugyutácska!)