Vers mindenkinek

Talán
Nincs
Késő

te az eső
csak az eső ölel,
tenyeremben a múló élet,
felolvadt percek ezrei...
feléd nyújtom,
kezem fogod kezedbe,
ajkadhoz emeled,
pillanatok tükrében látod
az ősz hömpölygő tüzét,
benne, rohanó gondolataid,
réveteg álmaid szakadékába
hulló, meg nem született
könnyeid apró kis testét.
sápadt arcod emeled...
itt vagy,
velem vagy,
s én nem félek többé...
esővé olvadt testem
elfedi szomjad dühét.

26099:
jó lehetett! :o)
sajnálom hogy lemaradtam :(

26078:
köszönöm!

Leírok verseket, álmokat, s keresek testeket,
hogy lelőjem őket, hogy saját óriás s mégis
kicsiny testemből valamit átközöljek,
s végül nekem ne maradjon semmi,
csak üres test, hisz az már nem én leszek,
hisz az már nem tud semmi rosszat tenni,
s nélkülem, lelkem nélkül nem tud énekelni,
és így senkit nem fog többé érdekelni...

Sziasztok!
Nagyon tetszik ez a topik és van néhány vers, ami nagyon megérintett. :)
De furcsa, hogy most teljesen más emberek írnak, mint mikor elindult...

Remélem tetszenek a verseim, ha nem akkor bocsi:)

Percek
Mikor lent ültünk éjjel a parton,
s arcodhoz símult az arcom,
és körülöttünk suhogtak a fák...
Számomra akkor megszűnt a világ!
A csillagok fényében ragyogtunk,
szerelmes bókokat habogtunk...
Elhangzott sok kedves bók,
elcsattant száz mézédes csók.
A szívünk is egyszerre dobbant,
s szerelmünk végre lángralobbant.
Nem számított mit hoz a holnap...
Életem legszebb percei voltak!
(S)

Ez érdekes, mert ezt az összetett-szó topikba írtam! ??????????

lóláb

Az égen, az ősi leheletet
nézd!, Nem létező válaszra kérdést
ehetsz még.
Húzott, mint ha kép-kenyeret vénnyel
válthatnád szívhalomba,
alig egy óra, s viaszba rétet
magadnak kínzod lép csigába beszélt
féltett penészfoltot, benne ingó napfürdemény.
Korodnak himbált hintetlen bíróság:
Romok Pál, a testet itta magával; árva huggyábánt.
Tivór zár hinakon mocsarat figuráz.
Fagyasztod, vagy gyatrán el – lenged
Last línus napi liunba fult
Kiberendelt tollad,
lattban kezem,
érverésem.

26108: Tovább! [mosolyog, bíztat]

Nem értem, ide hogy értem, ugyértem mit keresek itt;
a làbam, a gyomrom, a szàrnyam, vagy mi vitt?
En a masik iranyba indultam, eddig ugy gondoltam.
Pedig van iranytüm is pontos és szeretö,
de ez most nem fontos.
A lényeg, hogy a szeretet éltet,
mégis
ha valaki ràmmosolyog
egyböl arcàba taposok.
Mint a béna légtornàsz a két pozna között,
aki a karjaival addig körözött mig lenem zuhant a védöhàloba,
és ahelyett hogy tovàbb gyakorolna
szivemre szoritom a kezem:
Infarktusta kapok!
Mi lett volna ha elszakad a biztositokötelem!
Azt akarom mondani nem lelem a térképet
sem a féket..

szép ez a város
szép ez a ház
amikor csak ránézek
a hideg ráz
sok lesz a szenvedély
sok lesz a káros
ha belegondolsz
mindenki sáros
ne csak nézd
ahogy telnek el az évek,
mert ugy is véget érnek!

igen, imádom is : )

Ezt már megírtam eccer:
Intelme gyorsan, nyersen ért
A nincsen apám sem anyám
Se istenem, se hazám, hazám
Te mindenem, tudom, hogy életem
Neked köszönhetem
Arany mező, ezüst folyó
Csobban a víz
Hív az Ohio!

