Vers mindenkinek

hátadra festő
táj rím
nélkül minek
lehetsz más

szekerce bennem
oltom hegyes
szavak ürégében
nyalogassuk sebem

meszkalitó drága meszkalitó
jó dolgomba drága jó gomba
tettem hogy ettem
mutasd varázs mondtam
hogyan cselekedtem
-hogy ilyen izé lettem-
nahh mutatta...
másik valóba futtatta meztelen
tök tré a rím de esztelen
seggem
mégsem volt hasztalan persze
tapasztalatlan magam veszejtve
loptam elemeltem
dobtam belevertem
hazudtam húztam
mind egy már
múltam
oldód ott
gombafűkaktusz
szütyőben lakmusz
mutatja
mik vagy muk

kilépsz a vákuum dobbantott
reggelbe
s tüdőd tartalma múltporos...
kisszppantja az egekbe
a megújulás istene
kinek redves oltárán
áldoznál
s teszed is
elveszted eszed is
mert hiábavalóságba gyúrják
mint fölös bordát
a próbálkozást
hogy megváltozz...

Élet
Bármerre is tekint a szem,
Mindenütt: Élet! Élet! Élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet.
Minden oly szép, tökéletes,
Mit alkotott kezével,
S a lét varázsát, örömét
Bölcsen osztotta széjjel.
A sas a bérceken tanyáz
S büszkén kereng a légben,
A denevér zsákmányra les,
Alkonyi sötétségben.
A méh tarka virágokon
Zsong s gyűjti édes mézét,
S egy atka silány hulladékból
Veszi ki szerény részét.
Szitakötő a napsugárban
Cikázik a patak felett,
S egy fecskepár kis páholyában
Él víg családi életet.
A vakond sötét rejtekében
Keres férget és bogarat,
Pedig nem látott életében
Sohasem egy napsugarat.
Egy napig él a kérész
Száz éves holló károg a fán,
Az ember szól-„Enyém itt minden!
Vagy lesz évezredek folyamán”.
S a virág hull, és egyre hull,
Elporlik ember, kérész, féreg.
Ki tudná azt megmondani,
Melyiknek volt szebb az élet?

...a mutató
leesett
Thalesz...

Mikor elmentél
megszakadt bennem a szó
vá simuló zsenge játékot
izzitó óra
rugója
tekertem
újra és újra
de nem boldogított
megszokott
ellenállása
csak bágyadtan
halottan
magahagyottan
pördült tovább
tekertem habár
bőszen.
Őszen hagytad az évet
mit órám ütött lélek
számlapon
s míves kilencesnél
a mutató
lesett
Thálesz-szöget
bánatomba zárva
az órám hajlatával.
Intettem nemvolt tavaszával.
Kvarc voltál - hittem
s becsülettel
játszottam zongorajátékát
ujjaimnak
mikor felhúztalak
s voltam Idő Ura.
Órák összjátéka
tikk-takk kánonja
velőbemártott-rosszkor
végetért
hisz legkevesebb két
szólam
kell szóljon
hogy szívekre odavisszaüssön
a kánon.

víg varjú kezet fog a mával
a kutya elszalad fájával
megöregszünk
bebarnul a képünk
a táncba úgy belemelegedünk
hol elég az eszünk
és a végére olyan bölcsek leszünk,
hogy a bölcsőbe visszafekszünk

van:)

25959: Tetszett. Van még?

Majdnem
Puha ölelésbe torzult a bánat
midőn bujaságba hajszolt a magány,
s izzó, vággyal teli lelkem
tovább tüzelte a lány.
Hófehér keblein pihentem,
elvarázsolt gondot, teret, időt...
Feledve a múltat, a jelenben
teremtett egy sóhajnyi jövőt.
A pajkos gyermek kezében
feszült az ijja húrja,
s nesztelen suhanó nyilát
gyanútlan szívembe fúrta.
Szégyelld magad Cupido!
Túl mélyre szúrt nyilad!
Hasogat a seb, mert ő eltünt,
s helyette csak sajgó emlék maradt.
Ajánlás:
Szorul a torok, elcsuklik a szó,
és reszket a szív, s a szem könnyezik,
remeg a test, és tombol a lélek,
ha az elme emlékezik!
(Kicsit Villoni a hatás,
de a vers az saját alkotás):) :) :)

