Vers mindenkinek

ezt most találtam egy teadobozon, tök jó:)
Engedd magadba a Nap sugarát,
Hogy fénye és szeretet járhasson át
Ha megérint az íze, mely poharadban ragyog,
Megszépíti tested és lelked is, ha hagyod.
Fogyaszd minden reggel, s felvidítja kedvedet,
igy lesz szép napod s legfőképp a jelened!

Titok
Mint amikor szerelmes voltam,
akkor,csak akkor irtam dalban.
elkerültem nehogy fájdalmat okozzak neki
furán nézhettem ki
Mikor találkoztunk vigyorogtam
semmi nem volt, csak motyogtam
Vigyáztam nehogy fájdalmat okozzak neki
furán nézhettem ki
most hogy visszagondolok kicsit
nem tudta soha hogy mit veszit
nem okoztam soha fájdalmat neki
hogy fájhatott volna ha nem ismeri.

Bár éveid száma több, mint enyém
Nem feltétlen kell tapasztaltabb legyél,
Halld hát szavam, Barátom
Hogy én mit gondolok, most elárulom
Visszatekintve életemre, ami nem túl hosszú
Megállapíthatom: sajnos nagyon szomorú
Ha volt velem valaki, akkor sem éreztem mást,
Mint a mindent átölelő magányt
Nem az a fontos, hogy legyen Veled valaki
Ki a testi vágyaid kielégíti
Sosem a lány teste a fontos,
A lelke kell, nem pedig az anyagi dolgok
Gondolhatsz a szexre, ami jó vele
Gondolhatsz testére, mi megkapott benne
Mégis mikor azt hallod: "szeretlek"
Egy percre megáll az idő, s mindent elfeledhetsz
Ha huzat csapkodja az ajtót, hát Istenem
A lényeg, hogy a szeretett lány velem legyen!
Nem érdekel olyankor semmi más,
Csak, hoy örökké szeressen, de az ámítás
Ha találok ilyet boldog leszek
Kezemből Őt soha ki nem engedem
Vele örökké boldogan élek
Mindezt érted? Mert érte feláldoznék mindent
Mindent érte...

Hazafelé tartok egy újabb napon
és a Körút tág zajában alig hallom,
hogy csöndben körémlép
az alkonyi sötétség.
Ott távol, azok a furcsa formák
esti dimenzióikat hordják,
A színek összeforrnak,
kontrasztjaik szétcsorognak.
S ahogy átkelek a bágyadt téren,
megmártózom a lámpafényben.
Csak a szórólapos néz szemembe
Azt gondolja: „hátha kérem”
Lépteimben már ezernyi megszokás
És mint az elkényeztetett óvodás
ki a szokatlantól el van veszve
ügyelek a napi rendre.
Tudom, ha kérdeznek, mit kell mondanom
Tudom, mit keressek, hol, melyik honlapon
De most mégis
Ismerős házak között
rám köszönt,
arcul csap az ismeretlenség
Ez az a hely rég,
talán itt volnék otthon,
itt lakom…..
Hazafelé tartok egy újabb napon…..

26582: Köszi, de ez nem saját! Ez egy Ákos vers!
De azért aranyos vagy!:-)

26583: Nem az! Ez egy Ákos vers! Én is imádom! És nem haragszom!:-)

26593:
megszoroz és visszaoszt
megkötöz és feloldoz
megtalál, elveszít
rejtély vagyok, felderít
gyilkol, majd feltámaszt
éltet, de kifáraszt...

26598: heh jó!!!