26109: Szívembül beszész

elkezdtem olvasni a topikot az elejétől
hm, a szavak elvesztek, annyi szépet olvastam egy óra alatt
nem találom őket...
ha másért nem is, ezért talán érdemes volt a wiw-et létrehozni

Ki ment meg engem, ha meghalok?
Ha olyan leszek, hogy nem vagyok?
Hideg és kemény, akár a márvány,
Ha ledönt tőr vagy akármi járvány?
Vagy megteszem önkezem?
Mint egy ruhát, fölveszem
A halálom, a végzetem?
Te nem érted a nézetem!
Csak ne kelljen dönteni,
A mérget kiönteni,
Se meginni. Se elhinni,
Hogy nem fogsz innen elvinni.
Csak maradni a puszta léttel.
A boldogság meg nem feltétel.

Zsákok
Fények
Élek
Félek
Nincs hova rebbeni éj színű palack ormán
Nincs hova kerülni
Ha létrejön a fekete sűrű méz
Minden óra háború
Minden óra mise
Ne kerülj közel hozzám
És ne várj
Mert nem derül ki rólam
Semmise

26013: beérve hegyek áldásával
csillagokéval

Talán vannak szép írások, melyek 5 sornál rövidebbek.
Mindenki másképp egyforma.
Sőt volt áramlat, ahol véletlenszerűen tették egymás mellé a szavakat, az néha jó hosszúra sikerült.
Nekem a Haiku jellegűek tetszenek.
Cinke csipeget
Távol varjak, sas kereng
Kedv verdes bennem

vers
vers
trallala
trallala
már megint?

egyszer én is vihar leszek
könnyű szélként nevelkedek
erőmet csak gyűjtöm egyre
s hasítok bele a tengerbe

26097: nekem speciel tecett, de sztem ennyi bőven ölég! üdv: mbt

És micsoda novellát is olvasott nekünk Roland...
Jancsi bohócról
Jánosról aki visszatért
Jánosról aki talán visszatért
és Jánosról aki újból visszatért (uv)
;-)

A vers jó akkor
ha a holnapi élmény
elgondolkodtat

azok kedviért, akik lemaradtak a tegnapi Ködlámpáról...
Borsos Roland: Sziszifosz kövének árnyékában
Két fényes bogár ült a fülembe,
az egyik dünnyög, a másik hallgat egyre,
árulkodna, de nincs titok –
káromkodva ásítozok.
Én úgy vagyok, ha az ihlet kopogtat,
féreg módján rág belül a mondat.
Percen egyet, de nem zenél:
költők halnak, az ember él.
Végtelen űr ölén ringatózna,
alszik, vagy tempózik komolykodva,
ölni szeretne és pénzért imád –
körégyűlnek a porcicák.
Íme hát, lásd: ma sem nagyobb az ember,
nem képzeleg, csak rovar türelemmel,
sorsát megunva mímeli,
hogy minden kijutott neki.
Ne csüggedj! Hisz éppen ez a dolga:
összebogozza majd újra visszabontja
a törvény feslett fonalát –
magával köti gúzsba magát.

Nem ismerem.
De nem rejt el e tény.
Jövök és írok, valamit...
egy kék gondolatot.
Mert most kilépek e pókfonta hálóbol,
és messze tekintek- és lepkékkel lépek egy finomabb talajra!
(hirtelen jött)

Hi!
Rejtő Jenő műveiről írok verseket, aki olvasta a megkerült cirkálót, érti.
Száz fontot ad Piszkos Fredért
A San Franciscoi követ.
Fülig Jimmyt a Piszkos Fred
Jimmy pedig Wagnert követ.
Jimmyt Wagner egy vonatba bezárta, majd gyorsan elment,
Fülig Jimmy meg az ajtón dörömbölni nem nagyon mert.
Nem más jön, mint a Kapitány,
Fülig Jimmy majd tüzet hány,
Jimmytől a kést elveszi,
De majd Jimmy visszaveszi!
Földrészeken át kergette,
Most pedig társuljon vele?
A Kapitány őt egy helyre,
börtön pincébe levitte,
Onnan meg a követségre,
Száz font fele kezét érte!
Ez csak részlet volt, ha teccett, megküldöm nektek az egészet, ha kész lesz.