Vers mindenkinek

26575: és az angol eredeti még rimel is a versedre :D

26573: Ezt most nagyon köszönöm!

Pilinszky János : Zsoltár
Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.
Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.
S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.

26571: W.S. much do for nothing.
Kisasszonyok, ne sírjatok!
A férfi mind kalandor,
Fél lába itt, fél lába ott,
Csak gondtalan csatangol.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe!
Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt,
Ha kínja olykor elfog!
Míg nyár virít, míg lomb kihajt,
A férfi úgyse lesz jobb.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe!

megosztom veletek legfelső énemet
hangozhat másnak mint énekek
éneke
kitárom szívemet olvasom versetek
úgy hanzik énnekem mint kedvesek
éneke
nem törödöm a rimmel tovább
megtöröm a csendet és hallgatok
tovább

26570:
Én holnap itt leszek,
és ki még?
Ha ma minden szép,
az mennyire elég?
Ma fölém hajol,
holnaptól másnak dalol...

Ma itt vagyok
holnap ...
Ma minden szép
holnap ...
Ma nekem dalol
Holnap Mozártot hallgatok.

26523:
Van sok ölelés,
Több tucat,
Ebből az ember csak egyet választhat.
Van sok mozdulat,
Ebből egy csak elér.
Van kioszhatatlan sok kenyér
Csak egy idő van
Egy pillanat
Hogy lehetne boldog mindenki?
Egy fa alatt
Szép föld
Ma csillag ruhába öltözött.

szeretet legyen veletek
mig meglelitek helyetek
s velem legyen a béke
véresen bevésve
összetört szívekbe
karcos álmokat letéve
csókot lehelve sebére
csendesen
szeliden hív a föld
betakarózom
s örök álmomat várom

Gyáni Levente (Karabély): A holdfény aratása
Érzékeny kísértet, törékeny varázslat
A bőrödből kibújnál, és rohannál, mint egy állat
Kezedben sarló, mész, mész, mész neki az égnek
Lángokban a parkett, a lépéseid elégnek
Ez a holdfény aratása, szemedben finom álompor
A sarki zebra harapása, halálos hajnal háromkor
A legyeket minden reggel az oltárról elűzi
Egy holnapi albérlő s a cipődet kifűzi
Az a kéz, repül fehéren, hosszú vékony ujjak
Zongoráznak lassan és a térdeidre hullnak
Véres szemű kocsik sumákolnak az utakon, édes
Gyerünk, irány a sivatag, repüljünk, micsoda fények
Vakítanak, és a bőrünk megcsillan, akár a pikkely
A hal testén s a bicikli kormányán a nikkel
Petefészkét emészti a szépség, nem akármilyen
Dögre jár, s az éhség átcipel szárazon, vízen
S a testen túli illemhelyek csupasz falára
Köpött franciakrémes a tied: naná, majd a Himalája
Ez a holdfény aratása, szemedben finom álompor
A sarki zebra harapása, halálos hajnal
Háromkor

Kívülről benéző,
jól kinéző becéző,
szavak szirmán tipegő,
csálé estén felfénylő,
gyertya lángját libbentő,
az úton kitérő,
de hozzád betérő
szelíd tekintet
legyen majd veled!
:-)

26558: szójáték
játék szó
majom kezében csörgő
:)

kivűlről beömlő
beöntés
éppencsak kinéző
benézés
belülről támadó
bevérzés
kivülről benéző
hülyeség:)

558. idő az idővel összezárva
menekülnének
előlre-hátra
kényszerzubbonyban
hidegzuhanyban
lassú emelkedésben
és zuhanásban
mérleg nyelvét nyaldosva
megbabonázva
a térgeometriában
elveszve és kiteljesedve
féktelen kedvük
porig alázva
mindent látó szemeik
egymásra szegezve
s nem múlik a pillanat
"s a végén kiömlő mákká"
változik az élet
ahogyan elcsúszik a
lényeg
a lényegtelenségben
porszemként
vagy mákszemként csúszol
az időben

26561: ::)

26550: veszett férfik,veszett férfik
lelankadnak,lelankadnak
(elnézést újfent)

Aki ritkán jön,
s kedve már ünnepre támad,
boldog napokat!
Az ember mást mit kívánhat?
----
Majd jobbkedvem ha lesz,
írok bolondot nektek,
addig fázós kezetekkel
tömjétek zsebeteket meg!
;-)

26557:
Szia Kritta! :)
Különben kösssz!

