Vers mindenkinek

Őr
Őrzöm fényét.
A csonka
pislákoló kékjét
öntudatlanul
bontó
rejtett kanócét.
Irónia neveti.
A csonka
rámszáradt könnyeim
öntudatlanul
írott
rejtett sorait.
Szavad feledted.
A csonka
nem-volt szövetség
öntudatlanul
képzelt
rejtett eskűjét.
S mégis őrzöm fényét...

"Nézd, testet ad a szélnek a hó!"
(Fodor Ákos)

...úton útfélen
megbotlom
egy feledni kívánt
emlékfoszlányon...
...fonallá fonnám
a sok darabkát,
ha nem vitted volna el
a rokkát...
Megkeresem hát a söprűt...

25855: no comment..

25853: köszi:)

Tedd azt!
Váltakozó erőm szerint írok, de változatlan szeretettel leírom,
Szívem elvész, beletompul a szeretetbe,
Óvni szeretném Őt, hiszen téves, hogy
Tudatára ébredjen.
Most szavam fenyegető, heves és remegő,
Mert szélsőségem mindig gyors romlást okoz,
Mint vihar, ember s betegség.
Tudod a megoldást nem magamtól, de várom.
Tündökölj, tündökölj a félreértéseiddel,
Tündökölj, tündökölj az álmaiddal,
Tündökölj, tündökölj vágyaiddal,
Tedd azt, tedd azt!
„Csizió”

Harapj belém nyugodtan, már nem szólok
Csak marcangolj kedvedre, nem fáj, nem szólok
Tépd szét szivem fekete darabkáit, sötét lett a világ
Árnyak s képek úsznak, vájd belém körmöd, nem árt
Dobognak, a mélyben, legbelül, ott
Ahová nem érhetsz el, marj belém szabadon
Még él bennem a tűz, mi feketén lángol,
És egyre erősebb minden gonosz harapástól
Hát, tessék nyugodtan bánts, de hiába
Mostmár nem taszíthatsz el, erős vagyok általa
A fájdalom kínzó de megedz
Lelkem, segítette túlélésedet
Bánts csak, hisz kedvedre való vagyok
De rá kell jönnöd, szeretsz igazából
Csókolsz, ölelsz és így vége lesz életemnek
Magaddal rántasz kedvesem, halál a végzetbe.

Az öreg Duna!
Csendesen csordogáló partján ültem
Mögöttem a forrongó fergeteg
A rohanó jelen
S elöttem a folyó mesélt csendesen
Minden megváltozott körülötte
Elmúltak a régi nyugodt percek
Látta az első házat felépülni
Az első útját melyen elindúlt
Az első hajót mely betőrt bírtokára
S az első embert ki vízbe fúlt
Mély titkokat rejteget
Mely ekem már csak történelem
Láttad szerelmesek forró csókjait
Miként kéz a kézbe sétáltak
S dühöngő emberek indulatait
Miként partodon vitáztak
De Ő csak csendesen csordogál
S néma varázsa megindít
Millió emberi érzelmet
Melyet lágyan dédelget
Paolo Szala

25868: Az ilyenekért járok ide :)

25871,25873: örülök, h ihletet adtam:)

Köszönöm!
Ilyen verseket általában innen kiindulva tudok írni!
Vagyis köszönöm a ti verseiteket, soraitokat, szavaitokat!

25868: Sokér nem adnám, ha az enyém lenne!
csak állhatsz vele szemben nagyokat pislogva,
míg szemed is kiúszik végül az orrodra,
...
az igazságra azok találnak, kik nem keresték.

A tietekhez képest gyenge lesz, de majd túlélitek:) van jobb is, de azt majd máskor.
Szeretlek. Ennyi az egész.
De úgy érzem nincs nálad remény.
Ezért nem mondom ki a varázsszót
Azt, hogy SZERETLEK és, hogy hiányzol.
Szeretlek. Ennyi az egész.
és ne hidd, hogy ez egy múló szenvedély.
Túl rég óta érzem már.
De bevallani még nem tudnám.

kopogás alszik az ajtóban
kinyitom, de ő már belül van
csendesen horkol a küszöbre fekve
- messziről nem is látszik kopott teste -
körülveszi az este minden nesze
s csak nézem, hogyan pihen keze
fáradt teste mellett
(mielőtt ide heveredett
zengett ajtómon eleget)

25868: hihetetlen jókat tucc! kösz, hogy olvashatlak!! :) de tényleg.