Szerelmes vers? hát tessék, egy dalszöveg tőlem:
Rémálom
Ketten vagyunk a kisszobában, határozottan élvezem,
A balkezemben gitárszóló, a másik meg a jobbkezem...
A magány most sem szórakoztat, de határozottan megkapó
Ma sem leszek öngyilkos, mert drágább lett az altató!
A falon az árnyék ritmikus és erősödik a hanghatás,
A HUZAT hidegen fújja a függönyt, a tévéből jön a cuppogás...
Rád gondolok, s a régi kérdés lágyan hasít belém:
Mondd meg nekem, miért lettél végül az enyém!
A melegre - mint használt húsra - behúzódnak a döglegyek,
Felmászom az asztalra, hogy végre csúcsponton legyek,
Pezsgőt bontok, egy durranás, a dugó még mindig benn lapul,
A magára hagyott pezsgősüveg bánatában felborul...
Nyílik az ajtó, nem Te jöttél, a HUZAT megint félrelép,
Rángatja a kisszobaajtót, lezúg egy virágcserép,
Friss levegő, friss hagymaszag és döglégy száll felém:
Mondd meg nekem, miért lettél végül az enyém!
Örültem, hogy megkaptalak - árleszállítás után,
Akármikor rám nézel, csak bámulsz rám - elég bután...
Ízlésesen öltözöl, de csak akkor ha az ágyba bújsz,
A járókelők megrémülnek, ha az utcán orrot fújsz.
Egészséges étrendedből hiányzik a marhahús,
Szemöldököd kicsit ritka, bajuszod az elég dús,
Ha itthon vagy, én menekülök, mert leülnél mellém:
Mondd meg nekem, miért lettél végül az enyém!
Felébredek és egyedül vagyok, elférek az ágyamon,
Eszembe jut, hogy nem vagy itt, és nem Te vagy a rémálmom.
Nincsen tévé, nincsen pezsgő, nincsen hangos cuppogás,
Nélküled oly egyhangú az életem, s a kislakás.
Kiábrándult tekintettel bámulom a közfalat,
Az akvárium növényei rohadnak a víz alatt,
Megpróbálok elaludni, de gyötör a furcsa love story,
Szeretlek, de csak álmodozom, mindezt érted!
Mindezt érted?
Mindezt érted, HÁMORI!!!
(Panelközi Huzat - Oláh György, 1991)

26596: az utolsó két sor nagyon jó!!

én is egy szerelmes verset mutatnék nektek..
remélem tetszik...
Mi az hogy szeretni?
Ki tudja megmondani?
Érzés, gondolat, fogalom?
A válaszért bármit megadok!
Nem tudsz nélküle létezni?
Gondolataid körülötte forognak?
Mindig csak vele akarsz lenni?
Kérlek mondd, ez az?
Valaki, kinek kitárhatod szíved?
Valaki, kiben teljesen megbizhatsz?
Álom, hogy mindig így érezhess
Előbb-utóbb végeszakad
Teljes élet egy emberrel,
kit szeretsz
De a halál végül úgyis elválaszt
És az örökkévalóságban... a magány lesz társad

26593: Teccik

26593: ...
megront...
megjavít...
...
én erre asszociáltam,
teljesen más és személyesebb.
de a te versed, nem javíok bele vastag piros ceruzával:(
úgy kerek ahogy te irtad.

nyer, de aztán veszít
tölt, de aztán ürít
tud, de aztán felejt
tart, de végül elejt
meleg, de aztán kihűl
pörög, de aztán leül
vonz, de aztán taszít
ront, de végül javít
elmegy, visszajön
csókol, elköszön
süt, majd elbújik
esik, de elmúlik
keres, nem talál
kerget, és megáll
vonz...
taszít...
ront...
javít...

26580: :) ezt most magamra veszem, és köszönöm!

Ady:
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

26584: Nagyon teccika versed!Imádom a aszerelmes verseket!Rengeteg van, bár sajnos én nem tudok írni, lehet éppen ezért szeretem ennyire!De a tiéd nagyon teccik!
Brigi

Az előző kis négysorosnak legyen a címe mondjuk:
Napköszöntő
:-)

Virradatkor, álmos szemmel
Igézem a mai napot.
Kicsit most tán más a reggel....
Indulok majd rohanok.

akkor álljon itt 1 igazi klasszikus is má':
Minden versben fő a rím,
édesanyám tésztát főz
:) ))))))

26585: Nem is kevés....
köbö: úgy szeretlek, majd megeszlek,
a kis tested jaj de nyeszledt,
hátam mögött jégcsapretkek,
de azért én úgy szeretlek,
szeressé' mán te is!!!!
Vaze, ilyt én is tok:)

