Vers mindenkinek

Hideg a éjjel,
menthetetlen,
hasít a szél,
kérhetetlen
mégis belül minden meleg,
hihetetlen,
a pulzusom kétszáznegyven,
mérhetetlen.
:)

26484: én nem is írok ám, csak nagyon ritkán, szentem akkor én csak olvasó lehetek, az író az nagyképűség lenne.

26483: Te melyik akarsz lenni? Író, vagy olvasó? A barátok választhatnak, mint az köztudott.

26482: :)

Ragyognak csilagok,
Havastájban gyalog.
Ropog minden lépésre a hó,
mint megannyi elhagyott szó.
Elnyelik a fák a választ.
A lépkedés már fáraszt,
Hallgatom a léptemim dalát
De nem hallom SENKI válaszát.
Hát versben mondom el,
Amit szavak eltakarnak
Szépségbe burkolom a vágyat
Látni, hallani,észlelni akarlak.
Vikiek irtam valamit,
egy kicsinyt egy semmit,
mert elbűvölt a látvány
képének fénye már halvány.
S most valami más mardat meg,
Valami mit nem ismerek,
Rajongásnak neveztem el.
Dorotee! nem ismerlek.
Mért nincs még
....Iró
..olvasó
találkozó

26448: még egy kis magyarázat harmat-ügyben
FECSKE CSABA
Bakfis a tükör előtt
ha látnád milyen szép vagyok ilyenkor
amikor rád gondolok nem azért mondom
hogy felcsigázzalak meztelenül állok
a tükör előtt ...
... elképzelem te simogatsz szaporábban
veszem a levegőt csiklóm mint a hajnali fű
olyan harmatos szememben furcsa fény
két mellbimbóm kemény mint a kisgida szarva
...

elszakadásmentes ragasztószalag!
ó mily ereje van minden szónak
ha ki akar törni!
s fáradt testem követeli
szolgálja lelkem
de nem elég neki bennem
hömpölyögni
nem akar mást
csak sorokban kitörni
s nem engedi
testem megpihenni

ma vezetnek
s én hagyom
utak és emberek
ma elnyomom
erős énemet
minden ismerésemet
s leszek újra kicsi
ki a világot nem ismeri
ma bízok
s hiszek
a szónak
a jelnek
a szemnek
az embernek
s ma hagyom
hogy vezessenek

Még egy próba? Másnap van
Reggel, fény, újra, nekifutsz, elrugaszkodsz,
beleszédülsz a táj látványába
Magasból látod mi vár rád,
gyönyörű, végtelen gyönyörű a vágy
Magadban a kép összeragasztva,
igazítod,
tested a földön megint összezúzva,
Nem sikerült, pedig a szemed is becsuktad,
akartad de ő nem akarta,
fáj,
belevág kezedbe a hideg üveg,
nincs csak egy életed,
és megint megkeresheted.
Nem fog visszajönni, fázik a lelked,
az apró semmiket nyeled,
nehezen megy,
Te megint hol vagy?
Kikötve magadhoz életed,
messze a hideg szélben lengeted.

26476:
follow-me-not
figyeled, hogy már régóta figyel téged az élet
elhagyott házak között érző követések
magharapnak, böködnek és visszatolnak
te felemelkedsz, többé szárnyad nem hagy
erősen markol, megtart édesen
visszaszállsz, s hagyod, hogy kövessen kéjesen.

Forget-me-not
Figyeled, de ők már régóta figyelnek téged,
minden vágy mögött az éles emlékképek
Megkóstolnak, lökdösnek és hazahúznak,
Te botladozol, hol otthonuk van te csak rab vagy.
Erősen markolják kezedet, édesen
Rádlépnek és te hagyod, hogy a megegyenek elevenen.

