Vers mindenkinek

wiw beütés

mert az utánzás majom szokás
és ha jön a pinkpanther
megeszi a kacsát

26632: nem értem, mi a baj ...
a hullámok do.bálna.k
sorba abszolút beleillik egy bálna

Karácsony alkalmából nem kívánok egyebet,
A MAi napon Nagyon Boldogok legyetek!!

olyan idétlen figurák ki a fasznak viccesek, mint az a cet...

felőlem lehetsz romantikus... :0)
Gyáni Levente: Mentsétek meg lelkeinket!
Számos sebből vérzek,
úgy érzem, meghalok
Messzire visz a mentő, mindent itthagyok
Halálra kínoznak a lányok,
tele van velük az egész város
Ide mennek, oda mennek: miért érzem idegennek
A világot, szívemben pánik
tombol: légy jó mindhalálig
Mert az ördög elvisz minket:
mentsétek meg lelkeinket!
A füledbe cseng egy sláger,
a szemedbe könnyeket
Csal, megóv a láger, kiképez a hadsereg
A végső harcra a világgal:
az anyád táncol az apáddal
Hullámok dobálnak,
hajózom kopottan
Halálfejes zászló
frissen mosottan
Az égen, mint egy szivárvány:
Kommunista Kiáltvány
Lehetsz romantikus, mint egy képregény
Lehetsz megnyerő vagy üres
Lehetsz ugyanolyan és lehetsz valami más:
férfias vagy nőies
Én az öledbe ejtem a tükröm:
imádkozz bele
Változnak a felhők
és nincs egy perce se,
Hogy volt még múlt és volt jövő,
de most már erre nincs idő
Nyeregbe pattansz újra: volt egyszer egy vadnyugat
Tanácstalan jósok, füstölgő lyukak
A nyomodban a szíveken:
Istenem, Istenem!

Túléllek!
Mint ki magán,
S az idő folyamán
Csomót köt,
Őt többé fel nem lököd!
Mint sötét fellegek,
Mik felém özönlenek,
Most kitérnek utamból,
Kiléptem múltamból.
Mint sikoltva menekülő száműzött,
S az, ki fejére vérdíjat kitűzött,
Egykor ilyen volt a szívem:
Üldöző és üldözött.
Mint a szivárvány,
Mi keresztül tör a szív árnyán,
Beragyogja szürke életem,
Hogy boldog és teljes legyen.
(Mint összetört szív,
Ki nem sejti,
Hogy boldog lesz majd,
Ha felejti.
Mint boldog szív,
Ki már tudja,
Mily mámoros
A szerelem útja.)
(ellen-ellenvers :) )

26524: nagyon tetszik:)

Hö :-)

26624: ellenvers :0)
Vad Oszkár balladája
Dohányfüstöt szétveri az eső
Muszáj nekünk mindent kitalálni
Szeretem magam és nem vagyok erős
Szeretnélek téged kidobálni
Nem tudom, miért dühös a város
Nem tudom, miért illatosak a falvak
Már megint kutyaszarba léptem
Kiskutyák pórázon szarnak
A szerelem gyáva, rohan előled
Átugrik a lábakon
Mert ha megfogják, bilincsbe rakják,
Végigviszik a városon
Húzzák a porban, ütik és rúgják,
Vergődik a láncokon
Felhők roncsai teherautókon
Maguk mögött hagyták Budapestet
Igaz szerelmet arat a traktor
Papírsárkányt ereszt a tested
Lovak gőzölögnek a sarkon
Friss lányokat ígér a kocsma
Arcomat lángok közé tartom
Üres palackot hozott a posta
A szerelem gyáva, rohan előled
Átugrik a lábakon
Mert ha megfogják, bilincsbe rakják,
Végigviszik a városon
Húzzák a porban, ütik és rúgják,
Vergődik a láncokon
Pályaudvaron üvölt a mozdony
Döglött legyek zuhannak eléje
Dohányfüstöt szétveri az eső
Vad Oszkár golyót forgat fejében

Kicsim! Hol vagy, miért nem válaszolsz?
Gyere ki kérlek, így nem hallom, ha szólsz!
Gyere és nézz tükörbe, légy őszinte végre,
ha magadat nem is láthatod, tekints az égre.
Szeress, ölelj, harcolj értem, nevess ki,
de az életünkből kérlek még ne vess ki!
Szükségünk van egymásra, szóval
gyere ki és egy életre tarts szóval!

FARKAS ÁRPÁD
DÚDOLÓ
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.
Lassún, mint akit nem is kérnek,
lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.
Lennék mindenség ingecskéje,
öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.