Elment
Elment. Elvitte
Egy nagy
Büdös
Szépkékfehér
Repülő.
Messzire.
Ordas gyomrába nyelte
A sok más
Mosolygó áldozattal
Együtt, és
Örültek.
De Őt tőlem
Vette el
És én gyűlölöm
Ezt a repülő
Álnok szörnyeteget.
És már kiokádta őket
Emésztetlenül, élve
A messze Milánóba
De tizenkét
Borzasztó nap,
És újra
Elnyelés,
Rettegés,
Közben meg
A hiány…
Remélem,
Többé már
Nem repül
Egyedül.
Halni vele jobb,
Mint
Féltve túlélni
A semmiért.

hümm...free,
- bog art -
( csomóművészet )
látszom te kint
papíron szavakkal
játszom megint
magamon tapasztal

Ha két hölgy
egymás felé
alszik, szuszékol
mit gondolsz?
Én csak azt,
hogy második év
és egyre jobban
szeretem őket

Jó ez a topik:) teccccik

:)

25933:
-Lényeg: Ében
Az éjben tapogatózva
Összekulcsolódva
Ében szemedbe nézlek
Tántorodok
Vissza hozok
Tán minden útra való vagyok
Holt voltam
Hol nem voltam
-------------------
Ég az ében szemben a lánggal
Sír a varjú szakít épp a mával
Hámlik a vakolat
Plafonra fekszik
Velem hangosan vetekszik
Állj!
És csöndbe mered
A legjobb vitamin:
Az életed...

a filmeken
néha nem marad más
csak a csendért könyörgő este
az elfojtott szavak vézna teste
és a lemondás
mi úgy üldögél mellettem
akár én egy távoli kertben
hol a cseresznyefák ajándék a
édes álom veled.
szeretkezésünk örök
akár a filmeken
kockáról kockára ismerem
és élem újra meg újra.
akkor hajam ág nem húzza
a pad nem szálkás és hideg
a földön nincs bogáncs
nem kopog ütemesen a fakopáncs
minden tökéletes.
te szeretsz és én élvezem.
de a lemondás
néha gondol egyet
feláll rám néz
gőgösen nevet
majd arcul csap
figyelj öcsi
a filmeket csak nézni kell
nem abban élni.
akár hogy akarod
te is tudod
nem lehet.
kit úgy szeretsz nincs veled.
szerelme csak szavakban tied.
forrón saját álmod ölel.
mert másé gyönyöre
s te valósága töredéke.
így van ez.
és csak nevet és nevet.
Uram! csak egy percet kérek
fohásznyi csendet
míg az újabb jelenetre
felkészülve
kérem a lemondást
hallgasson végre
vagy menjen a pokolba
hagyjon végre
éljem az életem
s talán egyszer
akkor melletted ébredek.

Vihar
Elindult szél úrfi vihar lován
s dőltek a fák a léptük nyomán.
Versenyre hívták a fellegeket,
s amerre mentek, a föld remegett.
Sarkantyúja szórta a villámokat,
ahogy Szél úrfi űzte a viharlovat.
Ostora hangja a messzibe szállt,
s verejtékük mosta a zsenge határt.
(saját)

Vicces, hogy két gondolat
mik időben térben
is máskébb görbülnek
a térképen
között nincs
emlékem
előbb még szomszéd ház vetületével
megtört ablakom felülelével
a hajnal
nyitotta pillámat
arcod belesett alá
(ér)vágás s már bámulat
esik szememből kávémba
megosztottad a teret velem
s észrevettem
már későn
álltál a lépcsőn
alásüllyedt veled
s csodálkozásom felett
csodálkozom
mi történt között
két gondolatom?
Görcs állja útját kevés cukortól
keserű töröklé
vámot fizet torkomon
s döbbentően idegen voltál
első kuckós találkozás
hoz képest
Édes
Szünet - ismét emléktelen ugrás
betüről betűre írlak
le
újból eszmélek görcs szétpattant
miután
hogy kerültem ide
szavaim mögé talán
kávé hirtelen szabadult útja
átléphető határ
átlépése lökte fel számba
ébredésem
s körhinta helyből nézett
mindig visszatérő üres üléseként
osztod szeletekre napomat
arcodat
épp feledném s te
mint kinek elég sosem
pontosidő posztot töltve
orromra koppintasz:
gondolatba öltözve
alamizsnát szemtelen
mocskos kézzel arcomba könyörögve
álkoldusként -
néztem a tükörbe
elárultam magam megint
reményemmé sorvad
hogy rám nem sikerült olvad
nia tekint
etednek

