Fagy-arc, fagya korról :
…Mint keringő hideg vágyakkal
állunk, megfagyva, minta dermedt,
de ottmaradt levél, melyet egy ostoba
kéz,
meg se nézve eldob.
Mások halála,
életmaradásért,
hogy ehessen még rózsaszínű
puncsos-fánkot,
haldokló dagadt világában.
Mintállunk, de megsemások,
hogy halld,
Keringve, megfagyva ottmaradt,
nézve halála lehessen dagadt.
Hideg, mit levél eldob,
életmaradásért.
Világában vágyakkal dermedt
egy ostoba kéz
Mind kuruc-ál, hogy
Derengőgje nézze hideg
világát.
Ejj… de hogy!
Megfagyott halála, mint vágya, ostoba
gémes kosár.
Ottmaradt, lehessen levél, vágyakkal
kéz.
Dagadt dermedt elém,
Mint nálunk,
Dara, másért.
Mind derengője,
Megfagyott gémes,
Ejj…ottmaradt, s megdagadt,
Mint kásás dara, hogy nézze,
De halála sok ár.
Dermedten hessen elém,
Nálunk mást ér.
Hogy hideg virágjárt,
Mint méla vágyát,
Kezében agya.