Szeress!
Szerelmes szó száll a szélben,
Szerelmesen, fürkészően,
Téged kutat, Téged keres,
Útjába akadályt ne vess,
S ezért mindent elkövess,
Csak így szólj hozzá:
Keress, keress!
Ne tépd meg szárnyát,
S a rombolás árnyát
Ne vesd rá,
Szerelmes szívvel nevess rá,
Szólj hozzá:
Kövess, kövess!
S ha egy éjjel párnád könnyes,
Elér majd e szó: szeress,
Csak reá nézz és reá nevess,
Nem kell más,
Csak szeres, szeress!

Khm...!

denem!

de! :0)

26619: nemis

gáz...:) )

26617: és akkor mi van, ha egy ilyen vers után szépen kiírod a neved? : )

Akkor mi van?
De mi van akkor,
Ha az nevet a múlton,
Aki felé kezem
Én őszintén nyújtom?
Mi van, ha az lép rám,
Akit szívem kedvel,
S akiért tele van
Féltő szeretettel?
És mi van akkor,
Ha az nevet legjobban,
Akiért a szívem
Oly sokszor megdobban?

Száz év magány - JA

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus

Gyáni Levente: Nem vagy már gavallér
Nem múlik rajtad és senki máson
Pillantsunk végig lassan egymáson
Bukás vagy siker: mit se számít
Egyik sem lehet az, ami megállít
Engedd ki a féket, ez egy ilyen betegség
Nyomodban az élet, elkenődik a festék
A glóriákat a parton hagytuk és az esti fények
Rád kacsintanak: basszátok meg az ezer évet
Mert porszem csak az ember és szépen kell beszarni
Ha feltámad a tenger, s ráérünk még belehalni
Majd ha rázendít a hajnal, mint egy flipper a lagziban:
Gyerünk, dobd be a huszast: most vagy soha, de most soha van
Hello, Don Quijote, hello Cyrano
Milyen üres máma ez a buszmegálló
Én tartom a fejed, kedves, okádj egy édeset
Belőle jósol hosszú, boldog életet
Eretnekségünk és együtt kurvázik a részeg
Hittel, kéjes görcsbe rándul minden viperafészek
S az álmos parfümillat, amint lángra kap a gallér,
Lustán keveredik a füsttel, nem vagy már gavallér

26603: ez pedig qrva jó!

26610:
Megvádolnak, elítélnek,
büntetésem édes élet
hitem vesztem - s nem tagadom.
a legjobb lapot nekem osztom
nem is létezik a válasz,
mi a kérdés? fáraszt...

26588:
Pirkadatkor, zúgó fejjel
mellette dorombolok
ma reggel minden más
nem rohanok... maradok.

26607:
Nem ítélek és nem is fogok
nem kaptam rá semmi jogot
Hamis hitem megtagadom
aki hiszi annak adom.
S míg gondolatod feleletet választ
Szemeidből keresem a választ.

Szél
Éj sötét húrján pendül a csend
Két dalos kántál lent s oda fent
Szótlanul mélán Föld meg a Hold
Néma dalért jár nesztelen zsold
A táj is egykedvűn elalél
Mikor sötéten hallgat a szél
Éj sötét húrján csendül a szó
Mozduló lég halkan susogó
Fákat éppen hív játszani tán
Arra bólint egy bús tulipán
Alatta zeng pár barna levél
Mikor sötéten suttog a szél
Éj sötét húrján zendül a bú
Hisz fuvallat sír oly szomorú
Bánatától visszhangzik a völgy
Zúgva, dölten hallgatja a tölgy
Amit szuroktó fodra mesél
Mikor sötéten sípol a szél
Éj sötét húrján rendül a vész
Csúfolódó, vén fűz csenevész,
Rút kacajjal gúnyolja a bús,
Bánatos szellőt. Erre borús
Kedélye elvész
Támadó szélvész
Rácsap a tájra
Mint a madárra
Orv osonó vad
Gyomra ha horpad.
Karma mi méllyed
Zúgva be mélyen
Völgye husába.
Pusztul utána
Törve recsegve
Tölgy meg a cserje
Roppan a fűzfa
Dől be a tóba
Dől elesetten
Tó vize fröccsen
Bár feketéllik
Hűs vize mégis
Habja fehéren
Röppen a légben
Mely fát sikítva
Dönt le a porba
Dühöngő vadtól retteg az éj
Mikot dühében tombol a szél
Pirkadat bíborló ajakát
Hang helyett izzó fény szeli át
Néz le szó nélkül, sírva a Hold
Látva ott, hogy lent fűzfa ma holt
Tüzes tavon úszik, de nem él
Mikor sötéten hallgat a szél.

26607: d = s : )

Bűnbe csábít,
de meg dem érzem
folyjon csak patakokban a vérem
elhallgatom, amit tudok
bár ettől csak körbe-körbe futok
mosolyogva adom magam
a két tűz között jó hideg van
csontig hatol
átjárja mindenem
élvezem ahogy
szétszakít teljesen
bensőmben egy bomba robban
már nem is fagyos - lángmeleg van.