26473: hű ez nec-romatikus :)

26473:
durva patakokban folyik körülötted
lépted alatt loccsan, s még mindig nem érted
szilánkos darabok, szúró szétmálás
földre rogysz,s eléri szád
a véred.
most már tisztán érzed
szétfolysz a szobában, s már nem vagy
csak egy törött darab, egy csobzó patak
egy halott tükörképe
keresed,s megleled: hátadban a kése
egy kimondatlan szó éle
s a gyilkoló tekintet
meghaltál
s előtted a nemes feladat
hogy újra összerakd magad

Durva, élesen hasít,
megvág és mindened akarja,
Kitép magadból, eldob, nem látsz,
fél térdre rogysz, sebzetten
nézed mit akar tenni veled, de követed rendületlen.
Először csak mormol, majd üti a szívedet
forgó percekbe szorítva zuhanó életed,
Majd rászoksz és élvezed,
legalább egy pillanatra átélheted az életed.
Egyetlen másodpercekért hónapok, vádolom,
majd a valóság érkezik, hirtelen minden szétesik.
darabjaid a földön hevernek,
megvágnak a szilánkok, tovább kell keresned,
Sokszor raktad már össze tükörképed,
s hogy mit szeretnél azt jól is ismerted.

26471:
...
egymás szavába
s husába vájva
fájón csüngni
zseblukába
összeszűnni
üresörökké

régi sorok szavai: megidézlek
várom, hogy elragadjanak az emlékek.
zsebemre az idő lukat rágott
felemésztett mindent, mit megtalált ott.
üres maradt a haldokló pillanat..
üres szavakkal némán hívtalak
s ölellek ezerszer erősen magammal
váljunk egyé az elveszett szavakkal:
meghalni szeretlek
üresörökké
minden percben
védtelen kövekké
szoborbazárva
pillanatvilágba
mint két árva
egymás szavába
s husába vájva
fájón csüngni
zseblukába
üresörökké

26467:
im no poet
tényleg jókat irsz
még akkor is ha sirsz
kár hogy nem jártam erre rég.
és mostmár belőlem elég
Figyelek rátok
és dalokat hallgatok.

26466:
A gyémát: örökké hideg
Szikrázó fényét lesitek.
fekete szurokból kell ki
keményen kell azt csiszolni.
De ha kitör a sötét fogságból
Ezer színnel örökké dalol
Rabul ejt kalózt és kalmárt
megmutatja a ritka szépség hatalmát
:)

Egy jó sort írtam. De rég.
És emlékszem mikor még
A zsebem nem volt üres.
Oh tempora, oh mores!

26466: ez tök jó!!! köszi. :)
26463: ennyi még nem ;)

járom a város utcáit,
céltalan,
torkomon csúszik a forralt bor,
parttalan,
olyan vagy, mint egy álom,
nyugtalan,
hiába ébredek újra és újra,
hasztalan
járom a város utcáit,
parttalan,
torkomon csúszik a forralt bor,
céltalan,
olyan vagy, mint egy álom,
hasztalan,
hiába ébredek újra és újra,
nyugtalan
járom a város utcáit,
nyugtalan,
torkomon csúszik a forralt bor,
hasztalan,
olyan vagy, mint egy álom,
parttalan,
hiába ébredek újra és újra,
céltalan.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába....

"A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente a patak.
Aztán az erdőn jött át, jött vakon
és a ruhája szerteszét szakadt.
Térdig homokban kellett jönni innét,
harisnyáját lehúzta a homok.
Forgószél jött és elvitte az ingét
és a kezéből a liliomot.
Így állt előttem, megmeztelenítve.
Szép sima bőrén átsütött a szíve. "
Nadányi Zoltán: A szeretőm

26461:
Van kedvem
s testem is.
De elég-e
ennyi e tettre?
:)

26455: Hát nem hittem volna hogy ekkora nyers gyémánt vagy
:D

égek
el
a perccel
a tegnapokkal
a mindennel
vágyok
mát
s holnapokat
osztok
régi
s új lapokat
dübörgő nappalok után
nem jő csendes este
s nem ég a láng
nem perzsel teste
még
de ég
a várakozás
ég
a tűz
s nem kapja más
csak ő
s mindenki
oltson
elég
ek/ítsen
ki?

26459: jaj, ebben benne van a nevem... :) szééép! :)

26452:
:) Nagyon tüdér
Nem versenghetek veled,
Viktória ennyit megér,
Ő csillagok közt él,
és eltünteti a telet.
Felsarjad a kikelet.
Tavasz virága
árad a tájra
Igy kezdődik a szeretet?

26457: :) kösz. nekem is van egy kezdődő de még ülök rajta holnapig...

26455: a könyvem hátulján majd megtalálod a soraidat ajánlás gyanánt:)