26584: van pár kín rím szerintem, ha érdekel a véleményem

szeretlek.
tessék a kilenc betű.
komoly vagyok, ebben nincs derű,
szeretlek, nehezen, véresen,
könnyen és veszedelmesen
szeretlek.
mert jó szeretni és
szeretlek szeretni téged.
tudom hogy ezt érted, ezért is
szeretlek, ahogy megérted.
azért is mikor nemérted, ahogy
a hátad mutatod míg el nem alszol.
szeretem ahogy hallgatsz mikor eljátszol.
szeretlek. mert még nem fájsz nekem,
de napról napra több leszel bennem,
veled nő a súlyom, az érdemem,
mert nem felejtesz, de hiszel még nekem.
szeretlek mert nem mondod 'kedvesem',
és csak igazán ritkán, ritkán
hazdusz nekem.
szeretem ahogy olvasol, ahogy írsz,
és ahogy helyettem is sírsz,
mikor megérted a versemet,
mégis nevetve javítod ki a rímeket.
szertem azt is hogy nem tudod a nevemet,
amíg szereted a testemet,
és elfordulsz mielött meglátnád a sebeimet.
szeretlek. szeretni kevés.
szeretni, gyűlölni is tévedés,
de veled ezt is szeretem.
nem nagyobb tévedés a szerelem
veled, mint nélküled az életem.

26579: nekem speckó ez nagyon bejött, remélem nem plagizácó :D és elev bocs hogy eszembe juthat ilyesmi

26579: Ez ide - elsőre - nem rossz. Köszörülgesd még a torkodat! Rendszeresen. üdv: mbt

26555: Nekem speciel kell! üdv: mbt

mit kivánjak?
zene, fahéj, szegfüszeg, bor,
hold, csók, csillagok..
jutott elég rosszbol, jóból
boldog névnapot

Testhimnusz
Tested minden szeglete lágy
Kétvállra fektet a vágy
Tűztől forró minden ajkad
A kétely benned végre alhat
Rajtad győzni fog a tested
Bizton érzed el nem enged
A kéj benned már alig fér meg
A mámor ellen nincsen érved
A tűz most szorít összeroppant
Téged olthatatlan katlant
A tested újra győzni készül
Összes bűnöd mind elévül
Nem mutatsz most hazug kedvet
Minden sejted ordít, reszket
Nem fordulhatsz innen vissza
A szándék, mint a véred tiszta
Egyetlen szó hallgat benned
Minden arra szólít tedd meg
Tedd meg
Tedd meg
Maroknyi habbá roskad a tested.

az angyalok nem
tudnak sírni, arcuk a-
rany kötelesség
(írogatok most valamit és pont erről szól)

"
Csak egymáshoz bújva zokoghatunk
Csak egymáshoz bújva zokoghatunk,
mert nagyon fáj, ezért sírunk.
Elengedtük, mi oly kedves volt nekünk,
mi több volt, mint az életünk.
Kell, nagyon kell,
mégis elengedjünk, mert mennie kell.
Útra kél a remélt boldogsággal,
nem néz vissza, mit hagyott a valóságnak.
Csak egymáshoz bújva zokoghatunk,
gyémánt könnyünk mossa arcunk.
Reszkető kezünk a távolba keres,
tudjuk, a döntése végleges!
Mint hóhér, lecsapott a bárdal,
ítéletet hozott a mi véleményünk kizárásával.
Nem lehetett még egy utolsó kívánságunk sem,
pedig megilleti még a halálraítéltet is!
Kőszív, kőlélekben,
Mit hagyott maga után, nem érdekli az sem!
De ő rohan, mert azt hiszi mindent újra megkap,
Mert szerelmet boldogságot csak Magának építi a Várat!
Csak egymáshoz bújva zokoghatunk,
de eljön majd a nap,
mikor megrázzuk magunkat és felállunk,
És újra építjük megálmodott reális Világunk!!
"