IDő az idővel összerázva.
A jővö: a jelen virága.
Fent az álmos nap nagyot ásít.
Veled, együtt, egész más itt!
Mégis
Testeden, hegyeken, völgyeken
iránytü nélkül kószálok
végtelen...

26555: Azt hiszem Veva, te pont így vagy jó! :)

Ady Endre: FINITA
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...
Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...
Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam troubadour...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!

Kibukott
Sajnálom, hogy már
nem az vagyok, aki voltam,
s lám nektek sem kell
kihűlt kedvem fagyott-holtan.
Szeretetünnep
benne minden földi jóval
- salakká válik;
de ki nyit rám csendes szóval?
Békét kerestem,
s fellengzős mosolyok törtek
utat, rejtőzve.
Könnyekkel bélyegzett könyvek.
Örömöt vártam,
s bár a virtuális élet,
álmok hazája,
ám elcsügged tőle a lélek.
Csak őszinteség
törhet árnyakat felettem;
én is ezt adom,
s tán meglelem, mit kerestem!

26552: Köszi, Tévelygő! Körbenézek egy kicsit, most ismerkedem az ismerőseimmel...

Egyperces néma csönd
Psszt!
Odakint hó borítja be a tájat.
Háború van,
de az ágyúk hallgatnak.

26551: Nos, elég hamar ide találtál. Érezd jól magad!

Oláh György: Fekete vágás (2005. december 19.)
Rücskös kis vadmalac voltam a kondában,
Medvékkel mulattam, farkasokkal háltam,
Érett makkot túrtam az erdő fái alatt,
Mindenkinek adtam, és nekem is maradt...
Bármely igaz vadász, ki célba vett volna,
Mind a barátom volt, sosem lettem préda.
Ha olykor mások orvul lőttek a kondára,
Megoldást kerestem, bár megvolt az ára...
Nem hívtam harcedzett, erős vérmedvéket,
Elröfögtem nekik, miről szól az élet.
Egyenlőtlen a harc puskával a kézben,
Ne minket lőjetek, egymást is csak részben...
Szavaimnak később lett is foganatja,
Tisztelt és szeretett az erdő minden vadja.
Évek alatt érett vaddisznóvá lettem,
Rücskös élet volt, de élni így szerettem...
Vezére is voltam a kis kolóniának,
Annyi bizonyos, hogy máig visszavárnak.
Együtt dagonyáztunk minden földi jóban,
Nyáron pocsolyában, télen a friss hóban...
Aztán jöttél Te, és elhitetted velem,
A csúcson találkozunk, ez a legszebb telem!
A havas éj varázsát láttam a szemedben,
Pedig már nem csíkos vadmalac ként tettem...
Megszelídítettél, mint rókát a Kis Herceg,
Elhittem, hogy ezek a leggyönyörűbb percek!
Önként és dalolva az ólba vonultam,
Azt, hogy mi várhat rám, tudtam! Mégsem tudtam...
Rózsaszínben láttam a világot és magam,
A hegyekhez s a fákhoz nem volt búcsúszavam,
Nem köszönhettem el vadásztól és vadtól,
Házisertés leszek! Mi változik attól?...
A disznóólra lassan rátoltad a reteszt,
Körülöttem négy fal, többé el nem ereszt!
A vályúban moslék. Mások hagyták nekem.
Friss makkal álmodom! Az erdőben terem...
Medvékkel mulattam, farkasokkal keltem,
És most a túlélés legutolsó tervem.
Egyetlen társam a szalmán a magányom,
Az ünnepnapra kapott kukoricát rágom...
Eljött újra a tél, én már csak koplalok,
Aki megszelídített az rútul itt hagyott!
Mégis egyre érzem, eljő az a reggel,
Az udvaron fekszem, nyakamon szúrt sebbel...
Lelkemben örökké vadmalac maradok,
A füstölőn érnek a januári fagyok.
Vaddisznóként éltem, tele életkedvvel,
Ha Te ember voltál, kérlek, maradj ember!...

26539: veszett férfik, veszett férfi
megdagadnak, megdagadnak

26548: lalala, ja ha levágjuk a végét

26546: az ötödik te magad légy!

Na végre, ezt a topicot is megtaláltam... akkor már mindegyik "kedvenc", amelyik fontos nekem. :)
Verset is hoztam:
József Attila : Betlehemi királyok
"Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!"