25869:
Alszik a kopogás az ajtóban,
A telefonban a csilingelés,
A villamos is a fém-akolban,
Megállt a városban a sietés.
Csend takarót húz a holnap,
Horkol a Hold az égen,
Álmod legyen nyugodt, s csendes,
Jó éjszakát, Kedves!
:)

félig alszom
ez az élet
félig alszom
s remélek
éberebb holnapot
egy szebb, jobb, igazabb napot
talán a holnapot
- ami már ma van
álmomba félig burkoltan
kószálok éberen
még megtehetem
s majd ha már gyermekem
figyelőn csüng minden léptemen
akkor majd néki álmodom félig ébren
s reggel benne hagyom az esti mesében
majd akkor megtanítom
hogy az álmomba lásson
érezzen mindig szeretetet
s majd együtt álmodunk életet

"kopogás alszik az ajtóban"

Az igazság csúf, mégis...
Az igazság csöndesen rád nyitja az ajtót,
s mivel nem szereltél fel riasztót,
csak állhatsz vele szemben nagyokat pislogva,
míg szemed is kiúszik végül az orrodra,
mert ott flangál előtted meztelenül,
s már nem tudsz elosonni nesztelenül,
csak némán bámulod fázós, pőre testét,
az igazságra azok találnak, kik nem keresték.
S ha ott áll előtted véznán, sebekkel telve,
- mivel a valót mindenki, a szépségben keresne -
nem fordulsz-e el, szemed félőn lehunyva?
Hisz az igazság csúfságát, csak a fájdalom tudja.
---------------
Köszi Kriszta! :-) 25857

A síró nő
És a nevető férfi
De melyikük érti?
És melyikük érzi?
Kényeztesd magad!
Mutass tüzet a vadnak
Kettétéptük a zsákmányt
Majd később mások adnak
Sírtál volna te?
Nevettem volna én?
Már nem tartozunk egymásnak
Szobáink küszöbén
Nevettél volna te?
Sírtam volna én?
Már nem kérdezzük egymást
Szobáink küszöbén

karel

"választasz egy utat, melyen behunyt szemmel is
tudsz haladni, hiszen belőled ered. találsz hozzá
régvolt prófétákat és próféciákat, amik kedvessé lesznek szívedben.
ha nem lenne út, járni sem tudnék.
az út van; ő szabja meg a lépések irányát,
csak én szeretném, hogy ne így legyen.
meg kell tanulnod járni a választott utat úgy,
hogy ne válj mocskossá, miközben buta
embercsizmáddal az út porát rúgod.
egy útnak van eleje meg vége is.
csak EGY úton járhatsz. maradjon ez egyetlen
nyomorúságod és ne sajnálj mást az életedből."

25862: Szervusz Veva, te istennő! (hajjaj, agyamra ment a fáradtság... :D )

25858: ez nagyon szép!!!!!

25860:
Szia Julo, Krirálylány! :-)
ööö... inkább a kislelkedbe írom...

Mai költeményeim hazafelé :)
Nem találom magamat
Ezen a héten
alig aludtam
alig ettem
alig gondolkoztam
elfelejtettem
amit tegnap mondtál
pedig fontos volt
nem tudom
miért megyek haza
miért baktatok
lucskos utcákon
nem tudom
holnap felkelek-e
hogy hol van
a házunk
és azt sem tudom
én hol vagyok
elvesztem
a gondok és
a tegnapok
tengerében
Csapok
vigyázz a csapokkal
van amelyik magas
hangon visít, ha
meleg vizet akarsz
tőle
Minden bálna lesz egyszer halott
és a tojást is feltöri valaki
talán nem kéne mindig színészkedni
eljátszani, hogy én más vagyok
mert nem tudom már, hogy kocsonya,
vagy talán egérfogó sajt vagyok...

25802: Azon gondolkozom, hogy miért akarsz elmenni a fullról, mert van ugyan megérzésem, de nem tudom, nem értem...
Mert mi is lenne velünk/velem Veva nélkül? :D Tényleg hiányoznál.

nyugalom szigete,
béke, halk zene,
egy feltörő könnycsepp.
megélem benne
a napot
közben szól a zene
egy új dal
gyönyörű zongoraszóval
lelkem beleremeg
hazaértem
nyugalmat keresek
ma megünneplem
a tegnapokat
s egy könycseppem
a holnapoknak,
boldogságnak tartogatom.
nyugalom szigete.
béke. halk zene.

József Attila: Egyszerű vers
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet

25850:
csöndes igazad harcol
távolódik,
láncait eloldva
a hazugságtól