Városzból Jóba:
Szaga van lábamnak,
Szegbe lépett,
Mosnám meg,
Cipőstűl mégsem fekhetek.
Szeretnék látni tanyán
Csikót születni,
Vetni virágot,
Várni vendéget,
Enni kalácsot.
Fogni kakast,
Ha beérett,
Látni fát,
Ahogy éled.
Nyugodtan inni bort
Hűs árnyékában,
Teríteni asztalt
A nap nyugtában,
Gyújtani gyertyát,
S őrizni lángját.
Míg a tűzet meg nem tettük,
Hogy legyen, gyújtja gyújtós,
Tó partján a hold fele,
Rozmaring a husire.
2005. október 17.
Angi és Balázs
(konyha, hajnal, bor)

Búbosan, vagy búbtalan,
gitárom meg húrtalan,
ezért zeném bentről szól,
mit nem mindig hallok jól;
- elnyomja a kinti zaj,
háborúság, könnyes baj.
Azért mégis az a jó,
ha mosolyt játszik a szó,
kacsint, hogyha cifrázom,
másét sosem biflázom!
-----------------------------
Sziasztok!
Az enyém most seholsincs,
de hátha valaki még ma
begyújt bennem néhány szikrát. ;)

25953: de jól indítod a napot!

lopott csókok alatt bontom a szavakat
ma kicsit melléülök, ott leszek alattad
elveszve benned keresem magam
ki útba betalál a versem futam
odok a szavaktól - előlük, előled
holnapra biztosan elég lesz belőled
felnősz majd - 5-10 év
alatta öregszem
jóleszel másnak is
te leszel öreg Sam

jó reggelt drága!
fekszem a szádra
ellopom csókod
míg alszol, nem bontod
ki magad az ölelésből
ellopok mindent, még nincs késő
még felébredhetsz, s adhadsz
mindent magadtól
jó reggelt
ébredek szavadtól
(hideg zuhany)

25938: értelmezhetőség szerint jobb lenne
...úton a tűzzel ördögi katlanban
vagy
útján a tűznek...
de ez már csak így van ha az ember
csípőből ír és nem néz a lába elé

25946: Béla bátyám
a " fák mohos oldala " az enyém
bejelentkeztem barátom gépén
azt így történt hogy az ő révén
nevesedtem

És még egyet a pszihopata korszakomból...
Vénségemre egyedül.
Mikor megcsalatva leszek
és átkozott és öreg.
mikor átlép rajtam a szürke
arcnélküli tömeg,
mikor nincs helyem a sorban
de még fekhetem a porban
mikor felkopik az állam
mikor meghajlik a hátam
mikorra mozdulni sem tudok
és már teljesen elbutulok
majd akkor...akkor rúgj belém,
mert ha most teszed, megöllek én.

Csókolj csak...
Csókolj csak szemeddel,
száddal és kezeddel
ölelj át egy szóval,
hak vigasztalóval
Temesd arcom öledbe,
harmatgyönggyel mosdass
fejem felett fátyol ernyőt
óvó gonddal forgass
Hints szememre álmot,
éjjel ízű csókkal
altass el dúdolva
szívárványszín bókkal
Altass el örökre,
ne ébredjek többé
had váljon hát gyémántból
szívem újra kővé...
(jómagam)

egyedüli estén álmodok magányt
szóba törpült perccel játszom halovány
illatos fényeken át suhanok
mámortól bódulva kéjesen zuhanok
belédestem