Vers mindenkinek

ööö.

A JÉZUSKÁNÁL
TEGNAP VOLTUNK A NAGYMAMÁVAL A JÉZUSKÁNÁL.
SZÉP NAGY HÁZBAN LAKIK, MÉG KÉT MAGAS TORONY IS VAN RAJTA, DE BELÜL NAGYON HIDEG VOLT,
SOKAN VOLTAK BENNT ÖREG NÉNIK MEG BÁCSIK ÉS MIND FEKETÉBEN,BIZTOSAN EZ A JÉZUSKA KEDVENC SZÍNE
MINDENKINEK EGYSZERRE KELLET ÉNEKELNI, VAGY BESZÉLNI,
DE ÉN NEM TUDTAM, HOGY MIT KELL.
MINDIG KÉRDEZTEM A NAGYMAMÁT, HOGY HOL VAN A JÉZUSKA,
DE Ő VAGY AZT MONDTA, HOGY MARADJAK CSENBEN,
VAGY NEM MONDOTT SEMMIT.
NEM ÉRTEM, HOGY MIÉRT NEM JÖN ELŐ, HA ENNYIEN
VANNAK NÁLA?
LEHET, HOGY FÉL AZ EMBEREKTŐL?

25763: Szia Veva! :)
Gyere, brillírozz, ahogy szoktál!

hümm!!!
:)

Én kérek elnézést!

Tollad arannyal omlik az estre
Nyitja a szívem rőt kapuját
Dobj aranyalmát, zengjen a dal ma
Nimfa borítja rád kacaját

Tolla simuljon az éj szinü testre
Csukja be árnyas vén kapuját
Dobja peregjen zengjen a hangja
S dalra virulja új tavaszát!

25757: ez igen.

egy "a" lemaradt a játék elől..

A hiteltelen hitetlen...
Hited a hiteled,
s adod a barátot,
sosevolt becsület -
játszod játékot.
Menny-színű glóriád
hamisjón megcsillog,
poklod ajtaján:
"Osszd meg és uralkodj!"
Igaz szód megszülöd,
(hazugság embriód),
mérgedet köpülöd,
de te is vagy átlátszó.
Léthű a díszleted,
érzést használó,
eltűnt a hiteled,
ármányba porladó...

Szemek
Egy leszaladt szemen
megakad a szem,
s míg a szemenszedett
szemet szedeget,
szemed szenderegve,
szelíd őzlábakon
merengve legelész,
de lásd be, ezen
nem gyötri magát
henye ész,
csak megbékélve
saját sorsán
- a máséba –
szemtelenül
belenéz.

hihh:) ) erre most találtam rá!
vidámabb lett az ebédem tőle,
most már nem is lövöm főbe
magam,
magam.
(különbense!!:-))))
---------------------------
Kovács András Ferenc:
Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium!
Harmincnégy éves lettem én:
nem bódít versen vett remény,
se bű,
se báj.
A mennybolt menten rámborul:
nem éltem jól, sem jámborul,
csupán
bután.
Mint kínon égő ékezet,
lobog világom: létezek!
Enyém
e fény!
Hallom: vagyok, mert nem vagyok,
hisz bennem nem rág, nem ragyog
serény
erény...
Azt mondják, arcom régi maszk:
miért is vágok én grimaszt,
ha kell,
ha nem?
Divatbölcs egy sem érti tán:
helyettök lettem én vidám
iszony.
Bizony.
Magamnak túl nehéz terű
vagyok - nem vált meg vers, se bű,
se báj.
Sebaj.

néha havazik.
né'! havazik!
néha vazik.
né-HAHA-vazik.
/bocs.hu/

Enyészet:
Ma már a hó is csak "há-kettő-ó"...

Áron és az álom
- Szervusz én vagyok Áron.
- Én pedig az álom.
- De jó! Leszel a párom?
- Persze, de most az időmet várom.
- Szép álom, milyen régóta vágyom!
Sóhajtott fel áron.
- No itt az idő – mondta az álom.
S máris lecsukta a szemét Áron.
Elkezdett számolni, kisem mondta, hogy három,
Máris a szemén ült az álom.
- Hogy páromnak kértelek, már bánom!
Kiáltott fel Áron
- miért, zavar, hogy az arcodba lóg a károm?
Röhögött az álom.
- Zavar e? Hogy letéphessem, arra vágyom.
Hogy szállna a fejedre minden átkom.
Többé a közelembe ne gyere, mert levágom!
Jó nekem az én öreg haverom: Ákom- Bákom
Az nap reggel izzadva ébredt Áron,
S miután körülnézett szobájában, tudta: ez csak egy rossz álom.

:D :D :D

25747:)

Ha veled vagyok, szállok
Repülve szeretni tudok
Szárnyak nélkül, veled
Szomorúan, szívtelen, de szeretek
Nélküled csak színtelen folt vagyok
Álmok, célok nélkül sodródom
Hiányzik a fény, a víz, az élet
Hiányzol, kitől színeimet reméltem
Egyhangú, kedvtelen napok sora ez
Láthatatlanságra vágyom, eltűnni, innen el.
Oh, a csodás homály, fénytelenül bár,
De óvva rejt magába, kéne már
Elrejtőznék, hogy ne lásd szenvedésem
Menekülnék, hogy ne érezzem kísértésed
Elbújnék, hogy ne lásd sok hibám
Lenni a homályban, láthatatlanság.
Szállnék el a messzi magasba
Hogy elfelejtselek, ne lássalak
De szállni csak veled együtt tudok,
Így ez az egész képtelen dolog.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Egész nap kutatlak, kereslek,
Egész nap sírok a testedért,
Szomorú kedves a kedvesért,
Egész nap csókolom testedet,
Csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
Nem múlik ízed az ajkamon,
Csókolom a földet, ahol jársz,
Csókolom a percet, mikor vársz,
Messziről kutatlak, kereslek,
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
/szabo lörinc/
nekem ez nagyon sokat jelent:) igy megosztom veletek is...:)

halszagom ugyan nincs, csak cigiszagom
ami meglepő és mulatságos
mert én semmikor se dohányzom :)
Tán összefüstöltek?
Meglehet, bár kifüstölgöm
magam, azután csak döglött hal-effekt:
ülök, meredek és didergek
a hibernációtól...
Hát nem lennék hal...

25745: halszagod van, fázol és fáj a fejed? :) Mindez velem is előfordúl... :)

Olyan, mintha fejbe vágtak volna
egy nagy darab nyers hallal.
Meg belemászott a jég a fülembe
és az agyamba, és most olvad.
Mint a fagyasztott hal.

"Nem feledem a napot,mikor megláttalak,
S nem feledem az órát,mikor magamhoz húztalak.
Nem feledem a percet,midőn karomba zártalak,
és azt az édes pillanatot,amikor megcsókoltalak.
Kezed a kezemben és,ahogy ajkunk egybekélt
a szívünkben lévő rés,melyet más okozott,most újra összeért.
Lelked a lelkemben,szíved a szívemben.
Mi egyek vagyunk,ezt bizton mondhatom,
Szerelmem zálogául,ahogy a lelkem,úgy a szívem is neked adom."
Ez a versike pedig a párom tollából származik ezt írta illetve mondta el eljegyzésünkkor:)

25670: köszi Dorottya:) hihetetlen mennyi verset tudsz írni,nem gondoltál még arra,hogy ki ad esetleg őket?

Egyedül vagyok a sötétben ülve,
Tekintetem a távolba réved.
Köröttem mély csend s homály,
Mely elfed jót s rosszat egyaránt.
Nem zavarja meg nyugalmam
Az eső csendes, de kitartó szitálása,
Hajam lassan az arcomra tapad,
Engem pedig az emlékek áradata magával ragad.
Szemem előtt halványan felrémlik
Egy együtt töltött délután mikéntje.
De a ragyogást elmossa a sötét,
S lassan nyakam köré szorul a kötél.

A szél árnyékot vetett
a mozdulatra, mi megdermedt
abban a pillanatban,
mikor tekintetedből
kiszálltam...
A csend képpé feledte
az illatot, mi felölelte
azt a pillanatot,
ami érintésedtől
búcsúzott...
A dallam arccá égette
a hangot, mi földbeette
a pillanatot,
amely sosevolt békétől
parázslott...
A pillanat,
dalba festett
illat,
fáj...szép...
bennem ég...

úgy el távolodott, hogy már nem is érzem!
...
vagy mégis...?

Haiku:
Maradhat még a visszhang,
És távolódjon a
Magány képe.

Visszlát asszony,
hátra se nézz,
jobban jár a korsó,
ha nem töri a kéz…
Menj csak menj,
ne is láss mögéd,
rugjad a sarat,
tapossad rögét.
Aranyat keresel,
Gyémántot hagyol,
A Női logika
Mindent nagyol! :P

25736:
ma velem hálhatsz
de hová lett wállász
és gromit?
nem lesz csak vomit
hülyeség hegyek
inkább hazamegyek